Miután a kaja kèsz lett leültem a konyha asztalhoz ès ettem. De persze, hogy mikor nyugodtan ès kènyelmesen leülök enni egyből csengetnek. Felállt nagy nehezen ès kinyitottam az ajtót. Az ajtóban nagy meglepetèsemre egy ismeretlen srác állt.
-Hello. - köszönt nyugodtan ès èrzèsek nèlkül. De èn mielőtt megszólaltam körbe mèrtem a fèrfit. Haja tökèletes volt. Illata akárcsak a vattacukor. Testalkata kiválló. Izmos karján az erek kidudorodnak ami egyszerűen annyira megtetszett, hogy köszönès előtt a kèzfejemet vègig simítottam a karján amire fura fejet vágott. Annyira fura volt. De a bőre ettől függetlenűl nagyon sima volt, tapintása kellemes ès langyos. De muszáj volt köszönnöm hisz úgy illik.
-Szia...
-Zavarok..?
-Nem.. De megtudhatnám ki vagy? - a fèrfi kèrdès nèlkül bejött sőtt nem is válaszolt. Kèsz bunkó. Mint a többi 😑.
-Szèp kis ház. Gondolom egyedül vagy itthon.
-Mhm.. Honnan tudod?.
-Megèrzès cica.- ez most... Komolyan le cicázott? Fu de kèpen törlöm ha mègegyszer ezt mondja.
-Cica....?
-Aha, talán bajod van vele?
-Igen mert tudod azt sem---
-Igazából nem èrdekel. Szarkazmus cica. Szarkazmus.- nem bírtam tovább a srácot tehát ráugrottam ès a nyakánál fogva a földhöz fogtam. A metsző fogaim èlesek ès hegyesek lettek sőtt pár szemfogam is hegyes lett. A szememet fenyegetően ragyogtattam neki ès morogtam. De ő csak nevetett.
-Nem rossz Ray, de így könnyen kiszabadúl a prèda.- erre ő nyomott a földre ès ő neki is hegyesek lettek fogai, a szeme zölden ragyogott. Így már mindent èrtettem. Tudtam ki ő. Vagyis, fèlig tudtam.
-Te...?
-Èn.
-Honnan ismersz?..
-Hát a suliból. Miguel-èket már ismered nem? Mig nagyapja vagyok.
-Mhm nem látszol öregnek. - Próbáltam egy bókot elsütni de mivel nem vagyok jó ebben fel is nevetett a Srác.
-Hát pedig már 21 èves vagyok.. Ember èvekben....
-Az nem sok. De mèg egy kèrdèsem lenne.- felnèzett rám mivel eddig a padlót sasolta ès szemöldökèt "ègnek emelte".
-Peter. (Pítőr, aki esetleg nem tudná 😂)
Egy halk nyögèssel válaszoltam neki ami akaratlanúl jött ki ajkaim közűl.
Egy pár percig átmèrtük egymást tetőtöl talpig. A kínos csendet a telefonom csörgèse törte meg. Kimentem a konyhába ès felvettem a telefont.
-Szia anya.
-Szia drágám. Ma este nem tudok haza menni mivel sok beteg van.
-Ohh. Èrtem. Semmi gond.- hangom elhidegűlt. Ekkor èreztem, hogy valaki hátulról átöleli derekamat.
-Szia szeretlek.- tette le anya a telefont. Majd megfordúltam ès Peter elèg közel állt hozzám, kicsit lesokkolt.
-Pe-Peter... Mi-- Mit csinálsz?..
-Csak megölellek. - erre ő átölelt, jól megszorított de jól esett. 1-2 perc után eltolt magától. Ekkor egy villám kèrdès futott át a fejemen.
-Hogy csinálod? - magamhoz rángattam jó közel ès vègig a szemèbe nèztem.
-Mit cicus?
-Az átváltozást... ès ne hívj cicusnak 😑.- ránèzett az órára majd vissza fordúlt felèm.
-5 óra van cica. Nem kène már menned?
-Honnan tudod, hogy mennem kell?..
-Jó a hallásom, de amúgy èn is ott voltam nem messze tőletek, csak a cicusnak mèg erősíteni kell a látási koncentrációját. - mosolyogva nèzett rám. Egyszerre tudtam volna pofán vágni ès megölelni. Egyre több èrzelem gyűlt belèm. Már el sem akartam menni Mig-hez. Így tehát kezembe vettem a telefont ès felhívtam Miguel-t, hogy nem tudok átmenni hozzá.
-Ezt most mièrt csináltad?
-Nem tudom. Szeretnèm ha megmutatnád, hogy hogyan kell átváltozni.
-Cica ez nem lesz könnyű. - egy kihívó ès egyszerre szemètkedő mosolyt csalt az arcára. Most tudtam volna csak pofán b*szni, direkt hergelt fel. Egyből rávetettem magam ès kezèt lábát lefogtam. Fogaim ès szemem újra összhangba jöttek. Pár perc játèk után az egèsz harcunk kezdett elfajulni. Eltört pár csontunk de azonnal regenerálódott. Az egyik ugrásomnál èreztem, hogy testem egyre csak forrósodik, ès voilá. Hópárduckènt èrtem földet. A szivem alig állt meg. Peter elèm ugrott a szèp arany bundájával.
-Hópárduc? Nem is rossz. - egy fèloldalas mosolyt húzott kis macska pofijára. Èn egyből ráugrottam ès visitoztam meg nyalogattam a kis puha pofiját ès szegènynek a 'köszönöm' szót kellett hallgatnia 2 percen keresztűl. Aztán leszálltam róla ès futkározni kezdtem, míg nem neki ütköztem az egyik ajtóban. Pont az èn szobám ajtaja volt ès be is gurultunk neki a szekrènyemnek... Termèszetesen minden a fejünkre esett.. Mind a ketten nevettünk.
-Nekem mennem kell.
-Mi? Hova?
-Rayle, ne aggódj majd mèg rádnèzek. Meg anyukádra is.
-Jajj de mèzes-mázos itt valaki. - simogattam meg mancsommal feje tetejèt.
-Fogd be cica- ütötte meg orrom amire egy halk rövid morgás volt a válasz.
-Okès apu - nagyon köcsög mosolyt loptan arcomra csak, hogy èn is idegesítsem őt. Majd ismèt távozott az ablakon keresztűl. Èn lefeküdtem aludni. Szèpen lassan vissza tèrtem emberi ènembe. Hajnali 3 óra lehetett kb amikor Dave felhívott.. Felvettem a telefont.
-Szia Dave. Normális vagy, hogy--- - akadt meg álmos rekedt hangom beszèd közbe.. A telefonba nyögèseket hallottam.. Fèrfi.. Nyögèseket.. Nagyon lesokkoltam. Nem tudtam, hogy direkt vagy vèletlen hívott fel.
-Mig, ho-hol van a-a-a telefonom?
-Nem tudom. - azt hittem szètb*szom a telefont mikor megtudtam, hogy Miguel ès Dave... Èppen.. Èlvezik egymás társaságát. Hiszen.. Ők rokonok nemde!? Belegondolni is rossz, hogy ezek ketten nyalják-falják egymást. De èn mèg mindig nem mertem a telefonhoz nyúlni.. Ekkor Peter lèpett be a szobámba....
// Sziasztook *o* új rèsz *u* remèlem tetszett <3 Rayle vègre átváltozott *-* de ez nem minden c.c mi van Dave-el ès Mig-el? o.o kövi rèszben kiderűűl *^* további szèp napot párduckáim :* //
أنت تقرأ
"Animal Thing"
الخيال (فانتازيا)Rayle egy tini lány akinek az èlete teljesen megfordúl ezután minden másabb lesz az èletèben ès ő is megváltozik, új barátaival szívesen van együtt igaz messze családjától de boldogan
