Apró mosoly (BTS ff)~BEFEJEZETT

19.장

Ezt a részt Dorothyy95-nek írtam és nagyon remélem, hogy elnyeri majd a tetszésedet ^^

Jó olvasást!

Cho pov.

A kocsiban V és Hope épp arról beszéltek, hogy mennyire jó kép is lett.

- A szerződés után kirakom a képet. - magyarázta V gyermekded mosollyal. - Akkor majd mindenki látni fogja, hogy nekem van a leggyönyörűbb barátnőm. - magyarázta mosolyogva, mire mind bólintottak.

- Ha lesz barátnőm, én is majd megmutatom a népnek. - magyarázta Hope.

- Dettó. - mondta Jimin, mire alig láthatóan felé lestem.

A szívem a torkomban dobogott, mert ő is engem nézett. Hirtelen elkapta a tekintetét, ám kiroppant a nyaka.

- Aisshhhhh! - kiáltott fel, mire halkan felkuncogtam.

- Mi az, hyung? - nevetett Jungkook. - A nyakad is belefájdult a gondolatba?

Erre persze mindenki röhögni kezdett.

- Csak hirtelen mozdultam meg. - magyarázta fájdalmas mosollyal fogva a nyakát.

- Pedig neked nagyon hajlékony nyakad van. - nevetett Yoongi. - nem ártana, ha nem törnéd el.

-  Khm, khm, fül törés, khm, khm... - köhögött látványosan Jimin, mire Yoongi csak röhögve az ablakot nézte.

- Nem nyertél ám. - szólalt meg egy kis csönd után.

- Csak akarod, hyung. - mosolygott boldogan.

- Amúgy meg nem tört el annyira... - magyarázkodott megint egy kis idő után.

- Annyira nem... Csak műteni kellett. - mondta Jin ironikusan, mire mindenki kinevette.

A mellettem ülő Rapmon csak nevetve rázta a fejét.

- Tényleg, Cho! Te már törted el bármidet is? - kérdezte tőlem.  Gondolkodni kezdtem, ám addig is Jimin közbeszólt.

- Pont a romboló mester kérdi! - nevetett fel.

- Hirtelen milyen nagy szája lett a másik szerelmesnek... - mondta V, mire Jimin felháborodott.

- Nem is nagy a szám... Ja, és nem vagyok szerelmes! - esett le neki, hogy rosszul kezdte a mondatot.

- Nem, nem tört még el semmim. - válaszoltam végül, mire Ji-hun nyújtózkodni kezdett.

- Megjöttünk... Na, sicc pihenni! Te is, Cho! Azért Jimin is tudjon pihenni! - adta ki az utasításokat, mire elpirultam.

- Én fogom hagyni pihenni... - motyogtam kissé zavarban. Tényleg kinéznék belőlem, hogy csak úgy rátapadok?

- Nem is rád céloztam. Jiminre. - javította ki magát, mire a fiú fej rázva kiszállt az autóból. Azt hiszem, hogy megsértődött.

- Yoongi hyung! Beszélnünk kell! - kiáltotta kissé furcsa hangon, majd elment.

- Lehet, hogy megsértődött volna? - kérdeztem körbe nézve.

- Ja. Asszem ja. - bólintott Ji-hun. - Na, gyere!

Kiszálltunk a kocsiból, majd befele battyogtunk a dormba. Persze én hallgattam a madarak csiripelését, és mosolyogva érzékeltem, hogy sokat hallok. Kicsit megálltam, lehunytam a szemeimet és csak hallgattam, ahogy a madarak énekelnek egymásnak. Mintha tudnának beszélni. Olyan, mintha el akarnának mesélni nekem valami szépet. Vagy épp egymásnak.