R U Mine?

Bűnös szövetségesek

Figyelem! Enyhe Üvöltő Szelek spoiler található a történetben.

Stacy

Talán mindenki életében eljön az a nap amikor rájön, hogy önzőnek kell lennie. Amikor észreveszi, hogy mennyit áldozott valamire, amire talán felesleges. Rájön, hogy mennyi időt kidobott, holott sok másra is költhette volna az idő értékét, de belátja, hogy ez visszafordíthatatlan. Nem lehet visszaugrani az időben, nem lehet a tetteidet megváltoztatni, de ugyanakkor ettől vagy az, aki. Ettől, a tetteid súlyától s mértékétől lettél az aki ma is vagy. És ebben a pillanatban jössz rá, hogy valójában mégsem akarsz visszamenni az időben, mert ha a ballépések meg sem történtek volna, most teljesen máshogy gondolkoznál, védtelen lennél dolgoktól, amit az emberi naivitás okoz. Történt, ami történt és ennek hála gondolkozol most úgy ahogy.

Egész éjszaka forgolódtam. A második éjjelem Californiában már sokkalta kevésbé volt jó, mint az első. Azt hiszem ennek köze lehet ahhoz, hogy Oliver felhívott az éjszaka közepén. Talán. Esetleg. Na jó, szinte száz százalék. Azért jöttem ide, hogy ne befolyásoljon semmi, hogy egy kicsit el tudjak tekinteni mindattól ami otthon hatalmas nagy befolyással volt rám. Tényleg csupán egy tiszta lapra vágytam, Oliver nélkül. Olyan ellentmondásos ez... Mindenemet neki akartam adni, szívvel lélekkel szeretni akartam Ő viszont folyton ellökött magától. Közel engedett, és ismét megtette. Azóta az este óta nem tudom, hogy mitévő legyek. Szeretem még? Lehet szeretni valakit ezek után? Miután összetört és megalázott... Lehet valaki iránt ezek után is érezni dolgokat?

És aztán jön az a kérdés, hogy: miért? Miért kellett mindezt végigszenvednem, miért nem tudta egyszerűen kimondani azt a szót, hogy nem? Hogy Ő nem akar engem és én azután igaz, összetörtem volna, de már tudtam volna, hogy mi a helyzet. De így?! Minden bizonytalan körülöttem. Olyan, mintha gerendán lépkednék, de a lábaim hol bizonytalanok, hol magabiztosak. Sosem tudhatom mikor esek el, mikor lesz vége mindennek.
Hajnalban már a szobám hatalmas padlótól plafonig érő üvegablakán át néztem a californiai napkeltét. Pulcsiban voltam, mert az alváshiány miatt fáztam, a gondolataim megállás nélkül zakatoltak. Néha a számhoz emeltem a kezemben lévő bögrét amiben hideg kávé volt. Csak figyeltem a napfelkeltét és fürödtem a semmi érzésében. Végre el tudtam csendesíteni a gondolataimat, végre csak a napfelkeltére tudtam figyelni. Ahogy a sugarak elérték a horizontot mindent fénybe borítva, az a békesség engem is megszállt. Néztem, ahogy minden hirtelen fényes lesz, ahogy megtelik élettel a szemem elé táruló mindenség. Csak ez volt a fontos abban a pillanatban. Az üvegen át éreztem, ahogy a nap melege átjár, körülölel és finoman simogat.

"Én egy gránátot is elkapnék érted
Egy pengére is rátenném a kezem érted
Egy vonat elé is kiugranék érted
Tudod, hogy bármit megtennék érted
Elviselném ezt a sok fájdalmat"

A telefonom csörgése szakított ki a békés hangulatból, és a számat húzva ugyan, de megnéztem, hogy ki hív. Amikor megpillantottam Stephen nevét a kijelzőn a kis fintornak nyoma sem volt, helyette mosolyogva nyomtam a fogadás gombra.
-Szép jó reggelt -köszöntem.
-Viszont kedves szomszéd.
-Szomszéd? -kérdeztem lepetten.
-Aha. Alvászavarokkal küzdünk? -kérdezte. Vártam a válasszal és a tekintetemmel minden ablaknál Stephen-t kerestem.
-Csak... Kaptam egy telefont az éjjel és nem igazán tudtam visszaaludni.
-Értem. Esetleg a kedves Michelle hívott? Nem, biztosan nem. Neki örültél tegnap.
-Tényleg nem ő volt. És te? -próbáltam terelni.- Te hogyhogy nem alszol?
-Alvászavarok -magyarázta.- Ha már mind a ketten ezzel küzdünk... Nincs kedved esetleg lemenni a partra? Fantasztikus a víz.
-Hm... Nem tudom.
-Ugyan! Csak döntsd el. Ott akarsz a szobádban antiszociális életvitelt folytatni, vagy inkább szerény személyem társaságában úszol egyet, hogy California kevésbé zsúfolt oldalát is láthasd?
-Van kevésbé zsúfolt oldala? -kérdeztem belekötve mondandójának hitelességébe.
-A szemed elé tárul éppen kedvesem.
-Igazad van! Tudod mit? Menjünk úszni -mentem bele. Kinyomtam a telefont és behúztam a függönyt, mert gondoltam, hogy Stephen továbbra is figyel, és hiába meleg, nem fogok neki kitárulkozni. Elővettem egy törülközőt, strandpapucsot meg fürdőruhát és átöltöztem. Magamra vettem egy lenge nyári ruhácskát is és a telefonomat fogva kimentem a szobámból, ki a hotelből. Az utcán forgolódva kezdtem keresni Őt, de nem láttam sehol. A telefonomért nyúltam és fel akartam hívni, amikor valaki elkapta a kezem és megpörgetett. Meglepetésemben eltátottam a számat, és az illető felé fordultam, hogy leteremtsem és ama elképesztő váddal illessem, miszerint hozzám mert egyáltalán érni, amikor megfordulva láttam, hogy ezen bűnös tettek elkövetője Stephen maga volt.
-Bolond! -mondtam neki mosolyogva és fejrázva.
-Na, ugyan! Ne legyél ennyire befordulva, Californiában vagyunk kedvesem! Tengerpart tíz méterre, fagylalt, jobbnál jobb kaják... -feltűnt, hogy már kétszer nevetett kedvesemnek, és tudom, hogy csak úgy mondja, nem is akar tőlem semmit, de ugyanakkor jól is esik tőle.
-Igazad van! Nos, akkor menjünk úszni.