Be The Light (G-dragon) *BEFEJEZETT*

3.fejezet

Sikítva ébredek.

Tiszta víz a pólóm és remegek. Nem emlékszem az álmomra, de nem lehetett kellemes.

Valaki óvatosan visszatol fekvő helyzetbe.

-Nyugodj meg. - hallom GD hangját. Ettől valamennyire megnyugszok. Legalább nem ismeretlenek között ébredtem.

-Hol vagyok? - kérdezem halkan. Semmi erőt nem érzek magamban.

-A kórházban. - válaszol GD és a kezemre teszi a sajátját, de én elhúzom. Még mindig haragszok rá.

-Mi történt? - fordítom oldalra a fejem, ahol sejtésem szerint GD ül.

-Elájultál miközben a kórházba hoztalak Seunghyun hyung-al. Magas lázad van. Valószínűleg egy vírus okozhatja.

-Aha... - csak ennyi telik ki most tőlem. - GD...? - kérdezni akarnék még valamit, de elfelejtem.

-Hívj inkább Jiyong-nak.

A szemeim újra lecsukódnak és egy újabb zavaros lázálomba merülök.

Fogalmam sincs mennyi idő után, de végre felkelek. Az ajtó biztosan be van csukva, mert csak halkan hallom a túloldalról két ember veszekedését.

-Jiyong...? - szólítom az egyetlen embert akit itt, Szöulban ismerek. De ő nem válaszol. Ezek szerint nincs itt. Kintről mintha az egyik vitatkozó kilétében GD-t vélném felfedezni, ezért mégjobban a vitára koncentrálok.

-Itt maradok és kész!

-Jiyong hyung! Nem érted? A menedzser hyung már így is mérges! Muszáj mennünk!

-Miért, mit mondott?

-Azt üzeni, ha fél órán belül nem leszünk a stúdióban, akkor ő maga jön ide és a fülednél fogva fog kihúzni. Ráadásul mi van, ha valaki felismer? Tuti újság címlapon leszel, azzal a szöveggel, hogy új barátnőd van, aki nem is koreai, mégcsak nem is ázsiai! Aish hyung...nem értelek téged...

-Rendben, megértettem! Jó érvek. Viszont az újságcímlap jól jönne, csak más címmel.

-Ezert is kéne minnél előbb visszamennünk a stúdióba!

-Pillanat, csak még benézek Bekához.

-Ah. Csak siess!

Úgy döntök nem színlelem az alvást mikor Jiyong bejön.

-Felébredtél? - kérdezi.

-Mennyi ideig aludtam? - nem veszem figyelembe kérdését, ami kicsit bunkó lehet, mert hallom ahogy sóhajt egyet.

-Péntek este hoztunk be és most vasárnap reggel van. - mondja, de én nem válaszolok. Egy teljes napot végigaludtam. Nem vagyok hozzászokva az itteni betegségekhez...

-Akkor már épp elég időt töltöttem itt. - felelem, az 'itt' szót olyan undorral mondva, hogy még én is meglepődök.

Kiskoromban rengeteg időt töltöttem a kórházban. Szüleim mindent megtettek, az összes lehetséges orvost felhívták (akikre volt pénzünk), hátha képesek rendbehozni a látásomat, de egyiküknek sem sikerült. Ekkor utáltam meg ezeket a fertőtlenítő szagot árasztó, nyomasztó épületeket. Szinte láttam magam előtt azt a rengeteg sajnálkozó tekintetet.

Felülök és végigtapogatom ruháimat. Ez nem az a pizsama, mint amiben érkeztem, hanem valamilyen kórházi köpeny. Nagyszerű...a rendes ruháim gondolom nincsenek it, ezekben meg nem mehetek ki az utcára. Kiszállnék az ágyból, de Jiyong megakadályoz.

-Hé, hé! Te meg mégis mire készülsz? - tol vissza ülőhelyzetbe.

-Nem egyértelmű? Elmegyek innen. Holnap rengeteg dolgom van. A két kezemen sem tudom megszámolni! - duzzogok, mert semmi kedvem nincs hozzájuk. Az ágy szélén ülök, karba tett kézzel és felfújt hörcsög arccal. Tisztára mint egy ötéves...