Csak meg ne tudja •Befejezett•

3.fejezet

Sikeresen nekimentem valaminek. Felnéztem és ez a valami sokkal inkább valaki volt. Ösztönömből fakadóan nyeltem egy nagyot és tettem egy lépést hátra.  

Nem tudom mit kellene mondjak. Bocsánatot kellene kérjek, de nem merek megszólalni

-Mi van seggfej nem látsz a szemedtől?- hörren rám és kiveri a kezemből a könyvemet. Levegő után kapva egyből leguggolok és felkapom majd mellkasomhoz ölelve lesütöm a szemeimet.

-Ahhoz is gyík vagy, hogy bocsánatot kérj? Idegesítesz- morogja

Szabályosan berohantam a házba már a készülődő kék folttal a szemem alatt és hát...valljuk be...sírtam. Apám a kanapán ült, így egyből lehúzott magához és a vállára borultam hüppögve, a bátyám meg lerohant a lépcsőn és belelépett a bakancsába majd kiment. Bő 10 perc múlva jött vissza, mikor már kisírtam magam és vérzett az ökle...vagy inkább vér volt rátapadva?

Odalépdelt elém majd bakancsával meglökte a lábam finoman. Térdénél farmerján is díszelgett egy adag vérfolt. Arról tudtam hogy nem az övé

-Boccs...későn láttam már meg az ablakból- huppan le mellém és a fejemre simít én meg óvatosan szememet törölgetem. Halkan megköszönöm és bocsánatot is kérek. Felkelek és a hűtőhöz lépve kiveszek egy adag fagyasztott borsót és a szememhez nyomom. 
Csodás. Tehát ott tartunk, hogy a bátyám védett meg. Felmentem végezetül a szobámba hogy ledőljek egy kicsit. 

Éppen elbóbiskoltam volna, amikor apám kopogott be majd bejött. Besötétített, közben fél szemmel figyeltem és persze ő ezt tudta

-Oka volt bántani?- kérdezi halkan leülve mellém az ágy szélére

-Nekimentem véletlen és megijedtem. Az volt a baja, hogy nem vágtam rá a bocsánatkérést és idegesítettem ezzel- felelem halkan lehunyt szemekkel a mirelit borsót még mindig szorítva magamhoz.

A következő pillanatban az ágy besüllyedt és egy nagy, erős, védelmező kar ölelt át.