Mio' pow
- Mio! - szólt egy vékony hang - Kelj fel! - hallottam már kicsit tisztábban, óvatosan kinyitottam a szemem és megláttam Josho körvonalait
- Aghh, kelek, már kelek nem kell kiabálni! - mondtam reggeli rekedt hanggal, de mikor megpróbáltam feltornázni magam vissza estem fekvő helyzetbe
- Usagi Mio! Ha nem kelsz fel nem kapsz reggelit, olyan lusta vagy bátyó! – csilingelt az ideges hang
Ezúttal sikerrel járt a felkelési kísérletem, de hát egy ilyen fenyegetéssel szemben nem lehet mit tenni. Nekiláttam reggeli rutinom elvégzésének, első utam a fürdőbe vezetett, ahol megpróbáltam valami emberi kinézetet erőltetni magamra. Szembe álltam a tükörrel és elkezdetem igazgatni fehér rövid tincseimet, amik szürke szemembe lógtak. Fogat mostam és vissza sétáltam a szobámba.
- Mit vegyek fel? – gondolkodtam hangosan- Talán ez jó lesz. – húztam elő egy bézs színű pulcsit és egy szürke csőnadrágot
Magamra öltöttem a kiválasztott ruhadarabot és lerohantam a konyhába, ahol Josho tevénykedett, letelepedtem a konyha pult mellé és néztem, ahogyan sürög-forog.
- Tudod, 17 éves létedre nem a húgodnak kéne reggelit csinálnia neked... - piszmogott orra alatt, felálltam és nyomtam egy puszit fejére
- Mi lenne velem nélküled? – mosolyogtam rá
- Nem is tudom... – morfondírozott el - De mindegy itt az ételed és siess, én is nemsokára indulok! – mondta majd elkezdett kitessékelni a házból
Kilépve otthonunkból megcsapott a hűvös őszi idő, ahogyan sétáltam a középsuli felé feltámadt a szél és összekócolta hajam vad játékával. Nagyon szeretem az őszt! Olyan érzése lesz tőle az embernek mintha egy mesében lenne, színes fák, játékos szél... és minden más!
Így gondolkodtam tovább, míg nem egy füttyszó zavarta meg a gondolatomat.
- Héj-héj! Cicababa, elvihetlek egy körre? –hallottam mögülem egy mély férfi hangot, hátra tekintettem és egy fekete bőrdzsekis, vörös vállig érő hajú fiút láttam meg egy sötét motoron ülve
- S-sjnálom de-... –kezdtem volna magyarázkodásba mikor közbe vágott
- Oh, ezer bocs haver, azt hittem csaj vagy! – mondta tarkóját dörzsölgetve és zavartan mosolygott. Nem hibáztatom, elég nőies alkatom van és a hátam mögött volt, ezért nem láthatta az arcomat.
- De én nem is vagyok a haverod... - mondtam zavart hangon, s lehajtottam a fejem és siettem is volna tovább, de motor zúgás hangja ütötte meg a fülemet és elkapta valaki a kezem
- Akkor legyünk haverok! Az én nevem Kitsüne Shizuo, 18 éves vagyok, egyke és szeretek motorozni, másodéves vagyok, most te jössz! – mosolygott rám
- Usagi Mio, 17 vagyok, első éves. – mondtam halkan, nagyon zavarban vagyok! Sosem voltam az a barátkozós típus, és most egy vadidegen fiú, vagyis Shizuo leszólított mert azt hitte lány vagyok és most a „ haverom" akar lenni. Jól kezdődik ez a szeptember, mondhatom...
- Elég félénk vagy! – döntötte oldalra a fejét - Ugye azt mondtad a családneved Usagi, igaz? – bólintottam - Akkor értem már! – nevetett fel - A neved azt jelenti, hogy nyúl, így már értem miért vagy ilyen félénk! És tudod mit jelent a Kitsüne? – kérdezte hatalmas vigyorral az arcán. Csak megráztam a fejem - Rókát! – vágta rá, és már fogait is kivillantotta - Tehát, mondhatni levadásztalak!
- Érdekes hasonlat. – mormoltam
- Na! Ha már itt vagyunk bevigyelek, nyuszi? – kérdezte továbbra is mosolyogva
YOU ARE READING
Akkor fogadjunk!
Romance"- Úgysem mered. Tudtam, hogy még egy kis fogadástól is vissza riadsz... - mondta félmosollyal - De hát te már csak ilyen vagy, nem igaz, Mio? Még mindig olyan vagy, mint régen. - vigyorodott el még jobban, szemei egészen gúnyosnak hatottak. - Nem...
