Csak meg ne tudja •Befejezett•

16. fejezet

-Nem kérdezek semmit, nem is erőltetem, majd elmondod, ha egyszer szeretnéd. Addig is... Szeretnél itt lakni nálam?

Itt lakni. Végleg azt jelentené, hogy cserben hagytam a családomat. Elhagytam az otthonomat és öntudatlanul is arra késztettem a társadalmat, hogy kitaszítson. Nincs, aki vigyázzon rám, akire felnézhetek. Talán helyesen cselekedtem, elvégre nekik nincs kiért aggódjanak. Nincs egy felesleges száj, amit etetniük kell.

- Igen. Szeretnék itt maradni, ha lehet- teszem hozzá halkan kissé letörten.

Éjszaka semmit sem aludtam és nem csak azért, mert az új ágyam nyomta a medencémet vagy mert a vad szél késztette az ablakomhoz legközelebb eső fa ágait eszeveszett kopogásra.
Egyszer olvastam Coelhotól és az egyik mondata megfogott:
"Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!"

-Amikor viszont azt csinálom amit szeretnék, azzal akit szeretnék, elítélnek az emberek- gondolkozok hangosan, mégis suttogva, miközben a hátamon fekszek és ujjaimat tarkóm alatt fonom össze.
Nem lehetek azzal, kit szeretek, akkor, mikor szeretnék.
- Azt a hangot is elüldöztem a fejemből- sóhajtok nagyot- csak gratulálni tudok magamnak- fordulok hasra.

Még további órák hosszat szenvedtem, mire sikerül
t félálomba merülnöm a reménytelenség gödre mellett.
Jut eszembe... lassan ideje lesz beújítanom egy pszichológussal, ha nem akarok depresszióba esni.

Fél hármat üthetett az óra, mire a telefonom csipogni kezdett. Sms. Ki az az elvetemült, aki szerda hajnali fél háromkor képes sms-t küldeni, rádásul pont nekem. Vaciláltam egy sort. Most ha megfordulok és megnézem, az a kicsi álmosság is kimegy a szememből és az se biztos, hogy fontos. Lehet csak valami körüzenet. Végül amellett döntöttem, hogy majd reggel megnézem, mostmár csak egy bomba tudna kirobbantani abból a puha, meleg ágyból.

🏈Taurus szemszöge🏈

Csak kerestem és kerestem, de sehol se találtam, hiába beszéltük meg, hogy mozi előtt találkozunk. Azt mondta az asztaloknál fog ülni. Kereken négy embert látok ott. Egy idős bácsit feltehetőleg a lányával...reménykedem, hogy a lányával... két 16 év körüli kiscsajt és egy srácot, de nem ő volt az.

Aiden hol vagy??

Már majdnem felnyöszörögtem és nyúltam volna a telefonomért, de Sam hirtelen előttem termett és máris magyarázni kezdett. Nem hogy megérteni nem tudtam a hosszú monológját, de annyira meglepett és hadart, hogy a fonalat sem tudtam felvenni már az elején, így aztán tippem sem volt, hogy mi az a halaszthatatlan indok, ami miatt kapcsolatot akar létesíteni velem. Már ahhoz is komoly erőfeszítéseket kellett tegyek, hogy ne kérjek mellé egy tolmácsot. Elindultam az asztalok felé, ő persze egyből azt hitte, azért teszem, hogy leüljek vele beszélgetni, pedig én csak az öcsémre akartam várni.

Hallgattam, mit összehord az a lány és egyre dühösebb lettem. Egyrészt azért, hogy miért nem akad már le rólam, másrészt pedig azért, mert a testvérem még csan annyira sem méltatott, hogy dobjon nekem egy üzenetet, hogy nem ér rá, közbejött valami vagy hasonlók. Az idő lassan eljött, gondoltam akkor beülök egyedül. Persze oda is követett a kis madárka csicseregve. A film után a lehető leggyorsabban leráztam magamról és hazavezettem.
- Üdv itthon- hallottam apánk hangját a kanapéról. Egy szót se szóltam, csak feltrappoltam Aiden szobájába, majd berontottam. Üres volt azt a pár bútort leszámítva. Benéztem mindkét fürdőbe, ahonnan a cuccai is eltűntek. Furán nézhettem, mert amikor lelépdeltem apa halkan felnevetett és megkérdezte mi a baj.

- Aiden hazajött már?- kérdeztem tarkómra simítva.

- Igen. Aztán el is ment- közölte halkan, kínjában visszanézve a TV-re.

- Hova?- küldtem a következő kérdést. Pillanatok alatt láttam összeomlani egy férfit, aki a példaképem volt. Vállai előre estek, tartása megrogyott, arca nyúzottá vált és szinte egész testében remegett.
- Messzire, Taurus...nem annyira, mint szeretett volna, de a lelke már messze száll.
- Most meg miről beszélsz?- tettem felé két bizonytalan lépést.