Choice-2

2.- Adrian

SZERDA

Megláttam, amint egy démon(történetesen egy félelem démon) áll Izzy-vel szemben. Láttam, ahogy elkezdi fojtogatni, és akkor már nem érdekelt semmi. Meg kellett mentenem. Hatalmas sebességgel ott teremtem a másik démon háta mögött. Ezzel egy minutumban a gyökér Josh is megjelent. Hát ezt az alakot soha nem lehet lerázni??? De ott nem volt időnk vitatkozni. Megragadtuk a támadót és mindketten hatalmasat taszítottunk rajta, majd elálltuk az utat Izzy irányába. A kis mocsok kieresztette méregtüskéit, és vigyorogva, támadásra készen állt előttünk. Josh-sal lopva egymásra pillantottunk. Láttam rajta, hogy arra gondol amire én. Mintha már régóta együtt harcolnánk, bólintottunk, és láthatatlanná váltunk. Láthatólag megzavartuk a rémült Izzy-t és azt a mocskot is. Aztán én megjelentem a démon mögött, és valódi alakomban éles karmaimmal ketté hasítottam. Felvisított fájdalmában, majd kénes füstöt hagyva maga után elpárolgott. Eközben Josh felkapta Izzy-t és elteleportált a házukba. Miután végeztem a félelem démonnal gyorsan ellenőriztem a környéket, aztán csatlakoztam Josh-hoz és Izzy-hez. Az angyalka éppen az ágyon fekvő, ájult lánynak gyógyította a sebeit.

- Szerinted tudja? - nézett rám, mikor bemásztam az ablakon.

- Mit? - vontam fel a szemöldököm.
- Hogy mik vagyunk...vajon az a szörnyeteg elmondta neki?

- Miből gondolod, hogy mondott neki bármit is? - érdeklődtem, de ő csak felvett a földről egy gyűrött cetlit, és átnyújtotta.

- Ahha... - futottam át a szöveget. - Szóval ez az a levél. - motyogtam.

- A démon írta igaz? - Josh fintorogva ejtette ki a "démon" szót.
- Igen. - feleltem komoran. - Miért viselkedsz úgy, mintha egy oldalon állnánk?
- Talán nem? - vigyorgott cinkosan.

- Közel sem. - ültem le a szőnyegre. - Inkább számolj be nekem a benned lakó kis barátunkról. - mosolyogtam gúnyosan.

- Amíg nem mondtad, én sem tudtam róla...- felelte őszintén. 

- Ez érdekes...-gondolkodtam el. Ebben a pillanatban pedig remek ötletem támadt arra, hogy hogyan is vizsgálhatnám meg tüzetesebben ezt a bizonyos Josh-Pusztító ügyet. - Mondd csak, gyökér. Hol laksz most, hogy bukottként a Földön rekedtél?

- Azt hiszed, majd elmondom neked? Nem vagyok bolond. - vágta oda felháborodva.

- Szóval sehol. 

- Ezt meg h...? Azaz nem. Nagyon jó, és védett helyen lakom. - hazugság...Josh, ebbe még bele kell jönnöd.

- Lakhatsz nálam. - böktem ki végül. Ez a két szó szörnyen fájdalmas volt. Én(Én!) felajánlom egy angyalnak, aki bele van zúgva a lányba, akitől az én életem is függött, hogy lakjon a házamban!

- Még mit nem! - pattant fel.- Hogy tálcán kínáljam fel magam a fajtádnak? - vágta hozzám flegmán.

- Ezt nevezem én szeretetnek. - csettintettem.- Csak egy kölcsönösen előnyös üzletet szeretnék neked ajánlani. Én megvédelek a "fajtámtól", cserébe te hagyod, hogy kiderítsem, hogy miképp működik benned Pusztító.

- Miért lennél ilyen nagylelkű? - kérdezte gyanakodva.

- Közel sem vagyok az! Fizetned kell a szobáért, szóval keress munkát! Ja, és naponta minimum 10 percet akarok Izzy-vel lenni úgy, hogy a te idegesítő pofád nem tolakszik közénk.

- Éreztem, hogy ilyesmi van a dologban. Azt képzeled, hogy majd csak úgy átengedem neked őt? - lépett oda hozzám, mire én is felálltam.

- Meg fogok harcolni érte. - néztem dacosan a szemébe. - És még közel sem a tiéd.
A srác végül szép lassan kifújta visszatartott levegőjét, és tartózkodva ugyan, de kezet nyújtott.
- Rendben van. Elfogadom a szobát, és a kihívást is. - féloldalasan elmosolyodott. - Egyszerre vagyunk szövetségesek és ellenségek.

CSÜTÖRTÖK 00:30

"Milyen gyönyörű, amikor alszik." - suhant át az agyamon, amikor az alvó Izzy-re néztem. A szobájában voltam, és őriztem az álmát. Vigyáztam, hogy az az undorító alak ne támadhassa meg még egyszer.Igaz, hogy egy időre megszabadultunk tőle, de csak idő kérdése, hogy visszatérjen a Földre. És szerintem nem volt egyedül. A társai sem lehetnek messze. Na meg a vezetője, azaz baálja. A félelem démonok sohasem járnak egyedül. Szinte mindig valaki parancsát követik.Szóval meg kell védenem Izzy-t. Ez így mind szép és jó lenne, ha történetesen én nem lennék démon, és hogyha Josh nem rondítana bele a képbe azzal, hogy az ágyban fekszik Izzy mellett, szorosan átölelve őt. Szóval, igazából vigyáz"unk" rá. El sem hiszem, hogy most egy angyallal fogtam össze azért, hogy megmentsek egy embert! Mit csinálok?? Nem az életmentés lenne a dolgom, ráadásul mit keresek én itt? Nem vagyok bébicsősz! De mégis...most az egyszer úgy érzem, megéri kockáztatni. Talán még arra is lenne esélyem, hogy ha csak egy kicsit is de szere...Nem! Ez nem megy. Még magamban sem tudom kimondani ezt a szót. Mégis mik ezek az emberi érzések? Nem tagadhatom meg saját magamat azzal, hogy beengedem azt az érzést a szívembe (ha még van egyáltalán), amit több ezer éve megvetettem és lemondtam róla. Már a gyűlölet urát szolgálom. És mégis hova gondolok?! Nem lenne jövőnk! Emellett mit gondolna a valódi Adrian-ről? Amit most lát, az egy emberi test. Az igazi külsőmet látva, sikítva futna el előlem, már ha képes lenne meglátni. De ha rajtam múlik, soha nem fogja ismerni az igazi Adrian-t! Gyengeség volt még csak belegondolni is ebbe az ostobaságba! Lehajoltam, hogy az alvó lány arcát megérintsem, de egy erős kéz megragadta a karomat és nem engedte, hogy közelítsek. Josh.

- Mi van? Féltékeny vagy? - vigyorogtam rá.

- Nem annyira, mint amennyire dühös. Tartsd távol magad tőle! - szólt erélyesen, mire visszafojtottan felnevettem.

- Ha jól emlékszem, te sem vagy egy biztonságos személy Pusztítóval  a testedben.

- Képes vagyok megfékezni. - nézett félre Josh feszülten.

- Azt látom. - tettem karba a kezemet. - Na és amikor leütött engem?
- Úgy érted, miután megerőszakoltad Izzy-t? - fúrta belém dühtől villódzó tekintetét. A kijelentésétől kissé elbátortalanodtam. Igaza volt. Még Pusztító sem bántotta Izzy-t, én viszont igen.

- Meddig maradsz? - kérdeztem végül nyersen.

- Egész éjjel. - mondta. - Az őrangyala vagyok.

- Csak voltál. 

- Ez nem igaz!

- Nem fogok veled vitázni Josh, még ha szórakoztat is, hogy beszóljak neked. Most inkább mással kell törődnünk. 

- Igazad van. 

- Akkor maradok én is. - vágtam le magam egy fotelba, és hajnalig nem néztem másra, csak Izzy-re. A lányra, aki már túl sokat jelentett nekem, én mégis egy életre tönkretettem.