R U Mine?

Californiai álom és titkok sokasága

Stacy

Amint megérkeztem tudtam, hogy nem is jöhettem volna jobb helyre. Az egész hely mássá tett. Nem tudom jobban kifejezni. Egyszerűen amint betettem a városba a lábam megfeledkeztem minden bajomról. Csak én és California voltunk. Nem volt többé Will, sem Samantha és ha Oliver az eszembe is jutott, az is csak a gyenge pillanataimban volt. Elképesztő, hogy egy új dolog, egy változás, egy tiszta lap mennyi mindent képes az emberrel tenni. Tudtam mosolyogni, pedig az is eszembe jutott, hogy talán nem kéne ennyire felhőtlenül boldognak lennem. Hiszen elhoztam az összes spórolt pénzem, amit valami másra tettem félre, és otthagytam az anyukámat, akinek talán szüksége lenne rám. De az is megfordult az eszemben, hogy néha az embernek elég csak önmagára figyelnie, hogy kell egy kis idő amikor mindent hátra hagy maga mögött és csak magára gondol.

Californiába érkezve egy motelbe mentem, ahol már foglaltam szállást. Egy gyönyörű mégis hihetetlenül olcsó hotel volt, igényes és látszott rajta, hogy foglalkoznak a dizájnjával. Belépve egy előcsarnokban találtam magam. Mindenhol a fehér szín uralkodott, teljesen letisztult kinézete volt. El sem akartam hinni, hogy mindössze ennyi pénzért ezt a csodás helyet tudják biztosítani. Egyből a recepciós pulthoz siettem és átvettem a szobám kulcsát. Felsiettem minden cuccommal, és berendezkedtem. Beraktam a szekrényekbe a ruháim, és vettem egy forró fürdőt, aztán, mivel hogy éjszaka volt, már-már hajnal, lefeküdtem aludni.

Másnap reggel egyenesen egy pubhoz siettem a part közelében. Már elküldtem az önéletrajzom, és Ők csak arra vártak, hogy megérkezzek, és betanítsanak.
-Üdv! Anastasia vagyok. Nem rég én küldtem az önéletrajzom, és tegnap érkeztem meg. Azt írták az e-mail-ben, hogy egyik reggel jöjjek be, és el is kezdhetek dolgozni -magyaráztam a pultnál lévő lánynak, akinek igazán szimpatikus kisugárzása volt. Ébenfekete haja fel volt kötve, napbarnított bőre miatt azonnal észrevehetővé vált, nem viselt túl sok sminket, és pincér ruhában volt. Kerek arca mesebelivé tette, mosolya pedig bármelyik srácot elcsábíthatta.
-Ó igen! A főnököm mondta, hogy jönni fogsz, így számítottunk rád. Gyere, elkísérlek a személyzeti részlegbe. Egy pillanat, csak hívok valakit a helyemre -felelte mosolyogva, és oldalra fordult, majd elkiáltotta magát.- Stephen! - Ekkor pedig egy srác bukkant fel, magas volt, széles vállú, de nem az a kifejezetten konditermes típus, szóval biztosan sportol valamit. Stephen bájos sármal rendelkezett, amit a két gödröcske biztosított az arcán, a tökéletes fehér fogsora, és a csillogó kék szeme. Egy tetoválás futott végig a karján, igazán igényes munka volt, és szerettem volna megdicsérni a tetoválóművészt aki rávarrta, de erre ugye nem volt lehetőségem, hiszen nem ismertem.
-Itt vagyok.
-Oké, akkor most, hogy befejezted a hölgyek csábítását a borravalóért, mit szólnál ha átvennéd a pultot? Megmutatom Anastasiának a személyzeti részlegünket.
-Ó! Ő az új lány? -kérdezte mosolyogva. Nem volt tolakodó, és nem akart egyből a bugyimba jutni. Akkor azt hiszem csábosabban mosolygott volna, és át akarta volna venni a terepet a lánytól.
-Igen, Anastasia Ő itt Stephen, a mi vendégcsalink. Ó bocsánat, én teljesen elfelejtettem bemutatkozni, a nevem Marie.
-Semmi gond. Egyébként ti ketten vezetitek ezt a helyet? -kérdeztem.
-Hát igen, és megterhelő, eléggé híres ez a kis hely. De a főnökünk Gloria is beszokott segíteni.
-Várj, azt akarod mondani, hogy a főnököd is beáll dolgozni?
-Igen, miért? -kérdezte furcsán. Nem tudtam nem észrevenni Stephen kutató tekintetét, ami kissé kényelmetlen volt.
-Hát, ahol eddig én dolgoztam... A fő főnök még csak be sem tette a lábát a helyre, egy hónapban egyszer benézett ugyan, de az kizárt vot, hogy még csak a kisujját is megmozdítsa.
-Ó, nem kell ettől félned, Gloria hál istennek nem olyan. Azt hiszem ettől is olyan barátságos ez a hely, Gloria nem sokkal idősebb mint mi, és gondolj bele, ha nem olyan lenne amilyen fel sem vette volna Stephent. De mivel nő, tudja mi kell ide -felelte kacsintva, viccelődve a sráccal aki nevetve oldalba bökte.
-Értem -mosolyogtam.
-Na, akkor gyere -mondta, és megfogta a kezem, hogy bevezessen a pult mögé, majd az ott lévő ajtón át egy kis helyre érkeztünk. Innen két ajtó nyílt amire ugyan az a szöveg volt kitéve. "SZEMÉLYZETI ÖLTÖZŐ"
-Itt át tudsz öltözni, és a cuccaidat is nyugodtan tárolhatod. Ide nem jut be senki, és nem is lopunk egymástól. Teljesen megbízunk egymásban, és nem hozunk ide vendéget.
-Rendben. Nagyon tetszik ez a hely, itt minden olyan... Fantasztikus.
-El tudom képzelni, én is így éreztem, amikor idejöttem. Menj, nyugodtan öltözz át. Engem a pultban találsz.
-Várj, melyik a női öltöző?
-Ó, felesleges azt keresned, menj abba amelyik szimpatikusabb.
-Ezt hogy érted? Hiszen Stephen férfi gondolom...
-Öm... Talán nem tőlem kell tudnod, de... Stephen meleg. Velem szokott öltözni, és hidd el tényleg meleg.
-De azt mondtad, hogy csábítja a vendégeket, gondolom a nőket.
-Hát igen, de ők nem is tudják, hogy melyik kapura játszik, Ő pedig az üzlet kedvéért eladja magát. De ne aggódj, semmi tisztességtelent nem tesz a nőkkel, akik a sármja miatt idejönnek. Ő csak... Csak borravalót szerez, ami nekünk nagyon jól jön. Érted?
-Hát persze. Nos rendben. Öm, nincs valami egyenruha amit fel kéne vennem?
-De persze! Oh! Totál elfelejtettem, ne haragudj.
Elfordult egy pad felé amin összehajtogatott ruhák voltak és elemelt onnan kettőt, egy fehér inget és egy szoknyát.
-Köszönöm.
-Igazán nincs mit -mondta mosolyogva és távozott a kis helyiségből.