Be The Light (G-dragon) *BEFEJEZETT*

5.fejezet

Már besötétedett, mire Youngbae és Jiyong bementek a hatalmas épületbe, ahol a dorm található. Nem esett több szó az előző témájukról, de Bae eldöntötte, hogy hamarosan leül és megbeszél mindent legjobb barátjával.

Éppen a lifthez tartottak, mikor abból kiszáll egy alacsony, törékeny testalkatú lány, aki történetesen vak.

-Én nem vagyok itt...! - suttogja Jiyong Bae fülébe, aztán a háta mögé bújik és még lélegzetét is egyszerre veszi az idősebbel.

-Taeyang? - kérdi bizonytalanul Beka, mire GD szíve olyan gyorsan kezd el verni, hogy Youngbae riadt arccal hátrafordul, mert észre sem vette, de a rapper teljesen hozzásimult barátja hátához. Bae reakciójára legyint egyet, az énekes meg megvonja a vállát és válaszol Bekának.

-Igen, én vagyok az. De te mit keresel itt? Már elég késő van. - érdeklődik Youngbae, mire GD is kinéz a válla mögül. Beka hosszú haja lófarokban van, tökéletesen hátrafogva. Vajon ezt ő saját magának csinálta? Már majdnem megkérdezi, de aztán eszébe jut, hogy ő most nincs itt. A lányon egy fekete csőgatya és egy szürke, oversized pulcsi van.

-Vissza akartam adni Jiyong-nak a ruháit, de Seungri azt mondta nincs itthon, mert elment valahova, te meg keresni indultál. Én pedig aggódtam. Már tíz óra! - mondja kissé zavartan Beka.

-Te ilyen későn ne járkálj odakint - dorgálja meg Bae - De azért jól esik, hogy aggódsz, bár minket nem kell félteni - folytatja kedvesebben - Na gyere!

Taeyang és Beka beszállnak a liftbe, de Jiyong úgy dönt, elszakad barátjától és inkább lépcsőzik.

............

Az esti híradóban azt mondták, már tíz óra, de Jiyong és Taeyang még mindig sehol sincs. Kezdek aggódni.

A telefonom elteszem a zsebembe és így megyek le lifttel a földszintre. Mikor kiszállok, lépéseket hallok meg.

-Taeyang oppa? - kérdem bizonytalanul. Csak reménykedni tudok, hogy ők azok és nem kell egyedül kimennem, Yato nélkül, de kutyusom olyan békésen aludt...nem volt szívem felébreszteni.

-Igen, én vagyok az. De te mit keresel itt? Már elég késő van - feleli, én pedig elgondolkozok. Miért is vagyok itt? Oké, azért, mert meg akartam keresni azt a kettőt. De most ugrik a majom a vízbe. Miért akartam megkeresni? Egyáltalán miért aggódtam értük? Taeyang-gal egyszer beszéltem, Jiyong-gal meg nem vagyunk öri barik.

Mindegy, elmondom az igazat.

-Vissza akartam adni Jiyong-nak a ruháit, de Seungri azt mondta nincs itthon, mert elment valahova, te meg keresni indultál. Én pedig aggódtam. Már tíz óra! - hirtelen zavarba jövök. Aggódtam? Jó, ez igaz, de akkor is fura kimondani. Tisztában vagyok vele, ők már felnőtt emberek, tudnak magukra vigyázni. Én is tudom, de az másik kérdés.

-Te ilyen későn ne járkálj odakint - szid le enyhén Taeyang, mint egy gyereket, aki, hiába mondták, hogy ne, mégis beleevett a közös levesbe. - De azért jól esik, hogy aggódsz, bár minket nem kell félteni. Na gyere!

Megfordít a vállamnál fogva és beterel a liftbe.

-Jiyong?

-Megtaláltam, csak még azt mondta, bemegy a közeli boltba vízért.

-Akkor jól van?

-Igen, ne aggódj - hallom ki, ahogy mosolyog beszéd közben. Nagyon kíváncsi vagyok merre lehetett míg keresték, de ez egyáltalán nem tartozik rám. Számukra csak egy ismeretlen, vak lány vagyok, akin segítenek, mert ezt diktálja az illem.