A szerelem ötven árnyalata

9. fejezet

Otthon édes, otthon. Végre egy hosszú hét u-

tán újra élvezhetem a kényelmes kis sze-

relmi fészkünket. Ma hozzuk haza a kis

Phoebét a kórházból, és persze engem is. Fáradt vagyok és kime-

rült. Több mint kimerült. Nehéz héten vagyunk túl. Megkönnyebbülés, hogy már nem vagyok terhes. Végre nincs hányingerem, és nem émelygek.

Belépve a házunkba minden nyugodt és csöndes. Az újszülött kisbabánk egy bébi hordozóban alszik. Chris-

tian felviszi az emeltre, majd ránéz Thaliara és Teddyre.

- Gratulálok nektek. - jön le a lépcsőn Thalia és csak-

nem fülig ér a szája.

- Köszönjük. - mosolygok rá kedvesen.

- Akkor én megyek is, további szép estét, a viszont látásra. - bólint, és gyors léptekkel kisétál az ajtón.

A hálószoba felé veszem az irányt, és, amint benyitok, látom, hogy Christian Phoebében gyönyörködik.

- Szép, ugye? - állok meg az ajtóban.

- Több, mint szép. - dédelgeti a kicsit.

- Ünnepeljünk. - javaslom.

- Hogy maga milyen mohó, Mrs. Grey, hiszen csak most értünk haza. - áll fel Christian az ágyról, vissza fekteti Phoebét a bébi hordozóba, mellém sétál, és kézen fogva kivezet a konyhába.

- Ó, nem is tudom, miért. - vonom föl a szemöldököm és gunyos kis mosolyra húzódik az ajkam.

Megállok a konyhasziget előtt. Christian két poharat vesz elő, és már hozza is a pezsgőt. Bollinger Grande Anée Rose, 1999. Hmmm... a kedvencem.

Tölt belőle mind a kettőnknek, majd az egyik poharat át nyútja nekem.

- Egészségedre. - emeli fel a poharát.

- Egészségedre. - utánzom a mozdulatát.

Ez mennyei. Be van hűtve. Christian tudja mi a jó, és ért is hozzá. Nagyot kortyolok a hideg pezsgőből, és felülök

a konyhaszigetre. Christian a lábaim közé áll, és fentebb húzza a szoknyámat, amely selymesen cirógatja a bőrö-

met.

- Mihez lenne ma kedved, Ana? - kérdezi kedvesen, de becsapós a hangja. Leteszi mellém a poharát, és sötét tekintete az enyémbe kulcsolódik.

- Te mit szeretnél csinálni? - nézek rá kérdőn.

Mintha nem tudnám.

- Nagyon jól tudod, hogy mit szeretnék csinálni. - morogja rekedtes hangon és szeme még sötétebbre vált.

Istenem. Máris zihálok. A vérem forrón lüktet az ere-

imben.

Csak nézzük, csodáljuk egymást és élvezzük egymás közelségét. A kék mered az olvadt szürkébe. Kiszárad a szám. Nyelek egyet, és rávetem magam. Csókolom, íz-

lelem a vágyát, az izgalmát. Két kezembe fogom az ar-

cát, de amikor kezd mélyebb és szenvedélyesebb lenni a csók, Christian felnyög, és elhúzódik.