Choice-2

4.- Lizzie

DECEMBER 23 - PÉNTEK

Megerőszakoltak. Nem tellett sok időbe rájönnöm, miután Adrianhez kerültem, mivel ismét megpróbálta volna. Azt is tudom, hogy Josh miatt nem emlékeztem szinte semmire. Állandóan csak védelmezett engem, és lehet, hogy ez az életébe került. Még reménykedek abban, hogy visszajön, ugyanakkor lassan már eltelt három hét mióta elment. Holnap itt a karácsony is, de nem mutathatom őt be a családomnak, akik mostanra már azt hiszik, hogy Adrian-nel járok. Idegesít, hogy nem tehetek semmit, és idegesít Adrian tekintete, ami minden mozdulatomat követi és olyan fájdalmasan néz...Talán tud valamit Josh-ról? Miért nem történik semmi? Miért nem jön vissza Josh? Néha azt álmodom, hogy bajban van. Látom őt valahol messze, látom, hogy közelít felé valaki, de nem hallja a figyelmeztető kiáltásomat. Nagyon rossz ez az egész. Nem akarok karácsonyt, mert ez az öröm ünnepe. Nekem ezzel szemben már nem sok maradt belőle. A srác, akibe belezúgtam év elején, megtámadott és megbocsáthatatlan dolgokat tett. A másik fiú, aki szerelmet vallott, hazudott és eltűnt. Ha Josh nem kerül elő ma, akkor utánamegyek.

- Li! Segíts anyának!-kiáltott fel Dave az emeletre.

- Azonnal! - kiáltottam le, majd elkezdtem feltápászkodni az ágyamról, ahol eddig Adrian mellett ülve néztem egy filmet (igaz, a gondolataim állandóan máshol jártak: egy szőke fiú körül, aki mindig boldog, mosolyog és szeret, aki valószínűleg már halott, vagy rosszabb...és ha ez igaz, kis idő múlva Tom megölne engem, mint ahogy azt ígérte.)

- Nem mész sehová!-ragadta meg a kezemet Adrian, aki átvéve Josh helyét állandóan velem volt,hogy vigyázzon rám. És mi tagadás, egyre jobban megkedveltem, habár a helyzetünk eléggé abszurd és szürreális, mivel ami történt az egy tragédia, mégis azt érzem, hogy ez egymás felé terel minket...ezért kell mielőbb visszahoznom Josh-t!

- Gyere te is! - kezdtem el magam után húzni.

- A Karácsony nem épp a kedvenc ünnepem.-fintorgott.

- Az mindegy. Ha már az őrangyalom lettél, mindenhová követned kell, és nem megmondani, hová mehetek és hová nem!

- Hűha...!-állt elém szórakozottan, majd megfogta a másik kezemet is.-Figyelj, én nem Josh vagyok. Nem tudok úgy viselkedni, ahogy ő. Más vagyok. Általában mindent úgy rendezek hogy nekem jó legyen.

- Önző vagy. - próbáltam elfordulni, de visszatartott.

- Ki nem az? - kezdett el játszani a hajammal, amivel azonnal érzelmi lavinát indított el bennem. A szívem eszeveszettül dobogott, az orromon izzadságcseppek jelentek meg, és égett az arcom.

- Ne csináld ezt, kérlek!

- Micsodát?-kezdte puszilgatni a nyakamat.

- Ez nem helyes. Nem szabad! Barátom van!

- Aki elhagyott. Szereted egyáltalán?-nézett a szemembe.-Vagy csak ürügyként használod, hogy ne kelljen választanod?

- Micsoda? Választani?

- Közte és köztem.-emelte fel az állam. -Nézz a szemembe és mondd, hogy szereted, én pedig nem jelentek számodra semmit.

Ezt akartam elkerülni. Nem tudok választani! Mégiscsak Josh...egek! Adrian-nek igaza van Josh a kifogás. Nem merem bevallani, hogy mindig is hozzá vonzódtam jobban. Josh-t is szeretem, de amit iránta érzek az sokkalta inkább csodálat,mint szerelem. Adrian viszont...túl veszélyes. Most,hogy itt van egyre jobban beleszeretek,de félek, hogy ellenem használná az érzéseimet, hiszen ő maga képtelen a szeretetre. Néha olyan nehéz meggyőznöm magamat erről, főleg amikor ilyeneket mond.