To Infinity And Beyond (Camren)

3

*Camila szemszöge*

El sem hiszem, de a 11. osztályt kezdjük. Lauren és én változatlanul semleges kapcsolatban vagyunk egymással, habár most újból egymás mellett kell ülnünk. Nem, nem azért mert hatalmas puszi pajtások lettünk, hanem azért, mert az osztályfőnökünk közölte, hogy Lauren Jauregui és Camila Cabello mától újból egymás mellett ül. Elvileg azért, mert látja rajtunk, hogy nem vagyunk túl jó viszonyba, és a közös munka ezt megváltoztatja... Aha, képzelem.

Habár ahhoz képest, hogy általánosban milyen volt a viszonyunk, na ahhoz képest elég jóban vagyunk.

-Hali lúzer!- zuhant be mellém Lauren 58-kor.

-Huh. Jó szarul nézel ki!

Lauren nyúzott volt. A szemei karikásak, majdnem leragadtak, smink nem volt rajta, és a haja sem úgy állt, ahogy szokott.

-Köszi!- erőltetett a képére egy vigyort. Megcsillogtatta gyönyörű fogsorát, majd fejét padra rakta, szemeit becsukta, és nem szólt többet.

 Mr. Montgomery, az angoltanárunk lépett be a terembe. Óvatosan megérintettem Lauren vállát, aki valószínűleg az igaza álmát aludta. Tudtam, hogy Mr. Montgomery elég harapós az ilyenekre. Mikor Lauren nem ébredt fel az érintésemre, lágyan dörzsölgetni kezdtem a hátát. Láttam, hogy ajkai egy halvány mosolyra húzódnak, ennek hatására én is ezt tettem.

- Lauren.. - hajoltam közelebb a füléhez, hátha így felkel. Hol járhatott ez éjjel?

- Mmmm?

- Tudod, hogy a tanár utálja, ha alszol a "csodálatos" óráján?

- Mhhmm. - válaszolt dünnyögve.

- Komolyan, Lauren. - köröket rajzoltam ujjammal a hátára.

- Miss Cabello? Jauregui kisasszony? Lennének szívesek ide figyelni? - nézett mérges arccal ránk a 40-es évei felé közelítő férfi.

- Persze! - jelentettem ki. Lauren még mindig nem kelt fel.

-Miss Jauregui!

-Hmmm...?- "válaszolt" Lauren, még mindig a padon fekve.

Akaratlanul is felnevettem.

-Úgy látom, mind a ketten nagyon jól szórakoznak! Kíváncsi vagyok, hogy egy szaktanári figyelmeztetés után is így vigyorognak e. Most pedig- emelte fel a hangját- Kifelé az óráról. Mindketten!

-Tanár úr, mi csak..-kezdtem volna magyarázkodni, de a férfi félbe szakított.

-Gyerünk!

-Lauren!- próbáltam felkelteni a még mindig alvó lányt.

- Mi van? - emelte fel kómás fejét. Haja tiszta kóc, szemei résnyire nyitva.

- Kifelé! Gyerünk, gyerünk! - sürgetett a tanár.

Nagy nehezen, de kimásztunk a padból és kisurrantunk a teremből. Automatikusan a lelátó alatti, titkos helyünkre igyekeztünk. Körbe néztünk rutinosan, majd ugyanilyen gyakorlattal ki is mentünk az azon a rejtett ajtón.

- Remek! Mi kell még? - sóhajtozott Lauren és a hajába túrt durván.

- Mi van Lolo? - kérdeztem és elkaptam a csuklóját, majd magam felé fordítottam.

- Semmi, fáradt vagyok. - vont vállat.

- Laureeeen! Ne hazudj már nekem! Hol voltál az éjjel? Mit csináltál?