Understand [Shawn Mendes]

9.

Jóízűen elfogyasztottuk a kajánkat az autóban, én különösen ügyelve rá, hogy ne egyek össze mindent. Más lányok feszélyezve érzik magukat, ha egy srác előtt kell enniük, de engem ez cseppet sem zavart. Egy sulis nap után nem fogok finomkodni, amikor reggel óta nem ettem normálisan, csak így futtában. Meg aztán, Shawn még a barátomnak is csak éppen hogy nevezhető személy. Idegenek előtt elvégre minden étteremben kell enned. Legalábbis én ezekkel a gondolatokkal próbáltam magam nyugtatni, hogy nem vagyok gáz, miközben faltam a hamburgeremet.

- Mit szeretnél csinálni? - néz rám, miközben én már az utolsó falatokat eszem, ő pedig már befejezte az evést.

Gondolataim ezerrel száguldanak, miközben rágok. Rengetek hely van Orangevilleben és Torontoban is, ahol jól lehet szórakozni, de egy világsztárral, aki ráadásul még helyi is, esélytelen. Aztán hirtelen beugrott az ötlet, hogy a házunkhoz tartozó birtokhoz van egy aprócska tó, ami most be van fagyva. A december óta tomboló hideg stabil jégpáncélt képzett a víz felszínén, és egész jó móka csúszkálni rajta.

- Van a házunknál egy tó... Nincs kedved csúszkálni rajta kicsit? - vetem fel neki az ötletet.

- Miért is ne. Legalább ott nem fog ismerni senki. - von vállat, és kikanyarodik az útra, a város széle felé.

Ugyan felajánlotta, hogy elmegy Torontoig a korijáért, de addigra már besötétedne, és nem lenne értelme. Kérdés nélkül tudta, merre kell menni, ami azért elég fura volt. Nem is hagyhattam szó nélkül.

- Honnan tudod, hogy hol lakok? A múltkor nem ebből az irányból vettelek fel. - nézek rá meglepetten.

Erre zavartan lesüti a szemét, kissé mintha el is pirulna. Bár lehet, hogy ez csak a meleg levegő miatt van, amúgy is kicsit pirulós fajta.

- A múltkor lediktáltad a szüleimnek a címet, emlékszel? De persze lehet, hogy ezután megnéztem a Google térképen, hogy hol van pontosan. Nem voltam biztos benne, hogy elkaplak a sulid előtt.

Csendben hagytam, hogy vezessen, mert erre nem igazán tudtam mit reagálni, és még kissé érezhető volt a szóváltásunk utórezgése, ezért inkább visszafogtam magam.

Shawn megállt a házunk előtt, és udvariasan kinyitotta nekem az ajtót.

- Megtisztelve érzem magam, Mendes. - vigyorgok rá gúnyosan.

Válaszul szintén egy gúnyos mosolyt kapok csak, majd az ajtónk felé lépdelek, párszor megcsúszva a jeges járdán. Megkönnyebbülten húzom le a csizmámat, majd vele együtt az összes többi ruharéteget is. A ruhafogasról megállapítom, hogy csak anya van itthon, de ő valószínűleg éppen a dolgozóban ír egy cikket az egyik helyi lapnak. Nem is fáradok a köszöngetéssel, mert az ablaka pont a kocsibejáróra néz, így már biztosan tud mindent.

- Készítek egy kis forrócsokit, aztán mehetünk. - intek Shawnnak, hogy kövessen engem a konyhába.

- Tetszik a házatok. Olyan otthonos. - szólal meg barátságosan.

- Miért, a tiétek talán nem otthonos? - kérdezek vissza, a hozzávalókkal ügyeskedve a tűzhely körül.

Hosszas várakozás után hátranézek a vállam felett, Shawn pedig a konyhaszigetre támaszkodva merengve figyel. Felhúzott szemöldökkel vizslatom, majd végül nehézkesen megszólal.

- Igazából néha kicsit úgy érzem, elrontottam a családomat. Úgy értem, miattam nem lehet normális életük, állandóan a figyelem középpontjában vannak. Nem beszélve arról, mennyit kell utazniuk velem. Illetve nem kell, de megteszik.