Barátságból szerelem

19.

Alig aludtam vagy 3 órát. Folyamatosan sírtam. Reggel amikor felkeltem, elmentem fogat mosni. Belenéztem a tükörbe, és... Hát a látvány ami fogadott az borzalmas volt. Piros, megduzzadt szemek és az alatt pedig a táskák virítottak. A sok orrfújástól vörös lett az orrom, így úgy nézett ki, mint Rudolf orra. Klassz. Gyorsan feltettem a korrektort az arcomra, aminek köszönhetően normálisnak néztem ki. Felraktam a szokásos sminkemet, a hajamat pedig kontyba fogtam. Magamra húztam egy fekete nadrágot és egy szürke (bő) pulóvert. Anya csinált nekem egy szendvicset, amit jóízűen megettem. Fél nyolckor már a kaput nyitottam. Ahogy kiléptem rajta, rögtön vissza akartam szaladni a házba, de Dávid megfogta a karomat. Haja össze-vissza állt, és őrajta is látszódott, hogy nem aludt sokat.

- Elengednél? - kérdeztem idegesen, közben próbáltam a karomat kiszabadítani a szorításából.

- Ha majd meghallgatsz - nézett bele a szemeimbe, mire én elkaptam a fejemet. Gyengéden elfordította az arcomat, és közelebb húzott magához. A fülem mögé simította a hajamat, aztán a fülemhez hajolt.

- Nincs semmi Fruzsina és köztem. Mi csak barátok vagyunk. A tegnapi az csak baráti ölelés volt. Higgy nekem, kérlek - suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg.

- Persze - forgattam a szememet, majd eltoltam Dávidot magamtól és elkezdtem futni a suli felé. Hallottam, hogy Dávid utánam kiabál, de nem foglalkoztam vele. A suli elé érve meg kellett állnom, mert egy autó suhant el előttem. Megláttam a lányokat, akik vadul integetni kezdtek nekem. Odasétáltam hozzájuk, és megöleltem őket.

- Nem fogjátok elhinni - lihegtem, majd behúztam őket a mosdóba, hogy nyugisan megbeszéljük a dolgokat.

- Mi van? Téged megcsókolt Dávid? - akadt ki Bogi. - Utána pedig egy csajjal ölelkezik?!

- Ja. Aztán ma reggel meg azt mondta, hogy ők csak barátok - forgattam a szememet idegesen.

- Barátok extrákkal - nevetett fel Viki, majd mindhárman elkezdtünk vihogni.

- Teljes mértékben igazad van - kuncogott Bogi. - Ki tudja, hogy mit csinálnak kettesben.

Ekkor elkomorodtam. Lehet, hogy Dávid hazudott nekem. Mert ugye senki sem tudja, hogy mit csinálnak amikor nem látja őket senki. A lányok abbahagyták a nevetést, és elkezdtek vígasztalni. Jelzőkor kimentünk a mosdóból, és bementünk a terembe. Ahogy beléptünk, Dávid rögtön felpattant, és odajött hozzám. Vagyis csak jött volna, mert Bogi elállta az útját.

- Hagyd őt békén! Már így is elég nagy zűrzavart csináltál neki - mutatott rám a lány. Ezután odahajolt Dávid füléhez, belesúgott valamit, mire a fiú bólintott. Még egyszer rám nézett, aztán leült a helyére. Egész nap nem szólt hozzám, és nem piszkált. Már kezdtem azt hinni, hogy Bogi valami hülyeséget mondott neki. Á! Biztos nem. Órák után éppen bepakoltam, amikor Krisztián állt meg mellettem.

- Mizu? - kérdezte lazán, a falnak nekidőlve.

- Semmi. Veled?

- Minden okés - mosolygott rám, majd hirtelen közelebb lépett hozzám. - Hallod. Dávid tökre ideges.

- És? - nevettem fel kínosan. - Nem az én bajom - el akartam indulni, de Krisztián elkapta a csuklómat és visszahúzott.

- Öhm. Mit csinálsz? - kérdeztem zavartan, mire elmosolyodott.

- Még nem fejeztem be a mondanivalómat.

- Hallgatlak - tettem csípőre a kezemet. Krisztián lazán nekidőlt a falnak és elkezdett engem nézni.

- Fruzsina csak egy haver - mondta komolyan. - Amúgy is. Nem őt csókolta meg.

- Mi?? - akadtam ki teljesen. - Te honnan tudod ezt?

- Tudod szoktam Dáviddal beszélni - magyarázott nekem Krisztián. 

- Örülök, hogy mindezt elmondtad, de ez semmit sem változtat a véleményemen - mondtam komolyan, majd megfordultam és elindultam haza. 

Úristen! Nagyon rég nem raktam fel részt, de most itt van. :D Egy kicsikét rövid lett, de ígérem, hogy a következő hosszú lesz. 

Pusziiiiiii