Csak meg ne tudja •Befejezett•

25. fejezet

- Akkor? Hova menjünk?- nézett rám a bátyám.

- A tengerpartra- vágtam rá a szemeibe nézve.

Utunk alatt, be sem állt a szánk. Vagy beszélgettünk, vagy nevettünk, esetleg énekeltük az aktuális számot, ami a kocsirádióban szólt. Tényleg olyanok voltunk, mint két szerelmes tini. Arra a kis időre, de elhittem, hogy minden rendben. Minden rendben lesz és semmi rossz nem történhet velünk. Megállíthatatlanok vagyunk és, ha bárki is belénk kötne, ketten, együtt megoldanánk. Együtt. Ezen van a hangsúly. Naiv voltam. Sosem létezett Mi. Volt Ő és voltam én. Meg az együtt töltött időnk, ami csak az enyém volt. 

Mikor leértünk a partra, egyszerre szálltunk ki. A kellemes, meleg szellő a hajamba kapott, így lehunyt szemekkel az autó ajtaján támaszkodva hagytam, had vigye el a gondjaimat ezzel a könnyed, de erőteljes mozdulattal. Kiszedtünk egy pokrócot a csomagtartóból, aztán a homokrengetegbe vetettük magunkat. Letelepedtünk és úszónadrág híján boxerre vetkőztünk. Eleinte zavarban voltam, nem tudtam, hogyan is kellene viselkedjek, mert hát nem igen mondható most már a kapcsolatunk egy normális testvér viszonynak. 

Végül is nem volt olyan eget rengető tett elhúzni kezeimet ékességem elől, ami amúgy is takarva volt a vékonyka anyagnak köszönhetően. Taurus csak mosolygott rajtam, egyáltalán nem szégyenlősködött, letolta a nadrágját hipp-hopp, majd csípőre tett kézzel fordult felém vigyorogva. Tisztában volt vele, hogy alsónadrágja szűkösebb a kelleténél, éppen ezért kirajzolódik. 

-Ugyan. Nem először látsz már hiányos öltözetben. Volt amikor ettől kevesebben is láttál- neveti el magát lehuppanva a pokrócra.

-Honnan tudsz az éjszakáinkról?- ijedek meg elfehéredve, de mozdulni se bírok. Ki mondta el neki? Vagy mindig is tudta? Akkor miért nem mondott semmit?

-Éjszakáink?- dobja vissza a kérdést csípőből, arcáról meg leolvad a mosoly.

-Hülyülök- erőltetek magamra egy laza félmosolyt. Sosem tudtam jól hazudni, nem volt kérdés, átlátott rajtam.

-Aiden. Az előbb milyen közös éjszakáinkról beszéltél?- mormogja elkomorodva. Hupsz.

-Inkább te miről beszéltél?- legjobb védekezés: kérdéssel felelni kérdésre.

-Arról, hogy kiskorunkban együtt fürödtünk. Te jössz.- Oké, lehet mégsem. 

Mély levegőt vettem. Kedves tanács: Ha a bátyáddal szexelsz, miután ő a sárga földig itta magát és nem tud róla, kerüld a témát. Főleg, ha nem egyszeri eset volt.

-Tata- sóhajtom leülve mellé a lehető legközelebb és a homokot bámulom a lábunk előtt. Nekikezdeni a legnehezebb, de csak el kell kezdeni, utána túl lehet lendülni a holt ponton egyik pillanatról a másikra.
-Amikor elmentél a barátaiddal inni esténként és hazajöttél, vagy te, vagy én, de valamelyikünk mindig felkereste a másikat. Samantha-val voltál én mégis... nem is. Azt akartam mondani, hogy elcsábítottalak, de elsőre is te vittél ágyba- gondolkozom hangosan.

-Aiden... Mi a fenéről beszélsz?- hallatta halk, rekedtes hangját. 

-Ohh Taurus. Számát sem tudom, hányszor csaltad meg azt a lányt velem- sóhajtom fáradtan, kissé talán elkeseredve, hogy tényleg nem emlékszik rá.

-Tehát nem vagy már szűz?-hőkölt hátra megtámaszkodva maga mögött.

-Lassan 3 éve- felelem halkan, szemem sarkából őt figyelem. Reakcióját várom, de arca érzelemmentes. Jól rejtegeti, de az is lehet, tényleg nem érdekli a dolog.

Ezután már másról beszéltünk. Nem is emlékszem már miről, de nem is fontos igazság szerint. Eltereltük a témát, feloldódtunk és megint felhőtlenül nevettünk együtt. Már kezdett lemenni a nap, amikor egy kocsi nagy nyikorgással fékezett, így reflex-szerűen fordultunk mindketten hátra a hang irányába. Soha, senkinek, még a legnagyobb ellenségemnek se kívánom, hogy azt lássa, amit én. Apám szállt ki járművéből, arca lángolt a dühtől, léptei pedig azóta az emlékeimben visszhangoznak. Karon ragadott, a ruháimat a kezembe nyomta, hozzám ugyan nem szólt, felkaromat erősen fogta, szavait pedig testvéremhez intézte.

-Azt hittem ettől több eszed van Taurus. Nem emlékszem, hogy anyáddal ilyen elcseszettnek neveltünk volna.- Ennyit mondott. Mindössze ezt a két mondatot mondta. Elhurcolt a kocsijáig, ahol beültetett, a másik oldalt beszállt ő is és elhajtott. Azon a szűkös helyen kezdtem neki a felöltözésnek. Nem értettem kirohanását. Olyan szépen telt ez a nap, legalább megvárhatta volna, hogy véget érjen. Már rég messze jártunk a parttól, mire sikerült megszólalnia.

-Mégis mit képzeltél?- szűrte nehezen fogai között. Tudtam, ismertem már annyira, hogy tudjam, nehezen állja meg, hogy jelen pillanatban kimutassa az érzéseit.

-Most miért? Csak jól éreztük magunkat- sütöm le a szemeimet.

-Édes fiam, neked lett volna egy kötelezettséged. Iskolába menni- emeli meg a hangját.

-Én el is mentem- felelem ugyan olyan hévvel, mint ő, ránézve közben. Szeme köztem és a kacskaringós út között jár, amit amúgy se jól látni a ramaty fényminőség miatt.

-Csak elfelejtettél az épületbe is bemenni!- kel ki magából üvöltve. Torkán és halántékán kidagadnak az erek. Nem kiabált velünk, új volt ez nekem.

-Most mit vagy úgy oda? Ez csak egy nap- nézek félre szégyenkezve.

- Soha többet nem találkozhatsz Taurussal! Egy csavargó vált belőle. Elkallódott, nem kell hogy te is kövesd a példáját!

-Hogy mondhatsz ilyet?- fordultam felé, amennyire övem csak engedte.

-Azt mondok, amit akarok és úgy, ahogy akarom! Szeretlek Aiden fogd már fel- remeg meg a hangja.
-Megtiltom, hogy többet találkozzatok vagy beszéljetek- szorítja meg a kormányt.

Elképedve bámulom. Most komolyan el akar tiltani tőle? Na ahhoz lesz egy-két szavam. Ezt most szerintem ő sem hitte el.

- Utállak- üvöltök fel meggondolatlanul, haragos tekintettel. Felém fordítja az arcát, miközben szemeibe nézek. 

Nem lassított. Minden olyan gyorsan történt.