Crazy Little Psycho

Hallo, itt Halloween!

Sziasztok! Ez egy félig paródia, félig egy kis Japán szellemidézés, szóval ne vegyétek túl komolyan. Gondoltam idén kéne valami kicsit kevésbe kötött, így azt írtam, amin én jókat tudok röhögni. A történethez semmi köze sincs! Remélem tetszeni fog, de azért feltüntetem: Ez egy baromság pusztán a vicc és az önkritika céljából. (Ami nem mellesleg kábé háromszor olyan hosszú, mint egy átlagos rész... talán többet kéne írnom...?)

Agysorvasztó olvasást, leendő bezombult olvasók! 

¤¤¤¤¤

Doka: Liuuu~

Liu: Mit akarsz?

Doka: Részt kéne írni...

Liu: És?

Doka: Túl unalmas vagy ahhoz, hogy bármi érdekeset írhassak rólad. Segíts! Csinálj valami vagányat!

Liu: Mit szólnál, ha tinilányokat gyilkolásznék, akik épp a cápájukun fetrengenek?

Doka: Hozzá ne nyúlj Rin-hez, aki Ren!

Liu: Hagyj lógva. Találj ki valamit te. Te vagy az író. Nem akarsz írni a csatáról, jó. Nem akarsz még beszélni a temetős jelenetről sem, oké. De gondolj bele, történt valami érdekes ezek elött. Csak egy adag lelkizés és csapatépítés.

Doka: Kihagytad Nurse Ann és az OC-m küzdelmét. Várj csak... Scratch az OC-m, akit halloweenkor csináltam. Hogy én mekkora zseni vagyok.

Liu: Megint kitalálsz egy szereplőt?

Doka: Igazából arra gondoltam, elmehetnénk campingezni...

És így történt, hogy bátor hőseink a szünetben összetrombitálták a barátaikat - akik természetesen nem jelentek meg - és elindultak az erdőbe. Ami nem igazán nagy feladat, tekintve, hogy az egész várost erdő veszi körbe. Csodálatos keddi nap volt, egy felhő se szállt el a nap elött. Doka-hoz és Liu-hoz végül még hárman társultak. Smile, aki csak azért jött, hogy röhöghessen a többiek ügyetlenségén, Masky, akit Slender küldött, hogy figyelje meg a szenilis írónőt, mielőtt még rászabadítja a poklok tűzét a világra - megint-, és Kagekao, akinél ott lapult egy bizonyos fekete kötésű könyv és egy különös betűkkel teleírt tábla, amiből áradt a gonosz aura. Na tehát az öt fős csoport épp az erdőben sétált és megfelelő sátorozó helyet kerestek maguknak. Úgy egy másfél óra alatt meg is találták a tökéletes helyet. Egy kisebb tisztáson álltak. Pont ideális volt, egy fa se lógott be feléjük, így nézhetik majd este a csillagos eget. Egy korhadt törzs volt csak ott, elnyúlva a földön.  Doka elment köveket gyűjteni, míg Masky gallyakat szedett a tűzhöz. A két másik fiú felállította a három sátrat és kiterítették a plédeket. Egyedül Smile nem csinált semmit, csak vihogott. Fél hétre lettek kész mindennel, már a tűz is  éget, körülöttük sötéten hullámzott az erdő a szélben. Mind a fatörzsön ültek.

Doka: Szép időnk van, nem?

Amint ezt kimondta, az ég leszakadt. Hatalmas vihar lett pillanatok alatt, mindent elmosva azt, amit eddig csináltak. Mind az öten felpattantak gyorsan felkapták a plédeket és a táskájukat és elkezdtek rohanni be a fák közé, amerről jöttek, miközben a sátrakat maguk mögött hagyták. Nem volt jó ötlet? Lehet. Érdekelte ez őket? Nem hinném. Közben, míg te ezeket a fölösleges kérdéseket feltetted magadban, beértek a fák közé.

Kagekao: Erre, tudok egy helyet, ahol nem ázunk el... Vagyis... Ah, hagyjuk, már most olyanok vagyunk, mint az ázott kutyák.

Smile: Ezzel mire céloztál?