"Animal Thing"

VI. rèsz - 'árnyèk'

-Mi ez a hang..?
-Èn-- èn nem tudom.. Dave felhívott ès hát.. Ez várt..
-Aha. - kivette kezemből a telefont ès letette. Csend telepedett a szobára. Sötèt volt, csak a hold fènye járta át halványan szobám sarkait.
-A szüleim itthon vannak már?
-Igen.
-Mièrt jöttèl ide?
-Mert megigèrtem, hogy rádnèzek.
-Mhm. - hírtelen szomorúság kapott el. Tèrdemet felhúztam mellkasomig ès betakaróztam.
-Minden rendben?
-Persze csak.. Eszembe jutott valami.. De nem fontos.
-Ha nem szeretnèd elmondani megèrtem. De nem hagylak itt szomorúan. - egyre jobban jött a gyűlölet ès szomorúság èrzete. Elfeküdtem oldalasan neki háttal.
-Èn csináltam valami rosszat?..
-Nem.- 1-2 perc nèma csend után befeküdt mögèm ès hátulról oldalasan átölelt. Halk morgás hagyta el ajkamat. Nem tudtam mièrt utálom ennyire. Pedig semmi rosszat nem tett ellenem. Sok-sok kèrdès gyűlt fel bennem. Mikor már testem nem bírta a fáradtságot elaludtam.

Hírtelen arra eszmèltem fel, hogy az erdőben futok, ès nem tudok megállni. Kezdtem kissè fáradni mikor egy sikátorban találtam magam. Megálltam ès levegő után kapkodtam. Hallottam a melettem lèvő fal tuloldalán lèvő állatokat. 3 farkas, 1 róka, 1 leopárd ès èn. Amint szemem hozzá szokott az írtó sötèt szobához körbe nèztem. Üres volt. Egyre hidegebb ès hidegebb lett amint beljebb mentem a sikátorba. Magam melett a falakon túl lèpteket hallottam. Egyre gyorsabb tempóra váltottak. Mikor a zajok elcsendesűltek egy kis lyuk jelent meg a "tetőn" nagyon kevès fèny szűrődött be. De pont annyira elèg, hogy egy árnyèkot lássak. Eldöntöttem oldalra a fejem ès körbe mèrtem az árnyèkot. Hatalmas volt. Az állatot nem láttam benne. De szemei nem sötèt szürke színűek voltak hanem piros ès sárga. Másodpercek alatt eltünt a fèny valamint az árnyèk. Aztán újra futásnak eredtem mígnem újra az erdőben voltam. Megálltam ès láttam 1 pár ragyogó szemet. Baromi szèp kèk volt. Közelebb akartam menni, hogy lássam ki az. De  ekkor egy nyíl szúródott hátamba, a kèk szempár eltünt ès minden egyre sötètebb lett. Míg már nem láttam semmit.

-NEE! - kiáltottam fel.
-Mi a baj? - kelt fel hírtelen Peter.
-Az az árnyèk meg szempár aztán meg a sötètsèg ès a-- a-- - akadt meg aszavam.
-Hè shh semmi baj. Csak rèmálom volt. - próbált nyugtatni.
Könnyes szemekkel öleltem át. Kezemmel nyakába kapaszkodtam. Ő lepődötten ült tovább egy helyben.
-Annyira rossz volt. Mintha.... Az álmomba a kèk szempár nem is akart volna segíteni.
-Kèk szempár?
-Igen. Mikor a nyíl belèm állt ő csak elfutott.
-Nem volt ismerős a ragyogása?
-Nem. Mèg ismeretlen volt..... Azthiszem. - Ránèztem az órára. *5:59* egy perc múlva úgyis kelnem kell ígyhát elengettem Peter-t ès a fürdőszobában megmostam az arcomat. Aztán a szekrènyemben kezdtem válogatni a ruhák között. Körübelűl 6 perc után sikerült eldöntenem mit vegyek fel. Felöltöztem ès Peter elè sètáltam.
-Neked nem kène haza menned?
-Ennyire nem bírsz? - csalt arcára egy mosolyt.
-Nem azèrt.. Hanem suli lesz..
-Jah, tènyleg.. Akkor majd találkozunk kèsőbb.. - egy puszit nyomott homlokomra amire egy morgást kapott válaszúl hiszen nem vagyok ehhez hozzá szokva. Vagyis tőle nem.
-Szia. - köszöntem el tőle ő pedig ismèt az ablakon keresztűl távozott. Lefutottam a lèpcsőn egyenesen a konyhába ahol anya csinált èppen reggelit.
-Jó reggelt.
-Neked is anyu.
-Hogy aludtál? - mosolygott.
-Egèsz jól.. Ma hamarabb megyek be a suliba.
-Hamarabb? Dehát 7 kor mèsz eleve.
-Tudom de ma már 6:30-ra bent akarok lenni.
-Rendben.- Gyorsan össze dobott egy szendvicset ès elköszöntünk egymástól. Út közben beugrottam a boltba vízèrt aztán siettem a suliba. 10 perc múlva meg is èrkeztem. Körbe nèztem ès alig voltak mèg csak 20-an. Vártam Miguel-èket hátha ők tudnak valamit erről az álomról. Miközben álltam ès vártam baromira elálmosodtam.. Megráztam a fejem, hogy vissza tèrjek de ekkor az èpület falain ugyan azt az árnyèkot láttam mint álmomban. A lèptek egyre hangosabbak lettek ès mintha felèm tartottak volna. Szèdülni kezdtem ès melegem lett. Majdnem elestem mikor valaki megfogott. Natalie volt az. Pont időben jött. Kicsit alrèbb vitt, a suli mögè egy árnyèkos helyre.
-Rayle! Jól vagy? Úristen.
-Natalie?.. De jó , hogy újra látlak.- izzadtam ès rosszúl voltam. Eröltetni akartam egy mosolyt az arcomra de nem ment.
-Hívjak orvost vagy szüleidet?
-NE! Csak azt ne... Hívd----
-Kit? RAY! KIT?! - alig hallottam Natalie beszèdèt. A lèpèsek hangosan közeledtek felèm. A legfurább az volt, hogy az árnyèk nem tünt el. Mikor már ott voltam, hogy elalszok hallottam egy ismerős hangot.
-Mi törtènt vele?!
-Nem tudom! Így találtam.
-Mièrt nem hívtál?!- morgott rá az ismerős hang.
-Èn-- èn nem tudom..
-Najó add ide innen átveszem. Aztán többè ne èrj hozzá- morgott rá jobban.
-DAVE!- hallottam Natalie kètsègbeesett hangját. Egyre meszebb vitt. Az erdőben èreztem magam.
Ahol már nem csak 1 hanem több embert is hallottam. Nem tudtam volna megmondani, hogy ki, ki volt de hang alapján le tudtam szűrni.
-Mi legyen most?..
-Nem tudom. Várunk.
-Nem kellett volna egyedűl hagynunk. - mondta egy vörösen ragyogó szempár.
-Ki volt vele utoljára?
-Èn. - szólalt meg a zöld szempár.
-Peter?.. - kèrdezte egy lány hang
-Talált. Mi törtènt vele?
-Nem tudjuk. - talán ez volt az utolsó szó amit hallottam. Amit láttam pedig az árnyèk. A nyíl ès a kèk szem. Minden elsötètűlt. Csend lett, èreztem, hogy átváltozok de már kèső. Règ aludtam lelkileg.....

Este egy fehèr szobában èbredtem fel.....

//Sziasztok, remèlem ez a rèsz is tetszett :3 kezdenek elborúlni a dolgok ès talán kezd megőrűlni Rayle.. Hm nem tudom.. Majd kiderűl *3* Addig is további szèp napot párduckák <3//