Apró mosoly (BTS ff)~BEFEJEZETT

10.장

Miután már minden olyan helyre elvittek az erdőbe, ahová szerettek volna, megkértem őket, hogy ha lehet, otthon rakjanak ki.
- Baj van? - kérdezte Rapmonster, mire Taehyungra néztem, de ő úgy csinált, mintha nem is lennék ott, így hamis mosollyal néztem Namjoonra.
- Nem, egyáltalán nincs. Csupán elfáradtam egy kicsit. Tudod, a lábam...
Meglepődtem, mert teljesen bevette.
- Persze. Megértem. Azért tetszett a mai nap? - mosolygott kedvesen rám.
- Egyértelműen. Gyönyörű volt. - nem néztem a szemébe.
- Akkor jó. Majd elviszünk haza.
- Azt megköszönném. - mosolyogtam rá. Hobi odajött hozzám és megölelt, de arcán semmi vidámság nem volt, csak úgy, mint nekem.
- Úgy sajnálom a mai napot...
- Nem a te hibád... Biztos valami rosszat tettem, amiért ezt megérdemeltem. - rántottam meg a vállam, majd legördült egy könnycsepp.
- Tetszik neked, nem? - suttogta ölelés közben.
- Én... Persze. - sóhajtottam. - alapból nagyon szép volt ez a nap, csak Ő... Mindegy, csak haza akarok menni. - sóhajtottam, mire simogatni kezdte a hátamat, ami miatt jött a könny áradat. Eddig bírtam vissza tartani.
Láttam, hogy Rapmonster, Jin és Jungkook is kérdőn néznek ránk választ várva, de Hobi csak enyhén megrázta fejét. Jimin is észrevette.
- Miért sírsz? - lepődött meg és közelebb jött, hogy meg tudjon nézni. Ekkor Taehyung is felém nézett, és elkerekedett szemekkel lesett felém. De nem tett semmi mást, csak nézett. És akkor, ott, ismét elsírtam magam.
Amikor beültünk a kocsiba, szinte mind engem figyeltek. Kivéve Jint és Taehyungot. Az előbbi azért, mert az utat kellett néznie, az utóbbi meg... Csak úgy. Inkább a telefonját nyomkodta.
De én még mindig vártam, hogy bocsánatot kérjen, vagy csak elmondja, mi a baja velem, de nem tette. Jungkooknak mutogatta a telefonját, aztán Suga megszólalt.
- Taehyung, mit csináltál vele?
Mindenki egy emberként fordult az említett felé, kivéve Jint, mert ő vezetett.
- Hozzá sem nyúltam! - háborodott fel.
- Nem gondolod, hogy egy bunkó seggfej vagy? - kérdezte, amitől muszáj volt nekem is rájuk néznem.
-Hyung, lehetne, hogy ezt ne itt beszéljük meg? - kérdezte halkan rám sandítva. És akkor láttam a szemében a haragot, megsértetséget, a fájdalmat és... És talán a csalódottságot. Igen, biztos az volt. Éreztem. Ez az egy tekintet, amit soha nem akartam tőle kapni. De megkaptam.
Inkább vissza fordultam és fejemet az üvegnek nyomtam.
- Itt megállhatsz. - szóltam Jinnek, mire lehúzódott, de kérdőn nézett rám. Kiszálltam és már csuktam volna be az ajtót, amikor megszólalt.
- Itt laksz?
Felsóhajtottam.
- Két utcára innen. - rántottam meg vállam, majd gyorsan becsuktam az ajtót és el akartam menni, de kiugrott egy tag a kocsiból.
- Szállj be. Azt a két utcát kibírod szerintem. - hangjára megborzongtam, de most nem volt semmi kedves a hangjában.
- Mit is érdekel téged az, hogy hol szállok le?
- Igaz. Mit is érdekel engem? - kérdezte, kinyitotta az ajtót, majd becsukta. Aztán Hobi is kiugrott és ő kérdés nélkül belerakott a kocsiba.
- Tudom, hogy szar, de annyira azért nem, hogy megerőltesd a lábadat. - mondta kedves mosollyal az arcán, majd elvittek egészen hazáig.
- Köszönöm, fiúk. - hajoltam meg, amikor kiszálltam a kocsiból.
- Akkor holnap jössz? - érdeklődött Jungkook, mire megráztam a fejem.
- Holnap a családdal szeretnék együtt lenni, talán utána jövök. Tudod, apu később kezd... - mosolyogtam rá, majd elintve tőlük bementem.
Anyának mondtam, hogy jó volt a napom és, hogy lefekszek kicsit, mert kimerültem.
- Rendben, drágám, akkor holnap majd pihizünk együtt apáddal. - mosolygott rám, majd felengedett. Apa sajnos még kint próbál pakolgatni ezt-azt, ami állítása szerint férfi munka, így nem láttam, de majd holnap látni fogom.
Befeküdtem az ágyamba, és zokogni kezdtem.

Jungkook pov.

A kocsiban mindenki Taehyungot nézte, aki próbálta kikerülni a tekintetem.
- Tae, majd beszéljünk, jó? - kérdeztem, mire szemembe nézett.
- Nem akarok.
- De fogsz. - erősködtem, mire felsóhajtott.
- Akkor rendben.
- Miért voltál ma ilyen? - kérdezte Namjoon a fiútól, aki megszeppenve forgolódott.
- Mit is érdekel titeket? Csak kétszínű, aki átver mindenkit.
Válasza megdöbbentő volt mindnyájunknak. Még, hogy May kétszínű, és átver mindenkit? Miről beszél?
- De... ezt honnan veszed? - kérdeztem fokozatosan.
- Egyértelmű. Eddig azt hittem, hogy nem olyan, mint bárki más. Tévedtem. - fújtatott, majd dühöngve nézett ki az ablakon. Meg sem szólalt egész út alatt.