R U Mine?

Szívzűrök paradicsomja és a Round

Stacy

Az este rémesen aludtam. Ennek talán köze lehet ahhoz, hogy Oliver és Jeremy öt percenként felhívtak. Az egyik borzasztó favicceket sorolt a másik pedig beszélgetni szeretett volna velem, ám a nyelve folyton folyvást összeakadt, így nem járt túl nagy sikerrel. Kitaláljátok ki melyik volt? Eléggé egyértelmű...

Miután átszenvedtem az éjszakát, felkötött immáron platina szőke hajjal botladoztam be a konyhába, egy hatalmas pulcsiban amit a nagybátyám hagyott itt nálunk egyszer. Szerettem az ilyen dolgokat. Hatalmas volt rám a pulcsi, melegen tartott és kényelmes volt. Neki dőltem a konyhában lévő pultnak és csak meredten bámultam ki a fejemből. Mi az isten történhetett tegnap éjjel? Oliver nem volt józan, és Jeremy sem, de miért? Nem voltunk alkoholisták, de nem is utasítottuk el bulik alkalmával az alkoholtartalmú innivalókat. Azonban, amikor együtt voltunk és bulizni támadt kedvünk, csak akkor ittunk, így tudtunk vigyázni egymásra.

Anyukám egyszer azt mondta, amikor hazatévedtem egy buliból hajnali háromkor mindössze tizenöt évesen, hogy most akkor leülünk beszélgetni. Azt sem tudtm merre vagyok arccal előre, Ő azonban nem tágított. Beszélgettünk, számon kérte rajtam, hogy mit ittam és mennyit. Legnagyobb bánatára néhányat nem tudtam vele közölni. Vagy a mennyiség vagy a név hullott ki a fejemből, mintha nem is tudtam volna. Pedig valahol az agyam mélyén emlékeztem, hogy nem ittam felelőtlenül. Összefonta magán a köntösét, a kötelén próbálta levezetni a feszültségét és dühét. Azt mondta, hogy ha tudok mondani egyetlen egy olyan embert akivel ma buliztam, és akire őszintén rá tudnám bízni az életem akkor nem ittam teljesen felelőtlenül. Egy csapattal voltam, tehát nem lett volna nehéz mondanom egy nevet. Csakhogy bárkire is gondoltam, nem tudtam gondolkodás nélkül rávágni a nevet a kérdésére. Aztán miután nem feleltem hosszan nézett a szemembe, hogy nyomatékot adjon az eddigi szavainak, és újra beszélni kezdett. Azt mondta, hogy olyan emberekkel szabad csak ilyen dolgokat művelni akik nem hagynának ott, ha balhéba keveredek, akik akkor sem hagynak ott amikor én kezdeményezem a dolgot és bármi legyen, épségben haza tudnak hozni. Akikre én azonnal rá tudom vágni, hogy "Igen! Ő haza fog hozni akkor is ha meztelenre vetkőzve rohangálok az utcán, akkor is, ha behúzok egyet valakinek -akár ok nélkül, aki idősebb és mondjuk kétszer akkora mint én, és akkor is amikor éppen kiokádom a belem valamelyik bokor tövében. És igen, akkor is amikor éppen magamról megfeledkezve rámászok valakire, vagy valaki más mászik rám."

Akkor sajnos még nem volt ilyen ember az életemben. Oliver, Jimmy és Isaac mással volt elfoglalva, nem bébiszitterkedtek felettem, akkor sem ha muszáj lett volna. Elvoltak a maguk kis világában, és én is elvoltam a sajátomban. Fájdalmas pontja volt ez a múltamnak, ezt pedig igazán el akartam rejteni magamban, csakhogy minél inkább próbáltam annál inkább felszínre került.

Szóval csak álltam a konyhámban, fogtam a kezemben a bögrémet és elmerültem a gondolataimban. Próbáltam rájönni arra, hogy mi vezethette Oliver-t és Jeremy-t arra, hogy berúgjanak, ugyanakkor próbáltam magam ledumálni arról, hogy rá gondoljak. Egyszerűen ki kellene törölni Oliver-t az életemből, habár tudom, hogy akkor sem tenném meg ha lehetőségem lenne rá. Ez egy ilyen bonyolult ellentmondásos dolog.

Egy barázdás tapintású kissé ráncos kéz simított végig a hajamon. A gondolataimból visszatérve jöttem rá, hogy anya már egy ideje hozzám szólt, én pedig észre sem vettem. A bűntudat a elszorította a torkomat és azonnal a karjai közé bújtam.

-Jó reggelt! -köszönt nekem.

-Jó reggelt!

-Rég találkoztunk. Minden rendben? -a tudat, hogy a saját anyukámat ilyen keveset látom, minden egyes alkalommal megbénít. Minden alkalommal végignézek a szeme sarkába húzódó ráncokon, a haján, ami reggelente kész szénaboglya, a kezein ami a túl sok munkától vált idő előtt ilyenné. Mindig amikor feltérképeztem, hogy vajon eléggé kipihenten aludt e, magamban zokogok amiért egyedül kell megküzdenie azért, hogy jó életünk legyen. Amiért az apám... Ezt tette vele. Senki mást nem tudok okolni emiatt csak Őt. És amiért én sem tudok besegíteni neki többet annál, hogy egy sörözőben dolgozom pincérnőként, méghozzá minimálbérért. Anya ennek ellenére nem akarta, hogy dolgozni kezdjek. Azt mondta, hogy egy anya dolga az, hogy megteremtse a gyerekének a tökéletes gyerekkort, mert az így is olyan gyorsan elillan, a felhőtlen gondtalanság. De tudtam, hogy nincs igaza. Mert nem egy anyának kell tennie ezért, hanem a szülőknek. Ketten, együtt. És Ő egyedül van. Nincs olyan szerencsés helyzete mint Michelle anyukájának, hogy egy jólmenő cégnél dolgozhasson, és nincs mellette egy férfi, még titokban sem.