Írástechnikai cikkek és tippek - Hogyan írjunk regényt?

Írástechnika - Töltelékszavak, amiket mindenképpen felejts el

A kéziratok első verziójában mindenki arra törekszik, hogy minél inkább megcsillogtathassa a szókincsét, és ha olyanok vagytok mint én, akkor biztosan előfordult már veletek, hogy egyszer csak jött az ihlet, és azonnal legépeltetek öt oldalt.

Miután a kézirat első "piszkozata" elkészült, jöhet a szerkesztés, aminek lényege nem csak az, hogy a helyesírási-, gépelési hibákat kijavítsuk, hanem olyan formába hozzuk a szövegeket, amit bátran mutatunk meg ismerősöknek, bétáknak.

Az írás folyamata alatt mindenki hajlamos kicsit elengedni magát, és a javítgatás helyett inkább arra koncentrál, hogy befejezze az írását. Persze, ez akkor nem vonatkozik rátok, hogyha olyanok vagytok, mint Stephen King vagy Hemingway, akik addig csinosítgattak, pofozgattak egy mondatot, amíg az tökéletes nem lett, csak akkor vetették papírra.

A kész kézirat kipofozására nagyon sok időt kell szánni, senki sem tökéletes, a pillanat hevében én is sok hülyeséget írtam már, amiket csak akkor veszek észre, amikor ötödször, tizedszer, vagy akár századszor olvasom át a szöveget. Sőt, sokszor még akkor sem, mindenképpen szükségem van olyanokra, akik külsősként néznek rá a szövegre.

Összeszedtem néhány szót, amik engem kifejezetten (és valószínűleg másokat is) zavarnak egy szövegben, ezeket mindig kigyomlálom a szövegeimben, vagy ha valamit megtartok, akkor tüzetesen felülvizsgálom, hogy vajon van-e rá szükség.

Tényleg, nagyon. Talán a legtöbbet használt két határozószó, amit a magyar nyelvben is hajlamosak vagyunk túlzásba vinni. Ezek helyett érdemes inkább valamilyen erősebb igét vagy melléknevet találni, sokkal szebben mutat a szöveg, és elkerülhetjük a szóismétlést is. Pl. Péter nagyon gyorsan végigfutott a hosszú pályán. Helyette: Péter végigsprintelte az egész pályát.

Csak. Legtöbbet talán a párbeszédekben szoktuk használni, de ezt is jobb elkerülni.

Majd. Egymást követő eseményeket, eseménysorozatokat fölösleges a majd kötőszóval és társaival (aztán, azután, s, utána stb.) összekötni. Általában az és kötőszót és túlzott használatát akarjuk ezzel elkerülni, de ne féljünk használni! Higgyétek el, ez a mondat sokkal jobb: "A vonat még jobban lelassított, és végül megállt. A diákok lökdösődve megindultak az ajtók felé, és letódultak a keskeny, sötét peronra.", mintha ez lenne: "A vonat még jobban lassított, majd végül megállt. A diákok lökdösődve megindultak az ajtók fel, majd letódultak a keskeny, sötét peronra."

Teljesen, totálisan, tökéletesen, szó szerint, végképp, abszolúte semmi értelme. Tényleg.

Határozottan, biztosan, valószínűleg, valójában, alapvetően, gyakorlatilag, jóformán stb.

Kezd, kezdett, kezdődik. Ilyen és hasonló mondatokból nyugodtan kihúzható: Most már a szó szoros értelmében kezdett rosszul lenni, fürkészni kezdte a közönséget, hátrálni kezdett a sorban. Csak akkor tanácsos használni, ha a cselekménysorozatot valami megzavarta.

Inkább, kissé, szinte, valahogy. Felejtős.

Úgy éreztem, úgy tudtam, úgy gondoltam, úgy láttam stb. Inkább határozottan, kijelentőmódban írjuk a mondandónkat.

Bólint, megvonja a vállát, összehúzza a szemöldökét, ráncolja a homlokát. Gondolom, nem is kell mondanom, milyen idegesítő, amikor egy karakter egy oldalon háromszor bólint, négyszer megvonja a vállát, aztán felhúzza, összehúzza, összevonja a szemöldökét. Sok kezdő szerző esik ebbe a hibába – köztük természetesen én is – , de az írás egyik kihívása, hogyan vagyunk képesek másként kifejezni szereplőink érzéseit. Próbáljuk másképp lefesteni az arcukat, a mimikájukat, sokkal beszédesebb mozdulatokat, apró mozzanatokat keressünk, amik kevésbé elcsépeltek és klisések.

Sok sikert! :)

〳 ° ▾ ° 〵

Csirip!

Ha tetszett, iratkozz fel az e-mail címeddel, hogy első kézből kapj értesítést!

https://cassyblacksmith.wordpress.com