Barátságból szerelem

17.

Már hetek óta, hogy Dávid Fruzsináékkal lóg. Folyamatosan elmennek valahova szórakozni. És az a legrosszabb, hogy Dávidnak már az eszébe sem jut, hogy meghívjon... Mostanában próbálok a lányokkal minél több időt tölteni. El szoktunk menni vásárolgatni, mozizni, stb. Például ma is átmentünk Bogival Vikiékhez aludni. A punkkal becsöngettünk a házba. Pár másodperc múlva megláttuk Vikit, aki az ajtóban állt. 

- Szia - köszöntem, majd megrúgtam Bogi bokáját, hogy ő is köszönjön.  De csak annyit értem el vele, hogy intett egyet Vikinek.

- Szervusztok - mosolygott ránk. Fekete pulcsi és egy (szintén) fekete mackónaci volt rajta. Viki betessékelt minket a házba. Amikor beértünk az előszobába, levettük a cipőnket, és felakasztottuk a kabátokat. Köszöntünk Viki szüleinek, majd felbaktattunk a lépcsőn, egyenesen Viki szobájához. Bogi és én átöltöztünk a kényelmes ruhába. Én egy nagyon bő kék pólót vettem fel, egy szürke melegítőnadrággal. Bogi pedig egy haspólót, és egy cicanadrágot vett fel. Nem volt kérdés, hogy ki nézett ki jobban...  Az öltözködés után csináltunk magunknak popcornt, majd leültünk Viki ágyára, és elkezdtünk beszélgetni.

- Flóra - fordult felém Bogi. - Mondd, honnan szerezted ezt a férfi pólót? Csak azt ne mondd, hogy a faterod pólója van rajtad! Vagy. Egy fiú nálad hagyta a pólóját? - nézett rám perverz mosollyal.

- Phúj! Hülye! - mondtam nevetve, majd Bogihoz vágtam egy párnát. - Amúgy ez Dávid pólója.

- Óóóó! Akkor ő hagyta nálad? - húzta tovább az agyamat Bogi. 

- Neeeem! - mondtam vadul csóválva a fejemet. - Megkaptam tőle. És csak azért kaptam meg, mert akartam egy alvós pólót. Nem szerettem volna azokban a pizsama pólókban lenni - tettem hozzá gyorsan, hogy Bogi ne gondoljon semmilyen perverz dologra. 

- Tényleg. Mi van Dáviddal? - kíváncsiskodott Viki. Szőke haja ki volt bontva, és nem volt rajta ,,smink". Mivel gót, ezért minden nap halloween-ra szánt smink volt rajta. Vagyis szerintem.

- Hát. Mostanában azzal a Fruzsinával lóg - mondtam szomorúan. A lányok közelebb húzódtak hozzám. 

- És már tökre idegesít, hogy mostanában mással van. Ne értsétek félre. Nem azt mondom, hogy csak velem lóghat, de azért ő a legjobb barátom. Ahogy ti is - mosolyogtam rájuk. Elmondtam nekik, hogy mikor találkoztam Dáviddal legelőször, hogy mindig megvédett, szóval mindent elmondtam nekik.

- Szóval idegesít - szűrte le a lényeget Viki. 

- Igen. Egy kicsit. Meg az is  idegesít, hogy már nem hív el, hogy esetleg lógjak velük, nem is küld már üzeneteket. Nem kérdezi meg, hogy mit csinálok, nem kérdezi meg, hogy hogy vagyok. Folyton azzal a Fruzsinával van. Röviden már nem is foglalkozik velem - mondtam idegesen. A lányok a mondanivalóm alatt néha-néha összemosolyogtak. - Persze ez is csak egy kicsit idegesít. 

- Persze. De - a lányok még közelebb húzódtak hozzám. - Nem vagy te szerelmes? 

- Mi?! - ugrottam fel hirtelen. - Nem! Miért lennék az? - néztem a lányokra idegesen. 

- Hát. Látszódik - mosolyogtak össze a lányok. - De elpirultál.

- Nem pirultam el. Csak a sok beszédtől kifulladtam - mondtam védekezően, majd megint leültem az ágyra.

- Mi elhisszük - mosolygott rám Viki furán.

Az este további részében csak semmiségekről beszéltünk, később pedig filmet néztünk. Tele ettük magunkat popcornnal. Folyton csak kattogott az agyam. Szerelmes lennék? Nem, az nem lehet. Mi csak barátok vagyunk. Ez csak valami fellángolás lehet. Majd elmúlik. De mi van, ha tényleg szerelmes lettem? Még sosem viselkedtem így. Sosem voltam féltékeny senkire. Ellenben most. Biztos most is éppen Fruzsinával van. Lehet, hogy most pont őt ölelgeti. Lehet, hogy most pont őt puszilgatja. Lehet, hogy most pont az ő haját biriszgálja. Lehet ő rá mosolyog azzal a 10 pontos mosolyával. Lehet, hogy Fruzsina most éppen összeborzolta Dávid barna haját. Úristen... Én féltékeny vagyok. Én. Szerelmes vagyok...?