Nagy nehezen fel fejlődtünk Lvl 30.ra.Olyan fáradt vagyok, mint ha 3 napig nem aludtam volna. Kiyoko és Katsumi mellett hát,szerintem öregedtem 10 évet. Miután meg lett a 30.szint,megbeszéltük hogy találkozunk majd Stormwindbe a főtéren. Ezután ment mindenki a maga dolgára. Stormwindbe hajóztam. Most már szereznem kell egy Stormwindi Hearthstonet, hogy ne kelljen ennyit hajóznom. Bementem útközben az állatorvosiba, és meglátogattam Yurit. Nagyon örült a keksznek, mondjuk nem látszott betegnek. Kifelé menet majdnem belerúgtam egy kosárba. Egy kisbaba volt a kosárban. Visszamentem, megkérdeztem kié ez a baba. Nem tudtak semmit róla. Kimentem és körülnéztem. Vállat vonva elindultam, de a baba felsírt, ezért gyorsan fel is vettem ,mire megnyugodott. A vörös hajú srác fejét fogva futott. Utána Katsumi dobálta kővel. Összehúzott szemöldökkel figyeltem, ahogy Katsumi a táskájából előhúzza a köveket. Hirtelen kivett belőle egy sziklát és a fiúnak dobta. Szegény srác, nem kapcsolt időben, ezért elsodorta a szikla magával, bele a vízbe.
-Haha! Egy pont ide-lihegett Katsumi.
-Katsumi, nem unod még hogy szegény srácot üldözöd?
-Nem, megérdemli-mondta elégedett vigyorral.
-Csak nem szerelmes vagy?-vontam fel a szemöldökömet elfojtott mosollyal.
-Nem. Én soha nem leszek szerelmes. Egyébként ki az a kezedben?
-Nem tudom. Itt hagyták. Nincs szívem vissza tenni a kosárba. Egyébként mikor engedik ki Yurit?-Katsumi elmosolyodott.
-Holnap már kutya baja se lesz.
Bementünk a megadott kávézóba ,ahol a többiek már vártak minket.
-Shira,Shira.-csóválta a fejét Ikuto-Már leveszem rólad a szemem és ez történik? Rossz kislány vagy..-vigyorgott Ikuto, válaszul csak fejbe kólintottam.
-Valaki egy kosárba hagyta. Nem volt szívem ott hagyni. Ne is törődjetek vele.
-Haru-chi,milyen hónap van?-kérdezte Kiyoko fészkelődve.
-Szeptember 20.Miért?
-Mert ma megalakul az áldottak klánja! Jeje!-pattant fel Kiyoko és konfettit szórt mindenhova. Amíg rá nem szóltak, akkor pedig durcásan leült.
-Nem is olyan rossz ötlet. Ikuto lépjünk ki a klánunkból-gondolkozott Haru,mire kattintgatni kezdtek és eltűnt a klán tabardjuk.Gondolom sikerült kilépniük.
-Miért jó, hogy ha egy klánba vagyunk?-kérdezte Mitsuko.
-Először is, ha instázunk, kapunk klán achit, ami úgymond egy teljesítmény. És kell egy közös név, amit majd áldott névként emlegetnek ha legyőzzük Ragnarost.-erre felkaptam a fejemet. Elég nehéz volt, mintha ágyúgolyót cipelnék helyette.
-Ragnarost? A tűz urát? Az egyik legerősebb elemental lordot?-kérdeztem. Minden elemnek van egy ura, esetben ragnaros a tűz ura.
-Igen .A classic Wow, vagyis amibe most vagyunk, lezárásáért be kell menni Molten Core nevezetű raidbe, és meg kell ölni a főbosst, a főellenséget,aki nem más mint Ragnaros. De ezzel csak visszaküldjük az Elemental Plane-re,ahonnan jött.A lényeg az,hogy megszabadítjuk a földet Ragnarostól.
-Álljunk meg.Ezt még ráérünk megbeszélni-szakította félbe Katsumi Harut.-Ki lesz a klánvezérünk?
-Természetesen Shira.
-Shira olyan naiv, hogy még azt se tudja, hogy éppen egy démon babát tart a kezében. Shira, szerinted miért vagy az ájulás szélén? Mert szívja az erődet az a kis görcs-nézett rám Katsumi.
YOU ARE READING
No pain,no gain //Befejezett//
FantasyA történet egy lányról szól, akit beszippantott a WoW - vagyis a World of Warcraft nevezetű játék. Csak úgy juthat vissza a való életbe, ha végig viszi a játékot. Több akadály is elé kerül, amiket egyre nehezebb átugrani... De szerencsére nincs egy...