Understand [Shawn Mendes]

2.

Míg Shawn telefonált, gyanítom, hogy a szüleit hívta, alkalmam nyílt őt fesztelenül bámulnom. Úgy értem, már milliónyi képet láttam róla, videót sem kevesebbet, de egy embert látni közvetlen közelről, érezni az illatát, valamint a puszta lényét... Leírhatatlan.

Az apró sebhely az arcán, a sapka után borzasan meredező haja, valamint a hidegtől kipirult arcán enyhén látszódó borosta... Agyam rajongó fele mintegy sziréna, megunhatatlanul üvöltötte: Sikíts, rakd ki őt Snapre, Instagramra, bárhová! Nem tarthatod meg magadnak! Higgadtan ültem, és azt mantráztam magamnak, hogy ő is csak egy ember, a hangján kívül nem különbözik másoktól, ugyanúgy van tüdeje, veséje és minden más belső szerve, mint nekem.

Isten tudja csak, mennyi ideig bámultam, mire sikerült elszakítanom róla a tekintetemet. Szürreális volt, ahogy Shawn Mendes ül a házunkban.

Befejezte a telefonálást, hátteremet meglátva pedig vigyorogva csóválta a fejét. Egy sóhaj kíséretében kikaptam a kezéből.

- A szüleim intéznek nekem valami szerelőt, hazafelé pedig felvesznek engem is. A rossz hír viszont, hogy az úgy 2 óra múlva lesz. - dörzsölte meg fáradtan az arcát.

Mielőtt még logikusan átgondoltam volna, a szám már meg is szólalt, az agyam beleegyezése nélkül.

- Maradhatsz addig nálunk, meg minden. - vágtam rá egyből. - Úgy értem, csak ha te is szeretnéd. Mondjuk, nem igen tudok más megoldást. - tettem még hozzá sietve.

- Az nagyon jó lenne, köszönöm. - villantott rám egy aprócska mosolyt.

Zavaromban a kezemen hordott karkötőmet kezdtem el igazgatni. Csendben ültünk pár percig, én lefelé nézve, Shawn pedig a szobában nézelődve. Párszor kinyitottam a számat, de aztán be is csuktam, nem akartam a szokásos rajongói dolgokat kérdezgetni tőle. Átgondoltam a dolgot, és ha én híres lennék, szabadidőmben tuti, hogy nem a saját zenémről szeretnék beszélgetni. Mondjuk, arra nem jöttem rá, hogy miről. Így bedobtam a joker ötletem, ami minden idegen társaságába be szokott jönni.

- Kérsz valamit enni, esetleg inni? Egy forró teát?

- Egy forró tea nagyon jólesne. - bólintott Shawn.

Elindultam vissza a konyhába, majd még gyorsan odaszóltam Shawnnak, hogy nyugodtan nézzen körül, érezze magát otthon meg minden. Anyáék még mindig a az étkezőasztalnál beszélgettek, majd amikor nekiálltam a vizet forralni, anya a nevemet kiabálta. Otthagytam a vizet melegedni, és átsiettem anyáékhoz, előre tudván, hogy mi lesz a téma.

- Most komolyan Bethany, mekkora szerencse kell már hozzá, hogy pont Shawn Mendest vedd fel autóval, amikor senkinek nem segítesz ismeretlenül? - mutatott rám anya hitetlenkedve.

- Isteni jel volt anya, mit mondhatnék még? - válaszoltam szokásosan szarkasztikusan, de most kivételesen nem szóltak rám a szüleim.

- Ne állíts be minket őrültnek, meg persze magadat sem, oké? És ha holnap a pletykalapok élén végzed, én kitagadlak, ki én! - ingatta a fejét fenyegetően anya.

Apával csendben összenéztünk, majd kitört belőlünk a nevetés. Mindketten tisztába voltunk vele, hogy anya üresen fenyegetőzik felém. Vállat vontam, és inkább visszamentem teát készíteni.

Nem vagyok az a „make a tea, not a war" típusú ember, de az igazán hideg napokon jót tett nekem is a tea. Kitöltöttem két, bézs színű bögrébe a meleg vizet, majd egy tálcára raktam őket. Persze eszembe sem volt megkérdezni, milyen a kedvenc teája, így raktam még a tálcára mindenféle filtert, a magaméba pedig már bele is lógattam egy zöldtea filtert. Kezembe a tálcával már a folyosón voltam, amikor eszembe jutott, hogy cukrot meg citromlevet elfelejtettem. Óvatosan, nehogy kiöntsem a teákat, visszafordultam.