15. fejezet

271 25 10
                                    

Sziasztok!
Elsősorban mindenkinek szeretnék boldog karácsonyt és új évet kívánni, így a két ünnep között. Megkésve ugyan, de itt az én ajándékom is(aranyos 2000 szóval🎁). Igen, három hónap után ismét a watty közelébe kerültem, amiért elnézést kérek és itt be is fejezem a sajnálkozásom😅😂
Jó tanácsként javaslom az előző rész (végének) újraolvasását, mert valószínüleg már a szürkeállomány mélyén vannak az események😂♥️

______________

Alighogy eltűnt a démon, minden olyan hirtelen kezdett történni és alig érzékeltem mi folyik körülöttem. Jake-kel éppencsak egymásra tudtunk nézni, amikor egy tucat köpenyes Őrző rontott elő a bokrok közül, immáron Társaikkal az oldalukon, harcra készen vettek körül minket. Mintha a veszély mindig ott lenne valahol az erdő sötét mélyén. Pár pillanatig csönd lett, ami alatt értetlen pillantásokat váltottunk Jake-kel akihez még mindig nem csatlakozott Jason. Amikor már kínosan hosszú percek teltek el a feszült csendben fogtam magam és leültem.

- A démont már sikerült megsebeznünk, és visszavonult, ha ezért vagytok itt, akkor már nincs veszély - Jake diplomatikus hangja visszhangzott a kis tisztáson, mire az Őrzők először meglepetten néztek fel ránk, majd egy pillanat múlva felbomlott a harci felállás.
Ezt a pillanatot választotta Jason és Liam, hogy ordítva rontsanak ki a sűrű bokrok közül.

- Joy! - kiáltott sokadszorra Liam, majd körbefordulva megpillantotta a tömeget a tisztáson - Javaslom, ha esetlegesen egy főnixet látnának, ne kerüljenek az útjába! Nem éppen van jó kedvébe...

Teljesen nyugodt hangján majdnem felnevettem, de mielőtt megtehettem volna egy éles visító hang kíséretében egy hatalmas madár röppent elő a fák közül. A vörös minden árnyalata a naplementében még jobban kihangsúlyozva tükröződött vissza tollain, egyedül a szeme volt koromfekete. Leginkább pávára hasonlító alkatát két méretes szárny lavírozott kecsesen a levegőben. Igazán mesébe illő megjelenését csupán véres csőre és tollai a begyén rontották el, és nem is úgy nézett ki, mintha éppen jókedvében pózolgatna mesekönyvek borítójára.

(Ezek a drámai belépők, túlságosan is jól sikerültek ma.)

Pillanatok alatt felmérte a helyzetet és szinte zuhanórepülésben landolt nem sokkal előttünk, de nem topogott egyhelyben, gyorsan került a melső lábamhoz és várakozóan tekintett fel rám.
Nem foglalkozva vele átnéztem felette, és a két fiúra pillantottam. Jason egy apró mosolyt engedett meg felém, míg Liam csak elgondolkodva nézett a főnixre. Egy nagy sóhajt követve gyorsan vettem fel újra emberi alakomat Jake részleges takarásában és tincseimet kisöpörve az arcomból megsimítottam Joy fejét, aki már nem is tűnt olyan aprónak, mint sárkányszemmel, de sokkal barátságosabb kisugárzása volt, mint elsőre tűnt.

- Ez a probléma nem akaszthatja meg a terveket miszerint ma lesz a szövetségkötés, ugye uram? - egy idegesítően magas, aggodalmaskodó hang csendült fel a hátam mögött.
- Persze, hogy nem, a történteket pedig kénytelenek leszünk csak holnap orvosolni - Noel Wise mély hangja válaszolta meg a nő kérdését.

______________

A Nap már alig volt valamivel a horizont felett, mire minden diákot a kastély mögötti erdő "központi" tisztására sikerült terelni. Közben már berendezték a helyszínt, középen egy apró oltár helyezkedett el, rajta pedig két kupa. Ez az egész két nagyobb kör metszetében helyezkedett el, amit fáklyák és furcsa írásjelek határoltak. A kriksz-krakszok a homokba voltak karcolva, ám az egyre erősödő szél sem mozdított meg egy porszemet sem a vonalak közelében.

Sárkányszemmel [[SZÜNETEL]]Where stories live. Discover now