14.fejezet

126 19 0
                                    

A baba felnevetett, mindenki felugrott a helyéről kivéve engem. Katsumi a babáért nyúlt, de én még jobban magamhoz szorítottam.

-Mit akarsz vele csinálni?-kérdeztem.

-Csak kicsit megcsiklandozom a belső szerveit-azzal kirántotta a kezemből. A babának pirosan világított a szeme. A szájából fehér valami lógott ki.

-Ez nem is az erődet eszi. Ez megzabálja a lelkedet.-mondta Ikuto-Katsumi, rohanj ki Stormwindból. Ez súlyosabb, mint hittük-Katsumi feltartotta a gyereket, és rohanni kezdett vele. Ilyesmit utoljára az oroszlán királyban láttam, amikor Szimbát felemeli az a majom.

-Ne öljétek meg!-mondtam, közben kapkodtam a levegőt.-Mitsukoval meg tudjuk gyógyítani.

-Sajnálom Shira, de nélküled nem tudom megtisztítani. És most nem vagy olyan állapotban hogy elő tudd hívni az erődet-nézett rám bűnbánóan Mitsuko.

-Akkor vigyetek Katsumihoz. Kérlek!-mindenki a fejét rázta.-Rendben, akkor egyedül megkeresem Katsumit-minden erőmet összeszedve elindultam, az ajtó felé, de félúton összeestem.

-Shira,ez nem fog menni .A lelked egy része a babában van. Csoda hogy nem ájultál még el. Miért akarod megmenteni annyira azt a gyereket?-kérdezte Haru,mire csak ránéztem.

-Mert Ő is egy ártatlan élet, akit megszállt egy démon. Nem ölhetjük meg egy hülye démon miatt!

-És honnan tudod hogy egy játékos?És ha NPC?

-Shirának igaza van. Ez egy játékos, tisztán éreztem. Segítségért kiáltozik.-válaszolta Kiyoko. Haru bólintott. Ikuto leguggolt előttem, mire rámásztam a hátára, Ikuto pedig felállt. Utána rohantunk is ki Stormwindből. Már sötét volt. Duskwood fele már láttam Elwyn Forestet,de még nem volt időm megcsodálni .Gyönyörű erdő borítja az egész területet. Az erdő közepén egy kis házban találtuk meg Katsumit. A baba egy asztalra volt ültetve, Katsumi a másik sarokba volt kuporodva. Haru sóhajtott.

-Katsumi, miért nem ölted meg?-kérdezte

-Gondolkozz nagy agy. Ha megöljük ezt az izét, akkor Shira lelke is megsemmisül-magyarázta Katsumi, én pedig leugrottam Ikuto hátáról és seggre is estem.

-Shira, pihenj egy kicsit-szólt rám és leültetett az ágyra.

-De hogy került egy démon Stormwindbe? Tudtommal az őrök az ilyesmit egyből felismerik.-rázta meg a fejét Kiyoko.

-Ez egy különleges démon-állt fel Katsumi.-Elég jó a bújócskában. Én is csak akkor éreztem a jelenlétét, amikor Shira lelkét kezdte el enni. Pedig én több kilométerről szoktam érezni a démonokat.

-Mostanában egyre több démon jelenik meg-mondta halkan Mitsuko.

A baba felsírt, mire Kiyoko összerezzent.

-Segítségért kiált.-mondta

-Vigyük ki. Már jobban vagyok-mondtam. Katsumi megfogta és kirohant vele. Mély levegőt vettem. Erősnek kell lennem. Szédelegve kimentem, ahol már világosodott. A baba földre volt ültetve.

-Katsumi! Megfázik..

-Inkább siess és tisztítsad meg!-Mitsukoval megfogtuk egymás kezét.

-Készen állsz?-kérdezte

-Persze-rátettük a szabad kezünket a babára. Előhívtuk az erőnket, mire a gyerek teste zölden világított. A démon kijött a testéből, a baba pedig elaludt. Mivel legyengült a démon, ezért elengedte a lelkemet, mire az vissza szállt a testembe. Katsumi belenyilazott a démonba ,Mitsukoval az erőnket a démonra irányítottuk, Kiyoko beleszúrt a kardjával és a démon meghalt. Már sokkal jobban éreztem magam. Hátra fordultam.

-Köszönöm a segítséget. És ti! Úgy álltok ott mint fasz a lakodalomba..-mutattam Ikutora és Harura összehúzott szemekkel.

-Támogatunk a jelenlétünkkel-válaszolták egyszerre, mire elnevettem magam. Le se tagadhatnák hogy ismerik egymást. Visszafordultam a gyerekhez. Már nem volt baba. Körülbelül 10 éves lehetett. Szőke fürtjei voltak, és olyan színű szeme volt mint a naplementének. Minket nézett.

-Köszönöm, hogy megmentettetek .A démon kiszívta az erőmet és ezzel visszafele fejlődtem.-mögöttünk hajnalodott.-Hajnal!-kiáltotta boldogan.

-Igen, hajnalodik-mosolyogtam rá.

-Nem. Ti vagytok a hajnal. A hajnal csapat! A hajnal a pozitív erőknek a gonoszság felett aratott győzelmét jelzi. Mindig fiatal, halhatatlan ,minden új nap reggelén megjelenik és minden lehetőséget magában rejt.-magyarázta a kisgyerek.

-A remény és a kezdet szimbóluma -fejeztem be a mondatot. Hát persze! Ez eddig miért nem jutott eszünkbe?

-Ez tökéletes név lesz!-ugrált Kiyoko.

-Volt értelme megmenteni-nyomott a fejére egy barackot Katsumi.

És mi lettünk a The Dawn klán.

No pain,no gain    //Befejezett//Where stories live. Discover now