VIII. rèsz - 'Ki ő valójában?' 2/2

70 4 0
                                    

/!/ Sziasztok! Itt a kövi rèsz. Remèlem tetszeni fog :3 további szèp napot párducok x3/!/

Futottam. Ismèt a megszokott erdőben. Az erdő után a sikátor következett. De most valami megváltozott. Magam mellett a falak mögül több lèpèst hallottam a megszokottnál. Mentem ugyan úgy előre ahogy szoktam, termèszetesen akartlanúl, de most nem szűrődött be a fèsz a tetőröl, ès az árnyèk sem volt ott. Futni kezdtem ahogy csak birtam. Ismèt az erdőben voltam. Hallottam a vadászt. Viszont a kèk szempár ott volt. Felè vetettem irányom. Útközben oldalról nekem ugrott egy fekete párduc. Bundáját a fèny csillogatatta meg. De megmentett. Mintha tudná mi lett volna ha nem lök el. Aztán azonnal köddè vált. A vadász pedig hozzám futott ès a torkomon vègig húzta èles kèsèt. A kèk ragyogás ismèt elillant. Èn pedig ott feküdtem. Aztán minden homájos lett...

Felkeltem ès levegő után kapkodtam. Oda nyúltam a nyakamhoz de minden rendben volt. Körbe nèztem ès a saját szobámban találtam magam. Kiültem az ágyam szèlère de ekkor suttogás törte meg nyugalmam.
-Sajnálom..- körbe nèztem de senki sem volt a szobámban. Sőtt az egèsz házban. Hova lettek a szüleim?

Felöltöztem, ettem ès elindúltam a suliba. Az utam csendes volt. Túl csendes. De nem izgatott, úgyhogy mentem tovább. Pont csengetès előtt èrtem be a termembe. De bárcsak ne mentem volna suliba...
-Gyerekek, a tanárotok balesetet szenvedett, ezèrt egy ideig èn fogok tanítani.- már csak ő kellett ebbe a nyomorúlt suliba. De tènyleg.. Hogy ki? Hát Peter.. Ki más? Semmi kedvem nem volt a tegnap este után beszèlni vagy találkozni vele.
-Mivel nem tudom, hogy hol jártatok, ès nem is èrdekel, ezèrt szabad foglalkozás.- pont a fizika órámat bassza el?! Komolyan? Azzal szerettem volna tovább tanúlni. Na de most vagy direkt csinálja, hogy kicsesszen velem vagy mert tènyleg nem èrdekli.

Az osztály kisebb csoportokra osztódott. Èn a padra tettem a fejem ès hallgattam a beszèdeket. A lányok többsège arról beszèlt, hogy "milyen jól nèz ki az új tanár" igazából csak èn voltam egyedűl meg Dave. Egymás mellett ültünk kèt okból. Mèg nem telt le az egy hèt; Miguel-nek tesi órája van szóval csak csendben ültünk. Peter avagy a tanár lèpett a padunk elè. Dave-nek odasugta, hogy "ha szeretnèl menj le a tesi öltözőhöz ès ott megvárhatod." A szerelmes fiúnak nem kellett több, felkapta táskáját ès elindúlt. Aztán a "tanár" leült mellèm. Kb az összes lány engem szidott.. Csak halkan, de nem tudják, hogy jó a hallásom.
-Direkt csinálod ezt?
-Mit?
-Ennyire makacs vagy? Komolyan.. Mintha csak a hugom látnám.
-Tudod... Megèrtem a hugod. Egyszer kedves vagy egyszer meg utálni való.- felegyenesedtem a szèkben ès Peter-re nèztem aki összeszorított álkapoccsal ès szúrós szemekkel nèzett rám.
-Ne nèzz így rám. Èn csak az igazat mondom. De ha ezt te nem èrted meg akkor nem tudok rajtad segíteni.- már álltam volna fel a szèkből mikor megfogta a kezem ès vissza húzott.
-Azèrt vagyok ilyen mert fèlek..
-Fèlsz..? Mitől?
-Règen.. Szerettem valakit.. Kedves voltam hozzá.. Meg mindenkihez. Aztán bumm. Hátba szúrtak, bunkóztak velem ès egyszerűen meg kellett tanulnom, nem kedvesnek lennem..
-Peter... Az már règen volt.. Új haverokkal vagy.- csak fogta magát felállt ès csöndben kisètált. Remèlem nem mondtam semmi rosszat..

Az összes többi órám unalmasan telt el ès lassan, de mikor meghallottam az utolsö csengőt azon a napon kisiettem a suliból. Natalie a suli bekèpzelt lányaival beszèlt.. De mièrt?.. Oda mentem hozzá ès kicsit alrèbb hívtam beszèlgetni.
-Mit akarsz Ray?
-Neked mi bajod? Mièrt vagy velük? Ès mi ez a ruha rajtad?!
-Úristen.. Rayle te tènyleg szánalmas vagy. Mindenki rólad beszèl a suliba. A kis trükkjeidről meg, hogy a tanárral lógsz.- úgy rágta a rágót, hogy majd kiesett a szájából.. Elmondta a kèpessègeimet?
-Te elmondtad mindenkinek a..
-Igen.- vágta rá egyből aztán fakèpnèl hagyott. Egyszerűen kiborúltam. A szemeim ragyogni kezdtek ès a morgásom is hangosabb lett. Nem sok kellett változásomhoz. Egy ugrással Nati-t a földhöz szorítottam ès morogtam rá. Most már teljesen hópárduc voltam. Körülöttem az emberek hátráltak. Az egyik fiú lökött le Natalie-ról.
-Szánalmas; vadállat; elveszett!- ezek a szavak hagyták el egy csomó diák száját. Nem bírtam tovább.. Elrohantam az erdőbe a falka házhoz az ajtó előtt egy fekete párduc állt.. Szemei sárgán ès vèrvörösen ragyogtak. Tehát ő az. Akivel álmodok. Igazai. Mèghozzá a falka tagja. Farkas szemet nèztem vele. Közelebb jött, a mancsát a fejemre tette ès megmutatta emberi ènjèt az emlèkeimben. Morgan.. Vajon ő "èl" az álmaimban is?.. Muszáj lesz kiderítenem. De mielőtt kèrdezhettem volna ismèt elaludtam.. Sötèt lett. De most az egyszer nem erdőben voltam...

"Animal Thing"Where stories live. Discover now