Február 27. Péntek

732 39 11
                                    


A mai tanítási nap viszonylag hamar eltelt. Ofőórán Haller hozta az elkészült osztályfényképeket. Kiosztás után már esélye sem volt arra,hogy bármit is megbeszéljen velünk,ugyanis mindenki azzal foglalkozott,hogy kielemezzük és ezzel együtt kiröhögjük a fotón látottakat. Végül aláírattuk egymással a kép hátoldalát.

Suli után a lépcső aljában négyen várakoztunk a többiekre,hogy elinduljunk a mekibe,ahogy tegnap megbeszéltük. Elsőként Reni és Virág csatlakozott hozzánk.

-Mit egyek?-elmélkedett Zsolti

-Még van időd kitalálni-mondta neki Reni. Persze ő még nem tudta,hogy Zsoltinál ez másképpen működik. Nem ez az első alkalom,hogy a fiúkkal elmegyünk a mekibe suli vagy deszkázás után. Mi már megszoktuk,hogy Zsolti elég körülményes. Ha tehetné kienné az egész készletet. Mindent enne egyszerre.

-Á,felejtsd el. Egész nap ezzel foglalkozott-reagált Dave Reni kijelentésére.Na ez meg a másik. Mivel tudja,hogy mindent nem ehet meg,ezért egész nap ezzel fárasztott minket,hogy ő mit fog enni. Ezzel csak az a baj,hogy kb. 2 percenként mást talált ki. Ha valaki nem tudná,hogy mik a lehetőségek,akkor nyugodtan kérdezze meg Zsoltit,mert tutira fejből vágja.

Persze nap közben Andris és Robi is meghallotta Zsoltit,így közölték,hogy ők is jönnek.És mielőtt bárki is azt hinné,hogy a társaságunk miatt csatlakoztak,azokkal közlöm,hogy erről szó sincs,csupán valami játék miatt jönnek,ami a menü mellé jár.

Rájuk várva egyszer csak megállt mellettünk Jacques.

-Zsák mit csinál itt?-kérdezte Zsolti

-Elhívtam.Baj?-válaszolta ijedten Reni. Most komolyan azt hiszi,hogy rosszat tett? Ha Neményit hívta volna,na az baj lett volna. Azt hiszem,akkor fordultam volna egyet és indultam volna haza vagy bárhova,de a mekitől minél távolabb. Nem hiszem,hogy valaha is eljön az a nap amikor én Neményivel veszek részt bármiféle programon.

-Nem-nyugtatta meg Ricsi,miközben Jacques mosolyogva tekintett ránk.

-Kit várunk még?-kérdezte Dave,miközben a lehető legfeltűnőbben nézte meg az óráját. Persze úgy,hogy mindenkinek feltűnjön,hogy megint új órája van. Szerinte ez most jobb,pontosabb,menőbb mint bármelyik. Reni többször megdicsérte amit Dave nagyon élvezett.Fürdőzött a dicséretekben,akár egész nap elhallgatta volna,de valószínűleg Reni megunhatta,mert elhallgatott.

-Most már senkit-válaszoltam meg Dave előző kérdését,mert megláttam,hogy a srácok kijöttek a suliból.

Tíz perc alatt elsétáltunk a plázáig. Jó hangulatban telt. A kockák a Guitar Heróról vitáztak,mi pedig Tony Hawkról. A lányok csendben haladtak velünk. Sajnos az időjárás elég pocsék volt.Rettentően hideg volt és még ráadásképpen ónos eső is szemerkélt,emiatt eléggé csúszott a járda.

A plázában végre kellemes hőmérséklet fogadott minket.Lehúzhattuk a kabát cipzárját,sapkát és kesztyűt levehette az aki viselt.

Várható volt,hogy pénteken suli után sokan lesznek,de leginkább az volt a baj,hogy mi is elég sokan voltunk,így nem sok esély volt arra,hogy találunk olyan ülőhelyet ahol mindannyian elférünk. A sorba beállva várakoztunk,hogy mi következzünk,közben forgattuk a fejünket abban reménykedve,hogy találunk egy megfelelő asztalt.Mikor a sor elejére kerültünk mindenki egyszerre kezdte el mondani a rendelését. Hamar rájöttünk,hogy ez így nem fog működni.Mivel Zsolti egész nap be volt zsongva,ezért megadtuk neki az elsőbbséget,amit azonnal meg is bántunk,mert csak mondta és mondta a rendelését. Ennek ellenére Ricsivel mégis magunk elé engedtünk mindenkit. Zsolti után Reni és Virág adta le a rendelését. Közben Andris és Robi átállt egy másik kasszához ahol szinte azonnal sorra is kerültek. Miután a lányok is végeztek,félreállva várták,hogy mindenki végezzen. A sorban Jacques következett. Szegény eladó segítségkérően nézett körbe,mert egyetlen szavát sem értette a francia osztálytársunknak. Ennek bizonyára az lehetett a legfőbb oka,hogy Jacques még mindig alig beszél magyarul. Reni rögtön indult segíteni,de Zsolti gyorsabb volt és gondolta szórakozik egyet.Közölte az eladóval,hogy Zsáknak lesz egy „lö hamburger",egy „lö krumpli" és egy „lö kóla". Persze nem bírtuk ki röhögés nélkül. Közben Reni arrébb lökte Zsoltit és érthetően leadta Jacques rendelését. Az eladó és Jacques is nagyon hálás volt Reninek.

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Apr 10, 2023 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

SZJG-Együtt Cortez szemévelWhere stories live. Discover now