"Animal Thing"

X. rèsz - "Kristály"

A ház udvarában álltam. Bekopogtam de nem kaptam választ. Benyitottam... vagyis... berugtam az ajtót. A szüleim èpp csomagolták el a cuccunkat. Dobozokba. Mintha.... elköltöznènek. Köszönni akartam nekik de èszre sem vettek egyszerűen csak elsètáltak mellettem, mintha ott sem lennèk. De ekkor megjelentèl te. Morgan.
-Látod Rayle? Az emberek ezt teszik velünk ha elmegyünk pár napra. Elfelejtenek. Egyedűl hagynak. Aztán keresnek egy jobb helyet.
-Morgan.. Te.. Te teljesen megőrűltèl? Mit csináltál megint?
-Hát, elaludtál.
-Mi? Dehogy is. Èn a könyvtárban voltam.
-Aha, èpp olvastál, csak közben elaludtál.
-De mièrt csinálod ezt? Mièrt nyulsz bele az álmaimba?!
-Ray, az álmok nem lèteznek, csak rèmálmok, fog fel!.
-Úristen te... Őrűlt vagy..
-Najó, ez sèrtő volt. Csak úgy mondom, hogy maradj távol a házadtól ès a báttyámtól. Mind a ketten bántani fognak. Ha csak egy rossz döntèst is hozol.

Hírtelen kèpszakadás. Arra keltem fel, hogy valaki rázza a vállamat.
-Ray.. Rayle?- Dave állt ott mellettem.
-Minden rendben? Elèggè szèt vagy esve mostanában...
-Ja, persze... Csak.. Egy rossz álmom volt.
-Hmm, szoktál álmodban beszèlni?
-Nem tudom mèg nem tapasztaltam. Mièrt?
-Valakivel nagyon kiabáltál.. Csoda, hogy nem szoltak rád a könyvtárosok.
-Dave, hány óra van?!
-Este 6 mièrt?
-Basszus. Nekem most asszem mennem kell.- gyorsan össze szedtem a cuccaim. Elköszöntem Dave-től ès rohantam az erdő felè. Annyira gyorsan próbáltam futni, hogy a vègèn hópárduc kènt futottam tovább. Minnèl gyorsabb voltan annál több minden változott. A szemeim ragyogtak, a látásom èlesedett a szaglásom nagyon èrzèkeny volt ès mèg sorolhatnám. Annyira csípte a szemem a hideg levegő, hogy könnyes lett. Persze így már nem is volt valami fènyes a látásom. Bele is ütköztem a keresett szemèlybe.
-Rayle? Mièrt futkosol itt össze vissza?
-Tèged kerestelek!- kapkodtam a levegő után. Fura. Elfáradtam pedig nem szokásom.
-Engem? Fura mert èn meg tèged kerestelek. Vannak mèg rèmálmaid?
-Most is egyből jövök.
-Szuper... Találtam valamit neked.
-Hm?- aztán a nyakamba akasztott egy nyakláncot. A nyakláncon egy kristály volt, aminek zöld színe volt. Nem èrtettem ez minek kell..
-Peter.. Ez mire jó?
-Ez a nyaklánc.. Tudod ez elűzi a rossz álmokat. Csak már règ nem hordom.. De neked most jol fog jönni.- felállt a földröl majd felsegített engem is.
-Mièrt zöld színű?
-Mert... Èn csináltam règen magamnak.. Mikor mèg kicsi voltam.
-Most se vagy öreg.- mosolyogtam rá.
-Te azt csak hiszed. Igazából.. Emberi èvekben lehet nem vagyok az. De leopárd kènt már tènyleg öreg vagyok..
-Ohh így már világos.
-Te mennyi is vagy? 16?
-17.. Holnap töltöm be a 18..
-Hm állat èvekben kezdesz lassan öregedni.- mosolygott rám, èn meg viszonoztam boldog szívbe markoló mosolyát. Közel lèpett hozzám. Lefagytam ès úgy èreztem mintha a földhöz ragadtam volna.
-Tudod.. Nem mondtad el mièrt kerestèl..
-Ja.. Hát..- ránèztem a kristályra.- már nem fontos..- egy mosolyt erőszakoltam az arcomra. Vègig simított a halyamon majd közelebb húzott ès átölelt. Viszonoztam ölelèsèt.
-Ideje haza menned.
-Ès ha èn nem akarok?- kèrdeztem tőle halkan.
-Az erdőben nem maradhatsz.
-Akkor vigyèl a falka házhoz.- rózsaszín köd volt èrzèseim előtt. Azt sem tudtam mit beszèlek ami lehet nem jó dolog.. De mindegy..

Elmentünk a falka házhoz. Mindenki otthon volt ès valamifèle filmet nèztek eggyütt. Peter leült a többiekhez, hívott engem is, hogy menjek. De már fáradt voltam hozzá. Hiába alszok sokat... Nem segít. Ezèrt inkább felmentem ès lefeküdtem aludni. Miután becsuktam szemem már csak a tv zaját ès a többiek halk beszèlgetèsèt hallottam. Pár perc múlva teljes csend telepedett a szobábra. Utána semmi kis hangot nem hallottam...

// Sziasztok itt a következő rèsz, tudom rövid lett de a következő sokkal jobb lesz 🙌 addig is további szèp napot párducaim 🙋❤ //