SZJG-Együtt Cortez szemével

Január 20. Kedd

Kedd reggel Ricsivel és Zsoltival ácsorogtam a suli előtt.Nem sokat szóltunk egymáshoz. Mindannyian a tegnapi szülői után kapott otthoni kioktatást emésztgettük,miközben Zsolti egy csomag megfagyott gumicukorral harcolt,Ricsi pedig unottan nyomkodta a zenelejátszóját.Velünk ellentétben viszont Reni és Virág tök izgatottan közeledtek felénk. Még Virágnak is jó kedve volt,ami valljuk be,hogy nem sűrűn fordul elő,de mi már tudjuk,hogy ha a haját félrecsatolja egy csattal,akkor jó a hangulata. És szemmel láthatóan ezt most is megtette egy pink-fekete kockás mintájúval. Köszönés után Reni végignézett rajtunk így tanúja lehetett Zsolti küszködésének a gumicukorral és Ricsi unott fejének miközben zenét keresett a lejátszóján. Mikor a tekintette rám esett visszaköszöntem neki,és azt hiszem elég feltűnően tetőtől talpig végignéztem. Miközben én Renin felejtettem a szemeimet,Zsolti Reni orra alá nyomva a fagyott gumicukrait kínálta őket. Míg Reni inkább kihagyta a lehetőséget,addig Virág úgy döntött,hogy ő megharcol eggyel.

-Minden rendben volt szülői után?-érdeklődött Reni.

-Nekem nem volt gáz. A szüleim egymást hibáztatják,amiért hülye vagyok-mondta Ricsi miközben megvonta a vállát.Mi persze azonnal elnevettük magunkat.-Most mi van? Komolyan mondom. Ez a legjobb az elvált szülőkben. Állandóan egymást hibáztatják a jegyeim miatt,engem meg elfelejtenek.

-Dettó-helyeselt Virág.

-Nálam ugyanez-erősítette meg a dolgot Zsolti miközben a gumicukor után rátért egy doboz csokira. Én csak mosolyogva hallgattam őket,mert én nem éltem át hasonlókat. Igaz,hogy a szüleim távol vannak tőlem,és nem igazán foglalkoznak velem,de még mindig házasok és nem érzem úgy,hogy ez megváltozna. Még Reni volt az a személy akinek kimaradt az életéből az elvált szülők helyzetének megtapasztalása. Irigy is voltam rájuk mikor még korrepetálásra jártam hozzájuk.Egyszerűen sugárzott belőlük,hogy mennyire szeretik egymást. Örültem volna,ha az én szüleim is ennyi szeretettel vesznek körül,de sajnos nálam nem ezt dobta a gép. Viszont nem panaszkodhatok,mert a szüleimmel ellentétben a nagyszüleim viszont szinte megfojtanak a szeretetükkel. És én hagyom is nekik,mert én is ugyanezt érzem feléjük. Megőrülnék,ha valamelyikkel valami baj történne.

Elmélkedésem közben megállt mellettünk egy fekete autó,melyből Dave pattant ki. Köszönés nélkül támadt le minket a csak saját számára izgalmas történetével.

-Srácok,rémes éjszakám volt-vágott bele a mesélésbe.Mi pedig már megszoktuk,hogy ilyenkor rá kell figyelni,mert ellenkező esetben úgyis addig mondja,míg nem figyel rá mindenki. Gondoltuk így hamarabb túlesünk rajta.

-Én sem aludtam túl jól-reagálta le Virág.

-Hahó!Nem zavar,hogy éppen sztoriban vagyok?-rázta meg a fejét,majd folytatta.- Szóval,éjjel fél háromkor valami csapkodott az ablakomon.

-Biztos a szél-szólt bele Reni.

-Igen,a szél,de nem ez a lényeg. Felébredtem rá,és próbáltam visszaaludni,amikor újra csapkodni kezdett.

-Hóvihar volt éjjel,a szél letördelt néhány faágat,és...-szólt bele újra Reni. Dave egyre idegesebb lett és félbeszakította Renit.

-Most te mesélsz vagy én?

-Bocs,de meteorológiai befolyásoltság alatt állok-mondta Reni. Annyira édesen szabadkozott,hogy nem csak én de a többiek is mosolyogtak.

-Tényleg Reni,anyukád nem mondta,mikor lesz jobb idő?-érdeklődött Ricsi Dave-et figyelmen kívül hagyva.

-Most még nagy havazások jönnek-tudatta velünk Reni. Persze Dave-nek baromira nem tetszett,hogy ő róla mindenki megfeledkezett.

-Hé,éppen sztoriban vagyok! Figyelnétek?-türelmetlenkedett Dave,mire újra mindannyian felé fordultunk. Mikor meggyőződött róla,hogy újra ő van a középpontban folytatni kezdte a történetét.-Na,miután kinéztem az ablakon,és láttam,hogy micsoda hóvihar van,nem tudtam visszaaludni. Negyed ötig hallgattam az iPod párnámat,de egyszerűen nem voltam álmos...

-Mi az az iPod párna?-szólt közbe Reni.

-Párna,benne hangszóró és csatlakozó az iPodhoz. Ipod párna.-magyarázta Dave,mintha csak az élet alapdolgairól beszélne,majd összefonta a karjait és várta a reakciónkat. Idő kellett mire kapcsoltunk,hogy ennyi volt a története. Szokás szerint semmi értelme nem volt.

-És mi volt a rémes sztori?-kérdeztem,hátha csak nekem nem jutott el agyamig.

-Mi az,hogy mi? Nem tudtam aludni!-közölte Dave,mire mi fiúk csak legyintettünk. Nem is értem,hogy miért hisszük még mindig azt,hogy végre valami olyat fog mesélni aminek van lényege is.

-Ez nem egy nagy sztori,Dave! Értsd meg végre,nem kell mindent,ami veled történik,úgy felfogni,mintha rendkívüli lenne. Na,például nekem van sztorim. Több mint kétszázan nézték meg a dobszólóm tegnap óta a videómegosztón-váltott végre témát Zsolti. Dave szóhoz se jutott,és én meg Ricsi gyorsan rácsaptunk az új témára,mielőtt magához térne a kábulatból. Velünk ellentétben viszont a lányokat nem érdekelte Zsolti dobolása,így ők inkább bementek a suli épületébe.

Majdnem a csengetésig kint voltunk a suli előtt. A terembe belépve láttuk,hogy Robi és Andris a tévét nézi,amit már megint összekötöttek egy kis alakú lejátszóval. Ez már alapból zajt okoz,de ők még közben a nézett sorozatról vitatkoztak is. Nem telik el úgy nap,hogy ők ne veszekedjenek. Közben szinte mindenki mászkált a teremben és kiabált valakinek. Az egész terem zengett a zajtól. Talán Reni volt egyedül csendben. Ő a padjánál ült és valami magazint olvasott. Fogalmam sincs,hogy ilyen lármában,hogy tud az olvasásra koncentrálni. Legyen szó könyvről vagy jelen esetben magazinról,ő annyira belemélyed,hogy még bomba is robbanhatna mellette,az se zavarná.

A csengetés után Kardos mint mindig most is időben érkezett. Úgy becsapta az ajtót maga mögött,hogy az osztály azonnal elhallgatott.

-Antai-Kelemen Ádám a táblához,a többiek a szöveggyűjteményt olvassák egy hang nélkül-közölte,majd lecsapta a naplót a tanári asztalra. Ó én kis naiv! Hogy gondolhattam,hogy Kardos leszokik a kedvenc hobbijáról?Vagyis,hogy engem feleltessen minden órán. Gondolom nem meglepő,hogy egyáltalán nem készültem.Éppen feltápászkodtam mikor Reni hátrafordult felém.

-Készültél?-kérdezte tőlem suttogva. Hát igen van aki nálam sokkal naivabb.Én válasz helyett csak egy óvatos mosolyra húztam a számat. Gondolom ebből a reakcióból mindent ki tudott olvasni. Tudom önző dolog tőlem,de ha az kell,hogy bukásra álljak ahhoz,hogy megint ő tartson nekem korrepetálásokat,akkor megteszem. Persze vállalva azt a kockázatot,hogy a nagyi kinyír engem.

Kardos tíz percig próbált velem verset elemeztetni. Nem mondom türelmes az öreg. Már én is hamarabb feladtam volna.

-Gratulálok,ezt a félévet is jól kezdted-mondta Kardos miközben beírta az egyest,én pedig visszaültem a helyemre.

Éppen tovább mentünk volna a tananyaggal,mikor kinyílt az ajtó,és Neményi lépett be rajta. Azt hiszem sikerült a tanárt annyira felidegesítenem,hogy most az egyszer ő se nézte jól szemmel a késést.

-Neményi,ez aztán már több a soknál! Húszperces késés?

Persze ő megint kimagyarázta magát.

-Elnézést,tanár úr, a kocsifelhajtónk lefagyott az éjjel,ezért jégtöréssel kezdtem a reggelt,amitől a megszokottnál is rezignáltabb vagyok.

Persze erre már a tanár lenyugodott. Már megint sikerült benyalnia magát ennek a tetűnek.

Irodalom után végre lazíthattunk,mert dupla francia volt Monsieur Durand-nal. Persze ott is tanulunk,de ez a tantárgy legalább mindenkinek megy.

Délután megint sorozatmaratont tartottunk. Az egész iskola sorozatlázban ég,talán csak Reni a kivétel.A nap folyamán még azt is megkérdezte tőlünk,hogy rajta kívül már senkit nem dob fel egy nyomott januári délutánon belemerülni egy klassz könyvbe? Válaszképpen mindenki kiröhögte őt. Van ami soha nem változik. Az én kapcsolatom Kardossal,Neményi mindennapos pofátlan késése majd magyarázkodása és végül Reni naivitása.