Csak meg ne tudja •Befejezett•

22. fejezet

Két bakancs csattanását hallottam teraszomon én meg ösztönösen álltam fel és nyitottam ki tulajdonosának a teraszajtómat.

Senki se kérdezze, hogy mi vezérelt vagy éppen mi nem. Csak annyi járt a fejemben, hogy hiányzik a bátyám. Szinte belepusztulok a hiányába, ezt pedig nem igazán tudtam hova tenni. Mégsem öleltem meg. Csak beengedtem és félreálltam, hogy be tudjon jönni. Amint megtette, felém fordult és egy darabig csak nézett. Mikor kezdett már számomra kínos lenni a csend és a bámulása, már épp megszólaltam volna, de ő megelőzött. Egyetlen szót mondott. Nem először.

- Undorító- közölte. Ezúttal viszont sokkal puhábban és könnyedebben hagyta el szilárd ajkait ez az otromba jelző.

Számon akartam kérni, mégis miért mondja ezt nekem. Miért nem tud elfogadni? Vagy ha nem is elfogadni, legalább túllépni a tényen. Esküszöm az is jobb, ha nem szól hozzám, ha levegőnek néz, vagy tudom is én...nem szavakkal, hanem tettekkel bánt. Azok begyógyulnak, de ez...

Közelebb lépett és egyik kezét arcomra helyezte. Nem értettem. Már vártam a pofont...vagy az öklét. Esetleg legvadabb álmaimban egy kést, de az mind elmaradt.

-Undorítónak érzem magam. Undorító vagyok- búgta lágyan nekem. Meglepetten pislogtam fel rá labdaméretűre nyílt szemekkel. 

-M...Miről beszélsz?- dadogtam megborzongva

- Tudod Aiden...nem akartam észrevenni. Jó bátyj akartam lenni, de a történtek után nem is kell olyan hosszasan gondolkozni azon, hogy bárki rájöjjön, az elképzelt bátyj-példaképet meg sem közelítem. Hagytam hogy belém szeress én pedig nem figyeltem rád. Sammel töltöttem mégtöbb időmet, mikor érzékeltem, hogy ragaszkodsz hozzám. Magadra hagytalak. Én...annyira sajnálom. Az elmúlt napokat annyira, mint az éveket. Sajnálom öcskös és megértem, ha nem akarsz már látni se. Az se baj ha nem bocsájtasz meg. Csak azt akarom hogy boldog legyél akármibe is kerül.

Lesokkolt amit mondott. Undorítónak tartja magát, mert nem volt mellettem, amikor szükségem volt rá. Egy percig se haragudtam rá emiatt, neki mégis bűntudata volt. Talán ezzel a szóval tudnám leírni, bár, szerintem ő maga sem tudta mit érez valójában. Vagy ha igen, azt nagyon jól titkolta.

Nem gondolkoztam, vagy törődtem a következményekkel. Odaléptem hozzá és szorosan megöleltem. Ez a pár nap kikészített lelkileg. Ahogy Taurus reszkető karjaiból ítélem, őt is. Nem tudom meddig és milyen erősen, csak öleltem, sőt mi több, szorítottam magamhoz. Keze monoton mozgott hátamon fentről le, mígnem beletúrt hajamba és finoman elhúzta fejemet magától, így felnéztem rá.

- Ne haragudj rám Aiden- suttogta kissé megtörten

- Nem haragszom bátyó. Már nem. Csak ígérd meg hogy mellettem maradsz ameddig csak tudsz.

- Megígérem- ezzel közelebb hajolt. Közvetlen íriszeimbe nézett. Eleinte megijedtem, aztán ezt valamikor az izgatottság váltotta fel, végül pedig a retteges. Másodpercek töredékei alatt mentek végbe bennem ezek az érzések.

Valahogy nem tudtam eldönteni, szeretném- e, amit tenni készül, vagy nem. Tulajdonképpen senki sem tudja megjósolni, hogy egy esetleges csók/szájrapuszi után a két ember hogy fog egymással viselkedni. Ajkaira pillantottam, mire megnyalta azokat. Tekintetemet kipirultan kaptam vissza sötét íriszeihez, amik állatias magabiztossággal és vággyal néztek vissza rám. Talán ezt belegegyezésnek vette, ugyanis már csak arra eszméltem fel, valami puha tapad a számra. Persze az övé. Megijedtem. El kellett volna löknöm, tudom. Én mégis féltem, mi lesz akkor. Talán itt hagy és nem tartja be az ígéretét. Vagy ami rosszabb, betartja, itt marad és haragudni fog rám én pedig nem fogom tudni kiengesztelni.

"Kénytelen voltam" kávé kesernyés ajkai mozgását viszonzoni. Ettől persze aztán felbátordott. A bátyámmal történt meg az első csókom. Ezt se mondhatja el sok mindenki. Tulajdonképpen...egy ép eszű ember se. Viszont senki se mondta, hogy én vagy Taurus azok vagyunk, szóval hol itt a probléma?

Lényegében tapasztalatlan voltam. Pontosan éreztem, hogy ő élvezi, hogy taníthat. Belemosolygott a csókba. Egyszerűen olyan aranyosnak találtam abban a pillanatban, mint még talán soha. Közelebb vontam magamhoz bicepszénél megragadva. Szorításom enyhült és már cirógatni kezdtem felsőjén át. Ujjaim megindultak fel vállaira és meg sem álltak tarkójáig, ahol kis tincseivel kezdtem el szórakozni. Azt mondják az első közben nem tudsz másra koncentrálni és hogy rövid. Ez nem az a csók volt. Valahogy ösztönösen tudtam beosztani levegőmet és megrészegített az, hogy a karjaiban tart engem annyi átszenvedett idő után.

Mégsem tudtam eldönteni, azt szeretem ebben a pillanatban Taurusban, hogy apa tiltása ellenére belógott hozzám, hogy láthasson, vagy hogy mindenáron, görcsösen el akarta nekem mondani az igazságot. Elvégre ez mindegy is, egy a fontos. Szeretem őt és neki sem lehetnek nagyon más érzései irántam.

Nagy nehézségek árán, de elhoztam ezt is. Nagyon köszönöm, hogy ennyien olvastok, brutálisak vagytok és szeretek mindenkit. Akit nem azt meg sajt 🧀. Mindenesetre próbáltam felidézni az első csókomat, de igazság szerint nem fűznek hozzá jó élmények. Remélem azért olvasható a dolog 😂 #valakisegitsenazilyenreszeketmegirninembirom
#abekamnemszeretieztaszamotszovalcsaknekicsakmostmegakikmegszeretik