No pain,no gain //Befejezett//

15.fejezet

A gyerekre rászállt egy pillangó. Ég kék színű volt.

-Azta! Ilyen korán egy pillangó?-megpróbálta elkapni, de elszállt, majd visszaszállt a fejére.

-Mi a neved?-kérdeztem

-Chau!-válaszolta

Miután Chaut bevittük az árvaházba elindultam a klánoshoz.

-Találkozunk a griffeknél. Még van egy kis elintézni valóm-szóltam hátra.

A klánosnál megalapítottam a The Dawn klánt. Már csak tabardot kéne kitalálni. "A hajnal a pozitív erőknek a gonoszság felett aratott győzelmét jelzi" Hmm.. Akkor legyen fekete az alap=gonosz erőkkel. A két oldalán fehér csík legyen. És egy fehér mancs a közepén. Mancs az jelképezi, hogy a gonosz erőket megpecsételjük, majd egy idő után legyőzzük őket. A fehér pedig a remény jele. Hány is kell belőle? 9? Mindegy, ha nem elég, majd veszek belőle többet.

Amikor odaértem a griffekhez a többiek az egyik széna kupacon kártyáztak. Én hülye még siettem is, nehogy várni kelljen rám. Mind az ötüket megdobtam a klán tabardájával .Ikutot a kelleténél egy kicsit erősebben. Csak egy kicsit. Csodálkozva felnéztek rám.

-A klán tabardja-behívtam Katsumit, Kiyokot,Mitsukot.Elfogadták és fel is vették a tabardot. Nagy levegőt vettem .Behívtam Harut. Elfogadta,felvette. Ikutora néztem. Farkas szemeztünk vagy 5 másodpercet. Végül behívtam őt is, mire elmosolyodott.

-Mit kapok,ha belépek?

-Hát,végig visszük ezt a játékot és hazamehetsz?-gúnyolódtam, de Ikuto meg se hallotta.

-Megvan. Játszd a barátnőmet amikor túlságosan is rám ragadnak a csajok.

-Felejsd el! Egyéni szoc.problem..

-Akkor felejtsd el!

-Ikuto ne szórakozz..-meglepődtem amikor egy másik áldott jelenlétét éreztem a kovács felé. Az nincs messze! Rohanni kezdtem az irány felé. Ahogy közeledtem halványodni kezdett az érzés. Valaki éppen kilépett a műhelyről. Ő az! Szürke csuklyás köpeny volt rajta. Valaki átment rajtam. Szó szerint. Mi a..? Akkor vettem észre hogy van két fülem és egy farkam, mint a macskáknak. Csak nekem fehér ,átlátszó. Úgy tűnik hogy a lelkem kiszakadt a testemből. Az áldott felnézett, egyenesen rám. Ő valamiért látott engem. Rajtam kívül még Ő lepődött meg, de nagyon. Ez az a srác, akit éjjel-nappal kerget Katsumi. Ahogy Katsumira gondoltam a fiú elmosolyodott. Mintha csak olvasna a gondolataimban. Hirtelen minden elsötétedett, és kinyitottam a szememet. Aha, szóval visszatértem a testembe. Ikutonak dőlve feküdtem, de azonnal fel is ültem. Mindenki engem nézett. Úgy tettem, mintha semmi sem történt volna.

-Na,mi a baj? Menjünk fejlődjünk!-fel akartam állni, de Ikuto megfogott-Komolyan mondom, mi bajotok van? Szólaljon már meg valaki! Katsumi hol van?

-Shira nyugodj meg! És ne beszélj már annyit-suttogta Mitsuko. Akkor vettem észre hogy egy raktárban vagyunk.

-Mi történt?

-Mivel a lelked kiszakadt a testedből így még azok is érzékelték az áldottságodat, akik síkhülyék ehhez-mondta Ikuto-azonnal el kell mennünk Stormwindből, és mostantól ne közlekedj egyedül.

-Nem,pont hogy most egyedül kell mennem! Titeket is veszélybe sodorlak.

-Shira, gondolkodj már-emelte fel a hangját Ikuto, mire meghökkentem.

-Shira,ha egyedül maradsz, se perc alatt megölnek .Most még elég gyenge vagy. Amíg meg nem erősödsz, nem maradhatsz egyedül-magyarázta Haru .Előhúzott egy fekete csuklyás köpenyt, és odadobta nekem-Hord ezt, amíg meg nem tudjuk hogyan lehet ekkora mennyiségű erőt elrejteni és még azt is meggátolja hogy kiszakadjon a lelked.-felvettem, bár ez elég nehezen ment, mert Ikuto még mindig fogott.

-Most már elengedhetsz-mondtam kicsit zavartan. Láttam hogy uralkodik önmagán és nagy nehezen elengedett és a földet kezdte el nézni. Ebbe meg mi ütött? Kimentünk, Katsumi már várt ránk.

-Gratulálok Shira. A létező összes játékos, áldott vadászok és démonok figyelmét felhívtad.

-Nem szándékos volt.. A játékosok kit érdekelnek, az áldott vadászokat meg majd valahogy lerázzuk .A démonokat meg majd megöljük.

-Majd meglátjuk-dobott Katsumi egy falat perecet a szájába.

-Honnan van neked pereced?

-Vettem-nem mondja! Hát ezremek. Amíg én egy raktárban vagyok elrejtve, addig Ő szépen falatozgat .Legalábbhozhatott volna egyet nekem is