"Animal Thing"

VII. - rèsz 'Ki ő valójában?' 1/2

/!/Sziasztook, először is sajnálom, hogy sokáig nem írtam de nem sok időm rá, meg nèha kedvem sem de itt az új rèsz ^^ másodszor pedig köszönöm azt a rengeteg olvasót *-* elkèpesztőek vagytok skacok :3 na de nem is húzom a szót, jó olvasást párduckák :D/!/

Este egy fehèr szobában èbredtem. Az ágyam mellett lèvő szèken nem ült senki. Nem csodálom.. A falkát úgysem engedik be. Anyuèknak meg senki sem szólt. Felülten az ágyról mivel a hátam már szètfeküdtem ès nagyon zsibbadt. Halkan kezdtem el beszèlni, remènykedtem, hogy van itt valaki a falkából ès meghallja.
-Srácok.. Fent vagyok.. Valaki itt van?- nem hallottam választ, de ha mèg válaszoltak is volna nem hallom meg mert az orvosok rohanását ès gyors sètáját hallottam amitől szètrobbant a fejem. Egyszerűen kibirhatatlan volt. Èreztem, hogy nem sok kell az átváltozásomhoz hiszen manapság úgy látszik az idegessèg vagy fájdalom miatt váltok át állatra. Mielőtt sikerült volna valaki befogta a fülem kezeivel, ami tompította èles hallásom, nem sokat de pont annyira, hogy ne kèszüljek ki. Hátra fordúltam ès Miguel állt ott. Mit keres itt? Megèrzèsből jött ide vagy itt volt vègig?
-Gyere eltününk innen.
-Mi? Mièrt?- Miguel elkezdett lecsatolni engem a gèpkről.- Mit csinálsz!? Èsznèl vagy ember? Hallod!?- mint aki süket úgy folytatta a lecsatolást. Mikor vègzett felkapott ès elvitt az erdőbe, hiába ellenkeztem volna nem volt mèg erőm verekedni. Egy házhoz vitt, kis lakható faház.
-Hol vagyunk?- kèrdeztem. Olyan volt a hangom mint aki most itta le magát pokolig.
-A falka házában.
-De èn nem vagyok falka tag..
-Nem baj. Mi annak tekintünk.- a bejárati ajtó előtt megállt ès letett. Dave rohant ki az ajtón közel megállt Mig előtt. Szem beszèdet váltottak egymás között. Megforgattam a szemem ès Dave-et neki löktem a másik srácnak. A szájuk összeèrt ès vèrvörös lett mind a kettő. Elnevettem magam habár mèg mindig nem voltam teljesen jól. Megint a fáradtság ès èmejgès kapott el. Ránèztem a ház falára. Tudtam. Az árnyèk. Szemei ragyogtak, közelebb mentem. Hozzá akartam èrni a falhoz de ekkor az árnyèk felszívódott. Viszont a rossz èrzès nem tünt el. Sőtt amint beljebb lèptünk a falka házba egyre erősebb lett. Körbe nèztem. Mindenki ismerős volt 1 lányt kivève aki Peter melett ült szorosan. Kissè elkapott a fèltèkenysèg, pedig ő csak a "tanárom". Mindenki odajött ès lepacsizott a lányok meg megöleltek. Az új lány mikor közeledett majdnem össze estem annyira rosszúl lettem. Kezet fogtunk.
-Morgan Foyer.
-Ray--Rayle.. Rayle Clark.- nehezen nyögtem ki saját nevem. Minden betű fájt. A lány haja fehèr volt benne 1-2 szürke tinccsel. A szeme zöldes-kèk színben pompázott. Az arcán egy-kèt heg található, de nem vèszes. Miután megvizsgáltam a lányt egy kihívó nèzèst vetettem rá. Ekkor egy kisebb morgás hagyta el ajkait. A válszt hamar meg is kapta, rámorogtam èn is. Mindenki minket bámúlt. Scott jött oda idővel, mielőtt egymásnak ugrunk.
-Szóval... Mi lenne ha megmutatnánk a szobádat?
-Szobámat? Mivan?
-Hát, gondoltuk, nincs sok kedved haza menni.. Így ha szeretnèd maradhatsz is.
-Igazad van.. Nem akarok haza menni. De itt sem maradnèk most szivesen.- kb mindenki a "nem èrtelek" fejet vágta elèm.. 1 embert kivève.. Peter. Össze szorította álkapcsát ès lesütötte szemèt, nem azèrt mert utált.. Hanem azèrt, mert miatta tartok. A szemei felragyogtak elèm amik mèg mindig nagyon tetszettek nekem. Vègül elfogadtam Scott barátias felajánlását. De aztán mindenki elkezdett azon veszekedni, hogy mi van ha lesz velem valami este. A vita után eldölt, hogy Peter szobájába leszek.. Dejó. Igazából.. Utána mindenki elment aludni, mert mèg mindig este volt.

Az ágy szèlère feküdtem. Majdnem leestem de igazából nem izgatott.
-Valami bajod van velem?- halottam meg egy mèly hangot magam mellől.
-Nem
-Akkor mièrt vagy ilyen? Távolodsz.. Mintha egy idegen lennèk számodra. Tudod ez kib*szott szarúl esik..
-Mièrt? Nem is járunk.. Akkor meg mit akarsz? Ugorjak a nyakadba minden találkozásnál?
-Nem.. De ennyire elhúzódni, senki sem szokott.
-Hm akkor èn senki vagyok. Tèma lezárva.
-Na nem. Nincs lezárva. Mondd el mi bajod van velem.
-Ahjj Peter hagyjál már...- igazából.. Csak fèltèkeny voltam.. Ami egyszerűen szánalmas. Sose vagyok az.. De most jelen esetben igen.
-Rayleeee- nyafogta a nevemet. Esküszöm mint egy öt èves.
-Peter lègyszives hagyj bèkèn.- mondatom után hírtelen magához húzott, a matrac vègig súrolta a mardandó sebeimet ami nem volt kellemes.
-Tudom, hogy fèltèkeny vagy Ray.
-Kire lennèk az? Hm?
-Morgan-re.- mosolyodott el pimaszúl. Mit kèpzel? Úgy kezelt mintha a csaja lennèk. Bele haraptam a karjába akartalnúl ami nekem is fájt.

Felriadtam, de ugyan úgy voltam ahogy az előbb is.. Valaki játszadozik velem.. Peter hangja ugyan úgy hallatszódott, de most válaszoltam neki.
-Semmi csak.. Talán fèltèkeny vagyok egy kicsit az új csajra..
-A hugom-ra? Komolyan Ray?
-Nem tudtam.. Hogy a hugod. Sose mesèltèl róla.
-Mièrt mesèltem volna? Nem tartozik rád.- jesszusom de kètszínű allat ez a Peter.. Az elejèn a szemeivel próbál rávenni a dolgokra kedvesen, most meg annyira bunkó...
-Igazad van.- de ha így játszunk.. Akkor ne ő nyerjen. Felálltam az ágyból ès az ablak felè indúltam. Megálltam előtte, hogy kinyissam.
-Hova mèsz?- kèrdezte most már kedvesebb hangon.
-Hmm nem rád tartozik.. Ne akarj tudni mindent.- nem tudom, hogy leesett-e neki.. Csak ült csendbe. Èn meg kiugrottam az ablakon, nem sèrültem mivel a fèl lelkem macskából van akik mindig a talpukra esnek. Utoljára az ablakra nèztem ami bezárúlt távozásom után. Elszúrtam.. De nem èrdekel, ő kezdte az egèszet. Az erdő mèlyèbe kezdtem el sètálgatni egy kavicsot rugdosva elèrtem egy pontra ahol se kèp, se hang mivel fogalmam sincs merről jöttem. A levegő hideg lett ès a sötètsèg csak most látszott igazán. Na meg az a csend ami lett abban a pillanatban. Egyszerűen.. Hihtetlenül fèltem. Hallottam mászkálásokat.. A mancsai az állatnak lassan èrtek a földet.. Megválogatta lèpèseit, egyre közelebb jött felèm. Eldöntöttem fejem ès felragyogott a rózsaszín-lila szemem. Règótta nem használtam már. De most èreztem, hogy itt az idő. Az állat csukot szemmel lèpett ki elèm. Fekete bundája, mint a holló tolla, úgy csillant meg a hold fènyèben. Egy párduc volt. A szemeit kinyitotta. Ragyogtak.. Egyszrűen, hihetetlenűl szèpek voltak.. De mielőtt megjegyeztem volna szeme szineit  össze estem ès elaludtam. Valami kènyszerített arra, hogy nekem most aludnom kell. Elsötètűlt minden mikor földre borúltam. Nem sokkal utána már aludtam is. Fogalmam sincs mi lesz így az erdő közepèn, de nem èrdekelt.....