Runaway

2. Fejezet

A rendőrök először Mrs. Petersont hallgatták, azután pedig engem. A pali elég furán nézett rám, mikor elmondtam neki, hogy szerintem a veszélyes Goldberg Maffia egyik embere volt, de azt hittem csak azért bámul ennyire, mert a sminkem elfolyt és úgy nézhettem ki, mint a mosott szar, úgyhogy annyiba hagytam.

A távolba láttam, hogy leparkol egy autó, és apa száll ki belőle. Mikor meglátott, odafutott hozzám, és szorosan megölelt.

Miután a zsaruk megtudták, amit akartak, mondták hogy nyugodtan haza mehetünk. Apa megadta az otthoni telefonszámunkat, én addig odasétáltam a kocsihoz és beültem.

Amikor haza értünk, minden szó nélkül felrohantam a fürdőbe, és magamra zártam az ajtót. A tükörhöz léptem, majd alaposan végigmértem a tükörképem.

Szemeim vörösek voltak a sírástól, a hajam össze-vissza volt. Szomorúan sóhajtottam. Hát nem voltam valami szép látvány, az biztos.

Kiengedtem a copfomat, lemostam az elkenődött szemfestéket, majd levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Mikor már úgy éreztem, hogy elegendő vizet folyattam, kiszálltam a zuhanykabinból és magamra csavartam egy törülközőt. Kitártam az ajtót és kiléptem a hűvös folyosóra, majd visszacsoszogtam a szobámba. Kinyitottam a szekrényemet, és kerestem valami kényelmesebb ruhát. Gyorsan átöltöztem, és bebújtam a meleg ágyba. Kikapcsoltam a telefonom, mivel nyugodtan szerettem volna aludni. Lehunytam a szemem, majd elnyomott az álom.

Az azutáni héten mindentől megijedtem. Féltem egyedül sétálni az utcán, úgyhogy általában Tinával mentem mindenhova. Tina a legjobb barátnőm, szinte mintha a testvérem lenne. Ő elég sokat segített nekem ezen a héten, próbálta kiverni a fejemből ezt az egész bolti rablást, de valahogy mindig az eszembe jutott. Sokszor ébredtem úgy, hogy folyt rólam az izzadság. De volt amikor nem aludtam az éjszaka. Így az iskolában se tudtam nagyon koncentrálni, emiatt pedig eléggé megromlottak a jegyeim. Nem mintha a tanárok annyira kegyelmeztek volna nekünk, diákoknak. Összefoglalva, az egész hetem szar volt.

Egy héttel később

Egyedül voltam otthon, mikor felhívott a rendőrség. Gondoltam hogy ők azok, mivel más nem szokott minket ezen a telefonon hívni.

- Emily Collins, kivel beszélek?

- Jó napot. Amint lehet, kérjük jöjjön be a szüleivel a rendőrségre- mondta kedvesen egy nő, majd bontotta a hívást.

Rögtön abba hagytam amit éppen csináltam, és gyorsan rácsörögtem anyura, aki biztosított arról, hogy egy óra múlva itthon van és bemehetünk.

Felkaptam valami elfogadható ruhát, utána pedig a nappaliba vártam, amíg anya hazaér. Hallottam a dudálást, úgyhogy felálltam a kanapéról és elindultam a bejárat felé. Épp léptem volna ki a házból, mikor hirtelen pittyegett a telefonom, én pedig összerezzentem. Csak egyenleg értesítő. Rohadt jó, ha már a saját mobilomtól is megijedek. Még a végén idegösszeomlást kapok, bassza meg.

Bezártam az ajtót és a kocsi felé vettem az irányt. Körülbelül tíz perces volt az út, de mivel engem már majd szét vetett az ideg, ezért nekem ez a pár perc is egy órának tűnt. Anyu leparkolt és besiettünk az épületbe.

Kértünk egy útbaigazítást, mivel fogalmunk se volt hogy pontosan hova is kell mennünk. A recepciós nő elmagyarázta, melyik emeleten találjuk Dalton Lewis irodáját. Megköszöntük és beszálltunk a liftbe, ami felvitt minket a másodikra.

- Izgulsz? - kérdezte anya.

- Nem - próbáltam normális hangnembe válaszolni, de szerintem érződött a hangomon, hogy legszívesebben már kifutottam volna a világból.

Bekopogtunk, és egy olyan 40 év körüli férfi nyitott nekünk ajtót.

- Jó napot! Kérem fáradjanak beljebb. - invitált be minket kedvesen.

Igazából szimpatikus volt a csávó, nem az a tipikus bunkó, aki azt hiszi hogy ő szarta a spanyol viaszt csak azért mert rendőr. Bemutatkozott, majd megkérdezte hogy mi járatban vagyunk itt. Elmondtam hogy két hete történt bolti rablás esetében hívtak be minket, mert hogy én voltam az egyik szemtanú.

Miután leültünk, rögtön a tárgyra is tért : - Szóval, azt ahogy már a telefonba is említettük, sikerült kiderítenünk hogy ki is pontosan az elkövető. Nagyon amatőr volt. Ott hagyta a fegyverét, maszkot sem viselt, bár ezt ön bizonyára tudja. - nézett felém, én pedig bólintottam.

Viszont nekem új információ volt, hogy ott hagyta a fegyverét. Tisztán emlékszem arra a pillanatra, mikor mellém ért és ott tartotta a kezében a pisztolyt. Értetlenül meredtem magam elé, miközben Lewis nyomozó hátra fordult, és elkezdett keresgélni a fiókba, majd amikor megtalálta amit keresett, odaadta nekem, gondolom azzal a szándékkal, hogy elolvassam.

Kinyitottam a mappát és nem kicsit lepődtem meg, mikor megláttam a képet. A srác egyáltalán nem hasonlított a férfira, akit a boltba láttam. Míg a fotón lévő fiúnak korom fekete haja volt, palinak inkább sötét barna volt, de biztos nem fekete. Az arcszerkezete is teljesen más volt.

Elolvastam a papír sarkán lévő nevet.

Alex Lawson.

- Valami gond van? - szakította félbe a gondolkozásomat a nyomozó.