Runaway

8. Fejezet

Hirtelen karon ragadott és a nyüsgős utcáról egy sötét és elhagyatott sikátorba húzott, ahol már nem voltunk szem előtt. Ha most megöl, senki fogja észre venni. Ki kellet találnom hogy hogyan meneküljek el, méghozzá gyorsan.

- Már sokat kerestünk téged, szépségem - mondta félelmetes hangsúllyal.
- Nem vagyok a szépséged - vágtam rá egyből vakmerően.

Végig néztem rajta: Szőke haja most enyhén vörösnek tűnt a lámpák fényében, viszont tisztán ki tudtam venni, hogy jóval magasabb volt nálam. Erősebbnek tűnt Alexnál. Bele se merek gondolni, hogy milyen nagy erővel tudna engem péppé verni itt helyben.
Nyeltem egy nagyot, majd feltettem a kérdést, ami már azóta aggasztott, hogy ide rángatott - Meg fogsz ölni?
A gyenge világítás miatt láttam, ahogyan őrült mosolyra húzza az ajkait és rögtön válaszolt - Meg bizony - kacsintott. Beteg állat.
Ezután a mondat után minden meg maradt bátorságom elpárolgott a semmibe. Csak ő és én maradtunk.
- Miért? - próbáltam húzni az időt, míg kiagyalok valami használható szökési tervet.
- Azért, mert valami olyasmit láttál, amit nem kellet volna - világosított fel unottan.
A fiú minden habozás nélkül megindult felém. Sikíthattam volna, de a döbbenettől egy mukkot sem tudtam kinyögni. Soha nem tudtam jól reagálni a veszélyhelyzetekre, ezt a tulajdonságomat pedig mindig is rühelltem magamban.
Észbe kaptam és automatikusan hátrálni kezdtem, míg a hátam a kemény falnak nem ütközött. Csapdába estem, David pedig vészesen közeledett hozzám. Mikor jobbra tettem egy lépést, ő is ugyan ezt tette. Mikor balra, akkor ő is balra. Egy idő után megunta a játszadozást és újra megindult felém, közben azon agyaltam, hogy amit Alex oktatott. Akárhogy is szerettem volna emlékezni az együtt töltött időre, a fiú szavai egyszerűen nem ugrottak be, amit a védekezésről tanított.
Az ajkaimat összeszorítottam és vártam, hogy bevigye rám az ütést. Ökle villámgyorsan lendült felém, majd éles fájdalom hasított a fejembe. Az ütés lendülelétől a koponyám hatalmas erővel a mögöttem levő téglafalnak csapódott, a testem pedig egyszerűen a földre csuklott, mint egy élettelen rongybaba. Fájdalmasan felkiáltottam, de David a számra tapaszotta a hatalmas tenyerét. Kihasználva az alkalmat, olyan erősen ahogy csak tudtam beleharaptam a kezébe, így kicsikartam belőle egy halk morgást. Ennyire telt tőlem, ugyanis borzalmasan szédülni kezdtem. Éreztem, ahogy a vér lassan szivárogni kezd az orromból és tarkómból. El fogok ájulni.
A maffia vezér fia idegesen lehajolt hozzám, aztán eszelősen elvigyorodott. Gyengéden kisimította az arcomból a hajamat, én pedig undorodva fordítottam el a fejemet. Bár ez nem volt annyira bölcs tett, mivel csak még jobban kezdett el fájni a seb, ami a fejemen keletkezett.
- Szép álmokat, szépségem - kiegyenesedett és hatás kedvéért párszor gyomorszájon rúgott, én pedig még jobban összekuporodtam a kemény talajon. Csendben tűrtem, amit velem tett. Legnagyobb szerencsémre befejezte, de éreztem rajta, hogy még szívesen folytatta volna. Hátat fordított nekem és magabiztos léptekkel elsétált, mint aki jól végezte a dolgát. Mikor már nem volt a látóterembe, a leheletnyi lélekjelenléttemel körül tapogattam a hideg betont, míg meg nem találtam a mobilomat. Erőt véve magamon, megkerestem Alex telefonszámát rányomtam a hívás feliratra. Párat kicsengett, majd végre valahára felvette a fiú - Épp valaminek a közepén vagyok szép lány - hadarta el, közben pedig úgy lihegett, mintha a maratont futotta volna le, a háttérben pedig egy lány visongatott. Gondolom Ashley. Ekkor persze rájöttem mire is céloz pontosan, de jelen esetben ez engem egyáltalán nem érdekelt.
- Segíts - nyögtem a telefonba erőtlenül, majd a mobil kicsúszott a kezemből. Még hallottam, ahogy Alex szólítgat a nevemen, de már ennél többet nem tudtam neki mondani, mivel az eszméletemet vesztettem.

Felébredtem, és már nem az utcán feküdtem a hideg betonon, hanem egy melegséget adó ágyban. Óvatosan kinyitottam a szemeimet és pislogtam párat, hogy megszokjam a világosságot. Mikor már nem irritált a fény, körülnéztem a szobában: Melanie a sarokban lévő hatalmas fotelban aludt, közben pedig olyan hangosan horkolt, hogy szerintem a szomszéd is meghallotta. Mellette ült a bátyja, aki szintén ugyan olyan pózban pihent, mint a húga. Le se tagadhatták volna, hogy testvérek.
Alexet viszont nem láttam sehol. Pedig már azt hittem, hogy törődik velem.
Lassan ülő helyzetbe helyeztem magam és a megérintettem a fejem azon részét, ahol a téglafalall találkozott, de ott csak egy óriási ragtapaszt éreztem. A hasam még mindig rettenetesen fájt a rúgásaitól és biztosra veszem, hogy kék és zöld foltokkal van tele a bőröm.
Óvatosan visszadőltem a puha párnára és vártam, hátha felbukkan az ajtóban Alex a fekete hajzuhatagával és a perverz vigyorral az arcán. De nem jött. Le se szarja az állapotom.
Az unalom lassan átment álmosságba, és mivel más dolgom úgy sem volt, pár perc múlva már az igazak álmát aludtam.

Hangos léptekre és Alex kiabálására ébredtem. Rögtön felpattantak a szemeim és azonnal kiment belőlük az álmosság. Melanie viharzott be az ajtón, nyomában Ericel és végül Alexal. Fekete haja össze-vissza meredezett és a gyönyörű kék szempárján fáradság, aggodalom és egyben düh is megcsillant. Ezeket egybe véve még mindig iszonyúan jól nézett ki. Pillanatokon keresztül csak bámultuk egymást, a két testvér pedig csak várt, hogy mi fog történni. Nem tudom végül hány perc után törtem meg a csendet -Mennyit aludtam?
- Majdnem egy napot - pásztázta a földet Eric.
Melanie gyorsan a kezembe nyomott egy pohár vizet és egy szem fájdalomcsillapítót. Észre se vettem, hogy nála voltak ezek a dolgok.
Bevettem a gyógyszert, majd sietve kimásztam az ágyból, ám ahogy a lábam talajt ért, rögtön elvesztettem az egyensúlyom és a padlóra estem, és megint rám tört a borzasztó hányinger.
Szerencsémre Mel rögtön a segítségemre sietett. Amint újra fekvő helyzetben voltam, megint mindenkivel szembe kerültem.
- Szeretnék Emilyvel beszélni, négyszemközt - hangsúlyozta ki a ,,négyszemközt,, szót Alex.
Melanie bólintott, és kiráncigálta az ajtón Ericet is, így mostmár csak a fiú
és én maradtunk. Ez a beszélgetés érdekes lesz, az biztos.