Runaway

13. Fejezet

Egy halk kopogtatás zökkentett ki az elmélkedésemből.
- Minden rendben odabent? - szűrődött át a zárt ajtó másik oldaláról Alex aggodalmas hangja.
- Persze - hazudtam neki, szemrebbenés nélkül.
- Akkor miért nem nyitod ki az ajtót?
Nem láttam a csukott ajtón keresztül, de tudtam, hogy az ajkán ott ül az a tipikus győztes vigyor, amiért minden lány oda van. Még én is.

Tudta, hogy ezzel a kérdéssel  sarokba szorított, mert bármit is válaszolnék rá, rosszul jönnék ki belőle.
Úgyhogy komótosan kimásztam a takaró alól, és miközben halk léptekkel az ajtóhoz lépdeltem, letöröltem a patakozó könnyeimet az arcomról. Egy gyors pillantást vetettem magamra a tükörben, és elborzadtam. A vörös hajam kócosan meredezett az ég felé, a póló, ami régen feszesen feszült a testemre, mostmár csak lógott rajtam. Az arcom kipirult a sok sírástol, és felpuffadt. Rögtön észre fogja venni, hogy valami nincs rendben velem.

Elfordítottam a tekintetemet a tükörképemről, a kezemet a hideg kilincsre helyeztem, majd lassan kitártam előtte az ajtót, ami még az előbb elzárt minket egymástól.
Ekkor volt az a pillanat, amikor először néztem igazán hosszan a szemébe, több, hosszú nap után. A gyönyörű tekintetében pajkosság ült, és egy őszinte mosolyt villantott meg nekem, mintha ez lenne a legnagyobb boldogsága, hogy láthat.
Nem voltunk idegenek, annak ellenére sem, hogy hetekig úgy kezelt engem.
- Hogy vagy? - kérdezte, a fejét az ajtófélfának döntötte, és úgy kémlelt engem az érdeklődő tekintetével.

Hmmmm. Ez egy húzós kérdés.

Elmondhatnám neki az igazat is. Az igazságot, hogy Ashley, aki amúgy a barátnője és valószínűleg oszlopos tagja a Maffiának, épp pár órával ezelőtt akarta elvágni a torkomat egy bazi nagy késsel a konyhában. Meg persze ott voltak a halott szüleim is, akiket David ölt meg, Ashley elmondása szerint. Szerintem ez magyarázatot adna a szomorúságra és a gyűlöletre, ami minden egyes mozdulatomból kisugárzik.
De Alex nem hinné el a kis mesémet. A képembe röhögne, megjegyezné, hogy milyen kis buta kislány vagyok, majd távozna, én pedig egyedül maradnék, összetört szível. Megint.
Ezért inkább a kegyes hazugságot választottam.
- Jól vagyok, csak a vállam fáj még egy kicsit - füllentettem és magamra erőltettem egy hamiskás mosolyt.
- Ha csak ez a baj, akkor miért sírsz? - hajolt közel az arcomhoz, és letörölte azt a kósza könnycseppet onnan. - Lehet nem ismerlek olyan régóta, mint Melaniet vagy Ericet, de pontosan tudom, hogy mikor hazudsz - hajolt közelebb hozzám. - Azt is tudom, hogy milyen hatással vagyok rád - búgta, miközben forró lehelette csiklandozta a bőrömet.
- Szóval mi történt, amiért ilyen szomorú vagy? - ekkora a dús ajka már olyan közel volt az enyémhez, hogy azt hittem abban a pillanatban megcsókol.                                  A tenyerével körül ölelte a könnyáztatta arcomat, így arra kényszerítve, hogy csak is őt nézzem. A porcikám minden egyes részét a hideg futkosta, a pulzusom pedig már az egekben volt, és ez neki is feltűnt, hogy hirtelen hevesebben kezdtem el venni a levegőt. Lehunytam a pilláimat, és gyorsan végig gondoltam, hogy mit is kell tennem.

Hiába vágytam arra, hogy kiöntsem neki a lelkem és elmondjam neki, mi történt, nem tehettem. Mivan, ha Ashley őt öli meg helyettem? Ha így akarna nekem fájdalmat okozni a lány.
Ha csak úgy védhetem meg, hogy ellököm magamtól és hazudok neki, akkor megteszem.
Egy hónapal ezelőtt ő mentett meg engem. Most én vagyok a soron.

Kezeit hirtelen lesöpörtem magamról, és minden szomorúságot eltüntettem az arcomról. Alex meglepetten figyelte minden mozdulatomat, gondolom  nem éppen erre számított.
- Nem történt semmi, csak aludni szeretnék, úgyhogy ha most megbocsájtasz - mutogattam idegesen a mögöttem levő ágyra -lefeküdnék. - mondtam neki ingerülten, és még mielőtt válaszolhatott volna, becsaptam az orra előtt az ajtót, majd bezártam, nem tudjon bejönni.                                       

- Ha készen állsz, hogy elmond nekem, szép lány, én itt leszek neked - duruzsolta a fal másik oldaláról. - Mindig itt leszek neked. - mondta, és még hallotam, ahogy csendes léptekkel elsétál, majd a halk ajtó csukódást.

Letöröltem a szememből az újra kibuggyanó könnyeket, és az ágyam felé vettem az irányt.

Lefeküdtem, majd magamra húztam a meleg takarót, és álomra hajtottam a fejemet, közben pedig ahhoz fohászkodtam, hogy holnap minden rendben legyen. Ne
legyen Goldberg Maffia, se egyéb dolgok, amik tönkre teszik az életem.

Igen, megint sokat késtem az új résszel, és szörnyen sajnálom, de mostanában eléggé elfoglalt VOLTAM. De most, hogy végre van egy kis szünetem, újra az írásra tudok majd koncentrálni, és gőzerővel gyártom a friss részeket. ☺️

Ezúttal is szeretném megköszönni a sok megtekintést, a voteokat és a kedves kommenteket, amiket tőletek kaptam.♥️ El se hiszitek, hogy mennyire sokat jelentenek nekem ezek a dolgok, nélkületek biztos nem tartana ott most ez a történet, ahol.♥️
Találkozunk a következő részben...