A szerelem ötven árnyalata

6. fejezet

Kábán bámulok az erdő felé, amikor Mia és

Kate mellém ér.

- Ana. Minden rendben? Úgy festesz, mint

aki szellemet látott. - jegyzi meg Mia ijed-ten.

Nem. Semmi sincs rendben.

- Persze. Minden oké. - erőltetek halvány kis mosolyt az arcomra.

Muszáj beszélnem Christiannal.

- Menjünk Elliotték után.

Amikor odaérünk Christian és Elliot a második lyuk-

nál szórakozik. Jó kedvük van. Nagyon jó. Talán a friss levegő teszi, vagy a tudat, hogy itt nehezen eshet ba-

junk.

- Christian, beszélhetnénk? - bököm meg a hátát óva-

tosan.

Amint megfordul, és megpillant, lefagy a mosoly az ar-

cáról. Fal fehér vagyok. A sápadtabbnál is sápadtabb. A maradék vér is kifutott az arcomból.

- Ana, mi baj? - kérdezi aggódóan, és elvezet a család elől, pár méterre. - Válaszolj.

Nem tudok megszólalni. A hangom elveszett.

- Mondd már, az istenért. Nem bírom nézni, hogy ilyen arcot vágsz. - csattan rám szigorúan.

Homlokán összefutnak a ráncok

- Láttam valakit az erdőben. Engem nézett. - bököm ki végre.

- Kit? Hol? Mikor? Hogy nézett ki? Beszélj már!

- Egy szőke nő volt. Nagyon hasonlított, Mrs. Robin-

sonra, de nem láttam jól. - hunyom be a szemem, és pró-

bálok erősen visszaemlékezni az arcára.

Christian idegesen túr a hajába, hogy az kócos lesz.

- Várj egy percet. - halássza elő nadrágzsebéből a Blackberryjét, alrébb lép és benyom rajta egy gombot.

- Grey. - csattan - Nyomozza le most azonnal Miss. Lincoln telefonját, és járjon utána, hogy hol tartózkodott a nap folyamán. Azonnal értesítsen, ha megvan. - és bontja a vonalat.

- Biztos, hogy őt láttad? - fordul felém komoly arccal.

- Nem, de hasonlított.

- Jól van, Mrs. Grey. Bízom a megérzéseidben. Jacket is te fedezted fel azon a videón. - bólint feszülten, majd gyengéden átölel, és a hajamba csókol.

Hogy ez mennyire hiányzott.

- Nem akarom, hogy bajotok essen. Még egyszer nem fordulhat elő. - cirógatja a hátamat egyik kezével.

Megnyugtat, és ellazít a közelsége. Végre biztonságban érzem magam. A mellkasába fúrom az arcomat, és belé-

legzem a csodás illatát.

Belső istennőm feloldódva szürcsölgeti a teáját az asz-

talánál.

- Menjünk. - billenti felfelé az államat, és megcsókol.

Minden erejével csókol. Csak úgy falja az ajkaimat. Nyelvünk összegabalyodik, és táncba kezd, azt hiszem bécsi keringőbe, de nem vagyok benne biztos. Két ke-