Sárkányszemmel [[SZÜNETEL]]

1. fejezet

~Sziasztok! Nos úgy látszik hogy hetente fogok történetet kirakni, és úgy kb. 20-25 részes lesz. A prológust meghoztam, várom a jelzéseket😉~

Az 5. óra végét jelző csengő hangjára riadtam fel a nyitott szemmel való alvásból. Mivel sikeresen elbambultam kémián ezért nagy lendülettel sodortam a kémiacuccot a táskámba és rástartoltam az ajtóra, nehogy a tanár elbeszélgessen velem... Mégnem igazán ismertem ki szóval mire kettőt léptem máris szólalt meg a tanár.
- Miss White, legyen szíves idefáradni!
Nagyot sóhajtva odaálltam az asztala elé és vártam a szidalmait.
- Nos kisasszony gondolom tudja miért hívtam ide önt. Mivel órám nagy részén egyetlen atomrácsot tanulmányozott meg is dicsérném, ha ez lett volna a feladat, de sajnos nem ez volt. Várom délután önt 2-től 3-ig elzáráson ebben a teremben - mintha nem tudnám melyikről beszélne, körbemutatott - Most elmehet!

Köpni-nyelni nem tudtam, majdnem leesett az állam a hirtelen sokktól. De tűrtőztettem magam és csak bólintottam egyet és rohantam ki mielőtt még valamit mondhatott volna.

A folyosóra kilépve ugyanaz fogadott, mint minden egyes szünetben: rohangáló újak, földön kucorgó házit másoló diákok és persze a kihagyhatatlan szerelmes párok akik nyalták-falták egymást mindenhol.

Nagy nehezen elkeveredtem végre a szekrényemhez, ahol Angi várt rám. Igyekeztem nem eltaknyolni míg odaértem és egy nagy öleléssel köszöntöttem.

- Cassie! - ropogtatta meg a csontjaim - Mizuka van? - kérdezte.
- Á, semmi csak bealudtam kémián és a tanár beszervezett nekem egy elzárást délutánra - próbáltam magamra varázsolni a legvilágfájdalmasabb képem.
Angi csak nézett rám 2 másodpercig majd kiszakadt belőle a nevetés és amikor levegőt vett akkor újabb 2 másodpercbe belefoglalta hogy milyen szerencsétlen vagyok és utána megint szakadt a röhögéstől. Elmosolyodtam, előszedtem a cuccom a szekrényemből és vártam amíg végre véget ér a röhögőgörcse és el tudunk indulni matekra. Amikor abbahagyta, megjutalmaztam egy halvány tapssal melyre megint elkezdett fulladozni, de most magában tartotta.

Csengetésre estünk be a terembe közvetlenül a tanár előtt és körbenéztünk hol van még hely(mivel ugye új év, új ülésrend). Egy szabad pad volt az ablak mellett mire felderültem és odarángattam szegény Angit és bevágódtam az ablak mellé nehogy el tudja foglalni, de még mindig ott állt a pad mellett és sápadtan nézett egy pontot. Először nem tudtam mi baja és arra néztem... Nos, kb. 1 tizedmásodperc kellett hozzá, hogy lefagyjon a mosoly a fejemről és mindennek elmondjam fejben a sorsot amiért így kicseszett velünk.

Mögöttünk ült a számomra legutáltabb személy azaz David Wolf. A suli nagymenője, tudjátok aki minden suliban van és azt hiszi ő a király. Azt hittem felsikítok.
Túl tökéletesen festett mogyoróbarna szemével és szőke hajával. De a nagyképűsége és bunkósága sokat rontott az összképen, még ha néhány alkalommal pont az ellenkezőjét mutatta ki.

Ijedt képünket látva villantott egy vakító 32 fogas mosolyt, , és súgott valamit a haverjának aki elröhögte magát.
  - Angel legyen szíves leülni a helyére Victor ön meg fogja be a száját, szeretnék órát tartani! - szólt a tanár.
  - Tanárnő kérem levegyem a falról?
Azt hittem rosszul hallok, de a tanár dühtől egyre vörösebb fejéből és a Victor-Dave pacsiból következtetve nem hallottam félre.
A tanár nyugalmat erőltetett magára majd megszólalt:
  - Ócska vicc volt Mr. Wolf, amit egy 1-essel és egy szaktanárival jutalmazok - nyitotta ki az ajtót. Az egész osztály elkezdett "húúúú"-zni amire a tanár csak egy mosollyal reagált. Ezért a kedvencem ez a tanár. Mivel a matekot értettem(nagyjából), meg élveztem, hogy a tanár szétszívatja a srácot ezért gyorsan eltelt az a 45 perc.  Miután kicsöngettek szép lassan kisétáltunk a teremből és Angi részletesen leírta nekem hogy mit tervez a csajos bulira amit szombat este tartunk meg. Már kezdtem örülni a nap végére amikor is eszembe jutott, hogy 5 perc múlva kémia "korrepetálásom" lesz, azaz valami brutális dolgot fog kitalálni az a vén szipirtyó. Kelletlenül elbúcsúztam és megbeszéltük, hogy holnap együtt jövünk suliba. Miközben a terem felé tartottam gondolkodtam...
Egyetlen új osztálytársunk sincs pedig tavaly év végén 4-en elmentek amin csodálkoztam, ugyanis nálunk mindig egy héten belül pótolják az embereket... Aztán a másik dolog, hogy 23-án szülinapom lesz, és végre 16 leszek. Most pont abban a részben vagyok, hogy alig várom már, bár nem tudom miért... A diákok általában a 18. szülinapra várnak a legjobban, de nekem valami azt súgta, hogy az semmi lesz a 16.-hoz képest...

Hasonló hülyeségeken gondoltam miközben beléptem a kémiaterembe. A tanár az asztalnál ült, előtte 5 diák, és a terem meg mintha tornádó lett volna a 7. órában.

  - Áh, meg is érkezett. Rendben, párosával fognak dolgozni. Nézzük csak - megvakarta az állát ami elég furcsán hatott mert nő volt és úgy nézett ki mintha a szakállát vakarná - Adam te Carollal fogsz kitakarítani a tanáriban, aztáán.... Will te Nikával fogsz rendet rakni a szertárban, és te - itt rám mutatott - Sophie-val fogsz itt a teremben rendet teremteni.

Ezzel mint aki jól végezte dolgát összecsapta a tenyerét és kitessékelte a többi diákot míg én itt ragadtam a suli királynőjével. Azt hiszem, hogy Wolf barátnője. Bár lehet, hogy MÉG nem. Szépen leült a tanári asztalhoz, és elkezdte a körmét reszelgetni, és közben parancsolón rám nézett, jelezve, hogy én fogom csinálni a nehezét.
Engem ma tényleg ver a sors...

_____________

 
- Neeeeee, ez most komoly?!
  - Teljes mértékben.
Miután rendetraktam a teremben egyedül, hazabuszoztam és most telefonon mindennek lehordtam a délutánomat és Angi pedig helyeselt és mondta a saját problémáját.
Ezután még fél óráig hülyültünk amikor Lily rámnyitott és hívott vacsizni. 
  - Na megyek vacsizni majd holnap tali!
  - Oké szia! SZIA LILY!!! - ordította a telefonba majd letette.
Fülemet dörzsölgetve néztem fel a nővéremre.
  - Ugye hallottad?
  - Igen - mosolyodott el.
Tudniillik ő Angi másik legjobb barátnője néha a csajos estékre is beül és még jól is süt-főz, szóval neki a belépőjegye az minimum egy tál süti. Miután magamba lapátoltam a vacsorát úgy éreztem mint aki 3 napja nem aludt semmit, szóval úgy ahogy voltam ruhástól ledőltem az ágyba, és elnyomott az álom... Vagyis a rémálom...