No pain,no gain //Befejezett//

11.fejezet

Már a 25.szinten vagyunk. Duskwoodban állandóan sötét van. Ez egy okból nagyon jó: hozzá szokik a szemünk a sötéthez és este is tudunk fejlődni. Már elkezdtem volna ölni a pókokat, amikor Katsumi megállt.

-Én ide biztos hogy nem megyek be-mutatott egy bányára, ami tele volt pókokkal.

-Katsumi, ez egy küldetés, meg kell csinálnunk-sóhajtottam

-Én ide akkor sem megyek be.-összefonta a karját és lehuppant a földre. Egy 6 éves gyerekre emlékeztetett. Nehogy már most makacsolja meg magát! Pedig annyira örültem hogy nem makacskodik, egészen idáig.

-Jó, akkor maradj kint és őrködj.-javasoltam. Ahogy megláttam a rémült fejét gúnyos mosolyra húztam a számat-Csak nem félsz? Áh,ugyan. Csak zombik, szellemek, vérfarkasok, és még ki tudja milyen szörnyek vannak itt.

-Kuss! Én nem félek semmitől. Jólvan, ha ennyire könyörögtök veletek megyek.-szegte fel az állát, és előre ment.

Már a bánya felénél jártunk. Katsumi mindig ha hallott valami zajt, előkapta az íját és belenyilazott a...semmibe. Amikor már a tizedik ilyet csinálta, elfogyott a türelmem.

-Katsumi, nyugodj már meg! Ezek csak pókok. Nem rabolnak el minket, ráadásul ezek még csak nem is mérges pókok..-magyaráztam csípőre tett kézzel, mire Katsumi sápadtan a hátam mögé mutatott. Mire hátra néztem volna, Mitsuko felsikított, és pedig odakaptam a fejemet. Egy hatalmas pók éppen bábot csinált Mitsukoból. Gyorsan át is változtam és próbáltam szétkarmolni a hálót, de én is beleragadtam. Gondoltam hogy Ő lehet az anya pók. Rángatóztam, próbáltam kiszabadítani Mitsukot és magamat. Az anya pók kicsinyei éhesek voltak, gondolom mi lennénk a vacsi. Körülnéztem. Yuri ugyan harcolt egy pókkal, de Katsumit sehol nem láttam. Remek,itt hagyott minket. Odafordultam Mitsukohoz.

-Megvagy még?-kérdeztem

-Persze. Éppen pillangónak készülök, de egyébként jól vagyok. És veled mizu?-vonta fel a szemöldökét, mire felnevettem.

-Hajime!-kiáltotta egy hang, majd egy kard belefúródott a pók agyába, és meg is halt. Ahogy meghalt az anya pók minket ledobott a földre. Persze, hogy arca estem.

-Jej! Kritikál!-ugrándozott lelkesen az idegen. Ezzel arra utalt hogy hatalmasat sebzett a pókba. Hosszú aranybarna haját lófarokba kötötte, és a kiálló tincseket egy nyuszis csattal fogta le. Kivette a pókból a kardját. Adatai: Nem: lány, Faj:human,Kaszt: paladin.Lvl: 25,név : Kiyoko.

Kiyoko mogyoró barna szeme izgatottan csillogott.

-Talán futni kéne-mutatott Kiyoko a bánya végébe, ahol egy seregnyi pók igyekezett felénk. Felpattantam, de hamar rájöttem hogy be vagyok bábozva, így kénytelen voltam úgy ugrálni, mint valami hülye zsákba futó versenyző. Hát, nem sokra mentem. Kiyoko felkapta Mitsukot és úgy rohant ki. Engem meg Katsumi kapott fel. Na, ez is honnan került elő? Úgy éreztem magam mint egy zsák krumpli. Az se segített hogy Yuri rajtam ült. amikor kiértünk,Yuri leugrott rólam, Katsumi pedig elhajított mint valami követ. Előszedett a táskájából egy bombát, majd eldobta a bánya bejáratához, és elrohant, engem ott hagyva a bánya bejáratánál. Giliszta mozgásban elkezdtem menekülni. A bánya berobbant, ezzel betemetve a bejáratot, de repültek a nagy darab kövek. A hátamra fordultam, hogy lássam ha agyon nyom egy szikla. Ide-oda gurultam hogy nem nyomjanak szét a kövek. Bocsánat, sziklák. Végül Yuri elhúzott onnan, és odavitt a többiekhez, akik jól szórakoztak rajtam. Nagyon örülök neki..Kiyoko kiszabadított engem és Mitsukot is. Mérgesen felálltam, és megböktem Katsumit.

-Te !Nem elég, hogy ott hagysz minket a pácban ,még eldobsz mint egy zsák krumplit, de nem ám odébb hogy ne robbanjon szét a fejem! Nem, ahol éppen megálltál.

-Először is, hoztam segítséget, nem?-mutatott Kiyokora.-Másodszor pedig, fejlesztettem a túlélő képességedet-mondta önelégülten. Igen? Elképedve eltátottam a számat, vártam hogy mondjon még valamit, de csak pislogott nagyokat, végül csak legyintettem.

-Mindegy-fordultam Kiyokohoz- Köszönöm, hogy megmentettél minket. Áldott vagy ,ugye? Csatlakozol a csapatomhoz?

-Igen, áldott vagyok. Csak akkor csatlakozom a csapathoz, ha kapok dangot.-csillant fel a szeme. (megj.: a dango egy japán édesség)

-Hát, oké. Majd szerzünk dangot..valahonnan..-mondtam furán. Mert most honnan szerezzek dangot neki?

-Jólvan ,jólvan-simogatta meg a fejemet. Ez a gyermekded viselkedés, az hogy szereti a dangot, és végül a fejsimogatás.. És akkor leesett hogy Ő itt a legjobb barátnőm. De úgy láttam hogy neki is leesett. Egymás nyakába borultunk.

-Shira!Úgy sajnálom.. Amikor elköltöztünk, találtam egy dobozba egy játékot és kíváncsian néztem meg hogy mi az és most itt vagyok.. Biztos sokat kerestél-szipogta.-De nem is emlékszem a nevedre..

-Nem baj. A lényeg hogy meg vagy.-hirtelen Katsumi közénk állt.

-Most mit drámáztok itt? Menjünk már fejlődni-forgatta a szemét. Na, szép kis csapat lesz ez..