Hogyan lettem Creepypasta

30.rész

"Igen....mondjad..."
Válaszota. Én csak egyre közelebb és közelebb mentem hozzá,majd leültem mellé...
"Sz-szóval...?"
"Én....-kicsit elakadt a szavam...újra elkezdem...-Én szeretlek...."
/Alexa szemszöge\
"Szeretlek." Ismételte el,majd a szemembe nézett.
Őszinte legyek? Én is valahogy így érzek iránta...lehet hogy eddig nem nagyon beszéltem róla...belemerültem a gondolataimba...
"V-valami baj van...?"
"Nincs baj."
"Akkor jó..."
Ben felkelt,majd szomorúan elindult az ajtó felé...
"Várj...!"
Elkaptam a kezét..
Tényleg megszerettem...
"B-Ben...É-Én is...én is szeretlek..."
A fiú visszanézett,de már egy halvány mosolyt láttam az arcán... közelebb jött,majd leült mellém.
"Tényleg..?"
"I-Igen..." Ismét mosolygott,majd egy pillanat múlva,talán pár milliméter választotta el az arcát az én arcomtól...majd...megcsókolt...
/Eközben Jefféknél\
Kopogtam az ajtón, legalább kétszer,majd Slenderman nyitott ajtót.
"Mit kerestek itt?"
"Neked is szia, és ha beengedsz,elmondom."
Bementünk a házba,és elkezdtem mesélni.
"Szóval azért vagyunk itt,mert tájékoztatni szerettelek volna arról,hogy nemrég Alexát megpróbálták megölni...Nina elárult minket,Zalgónak 'dolgozott' úgymond."
"Olvastam. Alexa jobban van?"
"Igen,otthon van Bennel."
"Hogy mi?"
"Mindegy,majd meglátod. Amúgy mikor terveztek hazajönni?"
"Egy hét múlva talán."
"Rendben. Szóval akkor csak ennyi lenne. Mi visszamegyünk akkor."
"Oké. Akkor egy hét múlva találkozunk, sziasztok."
"Sziasztok."
/Time skip\
Végre hazaértünk.
"Ki éhes?" Kérdezte Jane.
"Szerintem mindenki..."
"Akkor összedobok valamit..."
Én meg addig lecsekkolom Alexáékat. Felmentem az emeletre,és benyitottam a szobába...*Alexa Ben karjai között aludt*...

*Semmi 'olyan' nem történt*

Sziasztok,itt lenne a következő rész,ne haragudjatok hogy csak most tudtam írni. Nem tudom mikor írok legközelebb,de azért igyekszem...