Understand [Shawn Mendes]

1.

A sűrű hóesés közepette, Shawn Mendes - Life of the party című dalát hallgatva tartottam éppen hazafelé, a nagyszüleim Mircella nevű mopsz kutyusával a hátsó ülésen. A fekete Range Roverem masszívan törte magának az utat a csaknem félméteres hóban. Ezért szerettem úgy ezt az autót, mivel a belseje nem volt éppen a legkényelmesebb, de mindenhol elment. Kanadában pedig ez elengedhetetlen télen.

A szüleim háza valahol Orangeville és a nagy semmi közelében helyezkedett el, sokhektárnyi földdel. Oda meg aztán főleg kellett egy erős autó, a földutak miatt.

Halkan énekelve koncentráltam a csúszós útra, már amennyit láttam belőle a havazásban. A nagyszüleim is ilyenkor találják persze ki azt, hogy elutaznak és vigyázzunk a kutyájukra. Ha most valami bajom esne az időjárás miatt, gyanítom egyedül a kutyát sajnálnák. Imádom a kutyákat, nyilván vigyázok rá, de kinéztek ezek az ablakon micsoda idő van?

A szám véget ért, ezért kivettem a telefonomat a pohártartóból, ügyelve rá, hogy a kábelt ki ne húzzam, ami a rádióval köti össze. Fél szememmel az útra figyelve váltottam át a zenét a másik nagy kedvencemre, a Treat you better-re. Nem én voltam a világ legnagyobb Shawn rajongója, de tény, hogy szeretem a zenéjét. Toronto közeli lakosként pedig még majdhogynem kötelességemnek is érzem ezt. De az igazi ok, hogy szeretem a dalait, hogy gyakran érzem úgy, hogy az én életemről szól, csak lányok helyett én a fiúkra vetítem ezt rá.

Illetve egy bizonyos srácra. Brandon. Kábé annyi kapcsolatom van vele, mint Shawnnal. Semmi. Pontosabban majdnem mindenórám közös vele már 3 éve, amióta elkezdtem a gimit. Pár szón kívül azonban nem beszéltünk semmit. Nem is tudom mi alapján szerettem bele, hiszen gyakorlatilag semmit nem tudok róla, csak amit másoktól hallottam.

Az út szélén, a fehérségben halványan elkezdett kirajzolódni egy kocsi körvonala, nem messze a házunkhoz vezető úttól. Micsoda bolond, aki ilyenkor kiszáll a kocsijából. A kocsi mellett egy alak mászkált, kétségbeesetten fogta a fejét. Ahogy közelebb értem, eldöntöttem hogy megállok, hátha tudok valamit segíteni. Úgy tűnik meghalt az autója szegénynek.

Nem messze tőle megálltam én is az út szélén, felkaptam magamra a kabátom és odasiettem hozzá. Vastag sapkája és sálja között egy vékony sáv látszódott csak ki az arcából. Szótlanul nézett rám, miközben egyik lábáról a másikra lépegetett vacogva.

- Helló, tudok valamiben segíteni? - erőltettem egy mosolyt az arcomra, de egyből meg is fagyott fél fogsorom.

- Azt hiszem igen. Az autóm leállt, és nincs nálam még egy telefon sem. - tárta szét a kezét tehetetlenül.

- Gyere, ülj be a meleg kocsiba, majd ott meglátjuk, mit tehetünk. - intettem a Roverem felé.

Gyorsan bólintott, majd odasiettünk a kocsimhoz. Ahogy beszálltunk a kinti hideg után szinte kiütött a forró levegő. Mellettem a srác lehúzta a sapiját és a sálját, a felismeréstől pedig kifutott a levegő a tüdőmből. Shawn Mendes, mi a fene. Tekintetemet a telefonomra kaptam, amiből még mindig Shawn Mendes szólt, csak már a Mercy. Hitetlenkedve ráztam a fejemet, Shawn pedig vacogva melengette a kezét a fűtés előtt. Eközben persze Mircella nyugodtan horkolt a hátsó ülésen.

- Nos, nem hiszem hogy jót tenne a hangodnak a hidegben ácsorgás. - próbáltam nem görcsöt kapni, és higgadtan viselkedni, miközben az agyam egyik fele azt üvöltötte: UGORJ AZ ÖLÉBE BETHANY, EZ SHAWN KIBASZOTT MENDES!

Ekkor Shawn kezdte hitetlenkedve rázni a fejét.

- Nem tudom, meg kéne-e lepődnöm, hogy pont egy rajongóm talált rám. - ráncolta a szemöldökét, majd rám nézett és elnevette magát. - Remélem nem ugrasz rám visítva, meg ilyesmi.