Akkor fogadjunk!

VIII.- Kezdjük elölről!

Shizuo's pow

- Hogy mi?! – nyilvánítottam ki nem tetszésemet

-Beszéltem Mioval. – ismételte meg halált megvető nyugalommal az arcán, ez a magatartás rám közel sem volt igaz - Kérlek nyugodj, meg! Elmagyarázom! Az van, hogy Mio egy nagyon kedves, kissé labilis személyiség. És az a tény sem mellékes, hogy eléggé kikészítetted. Megkértem, ho-

- Figyelj Uta, - szakítottam félbe - nem éppen te mondtad, hogy hagyjam békén?! – keltem ki magamból - Erre meg odamész és Isten tudja mire rábeszéled... Egyáltalán mit mondtál neki?

- Azt, hogy mozduljon ki, barátkozzon, és ne zárkózzon el, mert az semmin sem változtat. – válasza miatt csillapodni kezdek idegeim

Uta nem hülye, ezerszer jobban ért az emberekhez mint én. Én látom azt, ha valaki akar valamit, de nagyon paranoiás vagyok. De ez betudható a múltnak.

- Rendben. Akkor most mi legyen? Folytatjuk az eddig megszokott életvitelünket?

- Hát, ami azt illeti... Mondjuk úgy, hogy lesz egy új barátunk. – nézett fel kissé félve

- És ki is az-az ''új barát''? Uta, ugye nem?

- De.

Oh, hogy az a...! Még ő mondta tegnap, hogy hagyjam békén! Erre bevonzza nekem a bajt. Hova haladunk?! Az biztos, hogy nem jó fele... Lehet, hogy meglátta rajtam, hogy egyre elveszettebbnek érzem magam és idegesebbnek leszek, mert átkarolt és úgy kezdett beszélni hozzám:

- Szerintem jól ki fogtok jönni. Hasonló a múltatok is, és hidd el Mioban is ott lakozik mélyen egy ''vagyány én''. – kijelentését megmosolyogtam. Hirtelen felelevenedett bennem az a fotó, amit a dobozban láttam, Mio egy csípőjére kötött ingben és egy atlétában simította hátra haját... Akaratlanul is megnyaltam alsó ajkamat az emlékképre - Látom tetszik a feltevésem! - boxolt játékosan oldalamba barátom - Csak annyit kérek, hogy kezeld barátodként és ne ijeszd meg. Menni fog? – bólintottam egyetértésem jeléül. Csak nem lehet olyan rossz - Na, dolgozd fel magadban én haza indulok, az este óta úgy érzem magam mint aki bármelyik pillanatban össze rogyhat. Neked sem ártana végre egy kis alvás. – bökött a karikákra a szemem alatt

Miután elbúcsúztam legjobb barátomtól a tusolóba vettem az irányt. Jól fog esni a felfrissülés mivel a tegnap este folyamán nem volt időm a...khm, ''vendégem'' miatt, reggel meg nem volt kedvem. Befordultam a fürdőszobába és elkezdem levenni ruháimat -amire mellékesen ráférne egy mosás-. Beálltam a fülkébe és megengedtem a vizet, felszisszentem, ahogy a hideg cseppek végig szánkáztak bőrömön. Lassan kezdett melegedni a víz és a kezdeti érzés helyét kellemes borzongás vette át.
-Menni fog ez a barátkozósdi?- merült fel bennem a kérdés. De hamar elvetettem, inkább nem gondolkodom rajta, majd lesz valami!
-Eddig sem voltam az-az előre tervezgetős fajta, nem most fogok elkezdeni listákat vezetni.- Szarkaztikusan elmosolyodtam a gondolatra.

Kimásztam a zuhany alól és megtörölköztem, az anyagdarabbal a derekamon csoszogtam fel az emeletre és öltöztem át pizsamába. Esti öltözékem egy egyszerű fekete boxerból állt, tehát nem igazán nevezném pizsamának.

...

Reggel ébresztőmre keltem, mire sikerült kikapcsolnom eszközt legalább háromszor felrobbant a fejem a csipogástól. Lenyomtam a készüléket és nagy nehezen elkezdtem készülődni. A mai nap különösen nehezen indult, hiszen folyamatosan Miora gondoltam. Egyszerre voltam boldog, szomorú, ideges és nyugodt.