Be The Light (G-dragon) *BEFEJEZETT*

Epilógus

Reggel természetesen én kelek előbb. Óvatosan, nehogy felébresszem az álomszuszékot, bontakozok ki védelmező öleléséből.

Május huszonnyolcadika van, péntek. Ami egyet jelent az én szülinapommal! Pontosan ma délben vagyok huszonöt éve a világon. Kíváncsi vagyok Jiyong mit ad nekem. Nem kértem semmit, de azért mondjuk jól esne egy közösen eltöltött nap. Tudom, hogy neki rengeteg dolga van, hiszen világhírű énekes és rapper, ráadásul a rajongóit sem várakoztathatja meg, de már nem is tudom mikor ültünk le egymás mellé és néztünk meg egy filmet, amit én csak hallottam. Bár nekem így is jó, szeretem elképzelni a szereplőket.

Nekem ma nem kell mennem a stúdióba dolgozni, az igazgató ajándékként egy szabadnapot adott.

Kikászálódok az ágyból és elindulok a konyha felé. Ám szerencsétlenségemre egy hatalmasat esek a papucsomban, amit elfelejtettem hol hagytam. Ezen már fenn sem akadok, mert napi szinten esek pofára a legkülönbözőbb dolgokban, persze a legtöbbször papucsomban.

Az ágy mellett érek földet és felszisszenek. Bevertem a kezem, de nem olyan vészes, inkább csak abban reménykedek, hogy Jiyong nem kelt fel, így nyugodtan tud aludni az ébresztő megszólalásáig, hiszen tegnap fárasztó napja volt, ám ez úgy tűnik túl nagy kérés.

-Mi történt? Élsz még? - hallom, ahogy felül az ágyban és álmos hangon kérdezi.

-Persze, csak elfeljtettem hova tettem a papucsom és most pofára estem benne... - legközelebb erre a kérdésére azt fogom válaszolni, 'nem'. Kíváncsi vagyok, hogy fog reagálni. Feltápászkodok a földről és megtapogatom sajgó karomat, de szerencsére semmi rendelleneset nem fedezek fel rajta.

-Akkor jó - nyugszik meg - Hat óra, huszonkilenc. Te vagy az ébresztőm - nevet fel, mivel telefonja egy perc múlva szólalna meg.

Jiyong szokásosan elmegy dolgozni és olyan, mintha teljesen elfelejtette volna, milyen nap van ma. Pedig tegnap többször is emlékeztettem őt apró célzásokkal. De tudom, hogy biztos nem felejtette el, lehet meglepetést akar okozni nekem, ám szívem legmélyén mégis helyet foglal egy kellemetlen érzés. Mi van, ha tényleg nem emlékszik rá?

A nap további részében csak fetrengek, mintha én lennék a világ legszerencsétlenebb embere, aki minden terhet a hátára vesz, akár Atlasz, ki a Földet tartja.

Már több mint egy fél éve lakok együtt Jiyong-gal, egyik lakásában. Nap, mint nap találkozok a BigBang tagjaival meg még egy csomó más együttesel. Bár Daesung-ék gyakran felcsöngetnek itt, amolyan meglepetésként, de nem bánom.

Délután kimentem megsétáltatni Yato-t, de senki ismerőssel nem futottam össze. Szülinapom miatt viszont több barátom is felhívott vagy írt. Érdekes, Dél-Koreában mindenkivel hamarabb összebarátkoztam, mint Magyarországon. Megismerkedtem (a munkahelyem által) Psy-jal, CL-lel, az iKON-nal, Se7en-nel, a Winner-rel és még sok más érdekes emberrel.

És lett egy legjobb barátnőm, persze Annán kívül, CL. Egyből megtaláltuk a közös hangot és hamar kiderült, hogy nagyon kedves és aranyos.

A kapcsolatom Jiyong-gal nem nyilvános. Én akartam így, ő rengetegszer elmondta, hogy nem szégyell és képes bemutatni engem a nagyvilágnak. Viszont én tudom, nem vetne rá túl jó fényt, ha megtudnák, egy vak lánnyal jár. Csak egy dolog zavar... Én megbízom benne, szó se róla, de ki tudja mikor veti rá magát egy őrült rajongója. Emiatt a félelem vagy inkább paranoia miatt mindig elmegyek vele az After party-kra és legtöbbször a koncertekre is, persze csak a háttérbe szorulva, viszont Jiyong egyenes bejutást biztosít nekem, így amíg őt nem zavarja, én "szemmel" fogom tartani.