Be The Light (G-dragon) *BEFEJEZETT*

9.fejezet

-Tényleg. Egy feltétellel - komolyodok el és felemelem mutatóujjam.

-Mi az? Teljesítem - vágja rá egyből, mire legszívesebben felnevetnék de nem tehetem. Úgy megnézném most az arcát! Jó, tudom, gonosz vagyok, de ezt most megérdemli.

Vajon mire gondolhat? Hogy azt kérem teljesítse minden kívánságom egy hónapig, vagy pénzt kérek tőle, vagy egy csókot? Igen, azt is kérhetnék és akkor elmondhatnám, hogy csókolóztam egy idollal, de nem vagyok ekkora ribanc.

-Egy aláírást, amint felértünk. A dalszöveges füzetembe - vigyorodok el és úgy tűnik GD veszi a poént, mert felnevet.

-Ez csak természetes! - mondja és beszállunk a liftbe.

-És...nem mondhattam el az étteremben, de...sajnálom, ami történt veled - mondja szomorúan, miután a felvonó elindul.

-Ugyan, nem kell - legyintek - Nem a te hibád, úgyhogy nem kell sajnálnod. De én örökre emlékezni fogok rá - hunyom le a szemeim és ujjbegyemmel óvatosan megérintem szemhéjamat.

-Soha nem kívántad, hogy újra láthass?

-Hmm...nem, azt hiszem nem. Nekem jó így. Legalább nem külsőről ítélek.

-Ez furcsa. A vakok mindig azt kívánják, bárcsak láthatnának.

-Hát, én nem - vonom meg a vállam.

-Igen. Te különleges vagy - hallom a mosolyt a hangjában és furcsa mód érzem, hogy elpirulok. - És az orvosok sem tudnák visszahozni a látásod, ha szeretnék?

-De, meg tudnák csinálni. Csak nincsen és nem is lesz rá elég pénzünk.

-Oh, értem.

Mikor megérkezik a lift, kiszállunk és Jiyong beszól a többieknek, hogy megtalált. YoungBae-ék kitörő örömmel fogadnak, ami nem kicsit lep meg. Taeyang átölel, míg az érzékeny Daesung elsírja magát, így T.O.P-ra hárul a pátyolgatása. És a legjobb...mindenkitől kaptam autogrammot! Igaz, nem vagyok a rajongójuk, de azért feldobta az estém.

Mivel nemsokára éjfél volt, nem tartott sokáig az örömteli találkozás. Egyrészt már késő volt és fáradtak voltunk, másrészt nem akartuk zavarni a többi lakót.

Amint beléptem a lakásomba, befaltam két kiflit. Farkas éhes voltam, kész csoda, hogy addig kibírtam. Aztán adtam gyorsan Yato-nak is a tálkájába és szerencsére nem öntöttem félre. Majd bemásztam sietősen a forró vízzel teli kádba. Nagyon jól esett a fürdő, végre felmelegedtek átfagyott végtagjaim. Viszont már akkor éreztem, másnapra kegyetlenül beteg leszek.

És milyen igazam volt! Alig bírok felkelni az ágyból. Ha nem csöngetnének, ki tudja hány órakor, lehet fel se ébrednék.

-Megyek...! - kiáltom, de elég erőtlenre sikeredik, mint egy haldokló majom. Pizsamában és kócos hajjal nyitok ajtót...egy G-dragon-nek.

-Itt a telefonod, tegnap a kocsimban hagytad - nyújtja át a készüléket, én meg köszönném meg, de a hangomat elvitték a fránya bacillusok. Remek, már csak egy jó kis torokgyulladás hiányzott felhőtlen boldogságomból. Remélem lehetett hallani azt a tömérdek cinizmust.

-Jól vagy? - kérdezi aggódóan az előttem álló férfi, mire megrázom a fejem. Rámutatok a torkomra, majd egy X-et formálok ujjaimból.

-Oh, értem. Várj, feküdj vissza. Hozok neked valamit - utasít, amit szíves örömest meg is teszek.

Holdkórosan totyogok vissza az ágyamba, de hozom a formám és elesek a papucsomban, szerencsére pont a puha takarómra.

-Itt vagyok - jön be a szobámba Jiyong, majd a kezembe nyom valami tablettát. Egy aprót biccentek köszönettképp, majd beveszem a gyógyszert. Vagyis, nagyon remélem, hogy az és nem akar megmérgezni.