1.fejezet

473 26 14
                                    

Forró nyári nap volt,mikor elballagtam az iskolából. A ballagó diákok hagyomány szerint mindig műsort adnak elő a kisebbeknek,(szerintem csak azért hogy ne unatkozzanak az utolsó napon) majd délután a szülőknek is előadjuk ugyan ezt. Miközben vártuk hogy elkezdhessük a műsort, beszélgettünk.

-Annyira jó neked hogy bekerültél a környék legjobb iskolájába-lelkesedett az egyik osztálytársam. Amióta általános iskolába kerültem azóta nagyon jó tanuló vagyok,legalábbis a többiek szerint. Egyszerűen csak nem tudom lekötni magam,ennyi az egész. A felvételim is jól sikerült,mindenből majdnem maximum pontot vittem .Persze nagyon örültem amikor megtudtam, hogy az iskola angol tagozatára felvettek .Csak hát nem is tudom. Az igaz ha egy jobb iskolába bekerülök akkor ott nincs annyi..Hogy is mondjam?Hülyegyerek.. Maradjunk ebben. És plusz még szép is az iskola. Remélem azért bírni fogom az iramot.

-Igen,de Kiyoko is bekerült-mosolyodtam el. Amióta csak az eszemet tudom Kiyoko a legjobb barátnőm. Mindig megértjük egymást,és azonnal meg is találtuk a közös hangot is. Kiyoko is kitűnő tanuló,így őt is könnyedén felvették. Kiyokot egyetlen szóval tudnám jellemezni,de az találó:gyermekded. Közben a fiúk valami játékról beszélgettek.

-World of Warcraft-nak hívják és már alig várom hogy kijöjjön!

-World of Warcraft?-kérdeztem.

-Nem rég bejelentette a Blizzard,tudod akik csinálják a Wowot,hogy télen ki fog jönni. Egy játék amibe lehet szinteket átlépni,tehát fejlődni,szörnyeket ölni,küldetéseket véghez vinni,és ezáltal kapod az xp-t,experience ponts vagyis tapasztalat pontokat,és így tudsz fejlődni. Aztán lehet benne PvE-zni,player vs elits,tehát játékosok a szörnyek ellen .A PvE nagyon egyszerű. Csak bemész egy instába,ahol szörnyek vannak,vagy raidbe,ott is szörnyek vannak csak hatalmasabbak és kitisztítod az adott helyet.De lehet benne PvP-zni,player vs player. Ott csak játékosokkal kell küzdened-magyarázta vadul gesztikulálva. Vele együtt én is beleéltem magam.

-Azta!Ki fog jönni egy új MMORPG játék?-kérdeztem csillogó szemmel. Talán egy kicsit túl lelkesen is. MMORPG = Massive Multiplayer Online Role Playing Game. Nagyszámú résztvevőknek szóló online szerepjáték.

-Te ismersz MMORPG játékokat?!-kérdezte annyira meglepetten,hogy majdnem elnevettem magam.

-Ja,nem ,csak az unokatesóm játszik velük és Ő mesélt róla.-az igazság az,hogy imádom őket. Már kiskorom óta játszok számítógépes játékokkal. Persze MMORPG-ért rajongásom csak pár éve kezdődött. Ha nagyobb problémám van,csak játszok és lenyugszok így tiszta fejjel kezelhetem azt. De természetesen nem csak akkor játszok ha valami baj van.

-Akkor jó. A lányok úgyis olyan bénák benne..-összeszorult ököllel bólintottam. Látszólag nyugodt voltam,de belül elhordtam mindennek. Körübelül így hangzott: A szexista bunkó disznó!Még hogy a lányok bénák benne!Pff..Többször is én vezettem az ölés listát BG-ken.(BG= Battle ground,ahol a játékosok PvP-znek egymással.)Volt,amikor 40 játékost öltem meg egy BG-n..

A ballagási műsor jól sikerült,és a délutáni is. És persze ,hogy az apukám nem jött el..Mert miért is jött volna el?Sose jön el semmilyen ünnepségre,vagy versenyre. Legalábbis az enyémre nem. Bezzeg Katsumiére elmegy..A nővérem mindig is fontosabb volt. Nem mintha nagyon kellene. Nem kell nekem szurkoló tábor,nyerek én anélkül is. Mondjuk a nővérem se különb. Mindig,minden rendezvényen az a nyomorult telefon van a kezében. Ballagásomon is azt a...nem mondom ki mit nyomkodta. Komolyan,néha úgy kiverném a kezéből és ráugrálva összetörném a telefont. De legalább anyukám figyelt rám,és örömében sírt.Néha elgondolkozom hogy nem fogadtak-e örökbe....

*Nyári szünet után,első iskolai nap*

A nyári szünet unalmasan telt a tavalyihoz képest. Tavaly többször is voltam külföldön,ami nekem őrült izgalmas,mert imádok külföldön lenni,utazni. Ezért is szeretném körbe utazni egyszer a földet,hogy mindent lássak ami szép és egy kicsit is fura. Szeretnék sok tájat,emlékművet országokat megnézni. Remélem majd egyszer teljesül az álmom.

-Kiyoko,én annyira ideges vagyok!

-Tudod,ha ideges vagy akkor nagyon ügyetlen szoktál lenni...

-Ez igaz.

-Nyugi,nem lesz semmi baj!- bíztatott mosolyogva.- Jólvan,jólvan-simogatta meg a fejemet. És igaza lett. Így ,hogy nem idegeskedtem sokkal jobban tudtam barátkozni,és befogadtak. Jó,mondjuk ügyetlenkedtem, egy sort,de ezt a felsőbb évesek aranyosnak találták. Még Kiyoko jellemét is elfogadták. Ez az iskola maga a tökély!Jó a közösség,szépen van tartva,sehol egy szemét se kint,se bent. A tanárok kedvesek (bár lehet hogy csak azért mert ez az első nap) szép az egyenruha,és még a fiúk se néznek ki rosszul..

*Az iskola kezdéstől pár hónap eltelt. Tél van,és már 15 éves vagyok *

Ropog a hó a lábam alatt,az erős szél fújja a hosszú barna hajamat. A vártnál jobban bírom az iramot,jók a jegyeim,és mivel angol tagozatos csoportban vagyok ezért majd egyszer elmegyünk az iskolával Angliába. Szeretem ezt az iskolát. És végre tél van. Normális esetben ennek örülnék,vagy elégedett lennék,de ez rég nem általános eset.. Egy hete még mosolyogni se láttak. És hogy ez miért van?Egy héttel ezelőtt a szüleim autóbalesetben meghaltak. Még Kiyoko is elköltözött,ezért nem tudtam hozzá fordulni. Vele se tudom mi van. Nem veszi fel a telefont,nem volt egy hete még egy közösségi oldalon se. És nem is adta meg ,hogy hol laknak. Egyszerűen felszívódott. Próbáltam megbeszélni Katsumival,de nem volt hajlandó beszélni velem.

Karácsony van. Nincs karácsonyfa,nincs kidíszítve semmi,nincs ünnepi ebéd,nincs ajándék. Minek?Nem ez életem legjobb karácsonya.. Ezelőtt mindig a kedvenc ünnepem volt. Emlékszem, a kakaós kalács illata szállt a levegőben,a jó meleg lakásban,a finom ünnepi ebéd után a szépen és gondosan kidíszített karácsonyfa alatt bontogattuk az ajándékokat,miközben kint nagy pelyhekben hullott a hó. A Tv-ben mindig unásig látott karácsonyi filmeket adtak le. Most pedig itt ülök a sötét szobában,és magam elé nézve gondolkozok. Már annyit sírtam hogy kiszáradt a könny csatornám. Itt ülök egyedül,én aki utál egyedül lenni. Kiyokonak semmi nyoma,azóta sem jelentkezett. Már este volt,amikor megelégeltem hogy egyedül vagyok. Most már meg kell beszélnünk mindent Katsumival! Benyitottam a szobájába és rögtön láttam ,hogy nyitva van az ablak. Mi a fene.. Azonnal becsuktam az ablakot és felhívtam,behunyt szemmel hallgattam ahogy mellettem Katsumi telefonja rezeg az asztalon. Tehát itthon hagyta,klassz. Megtanulhatta volna már hogy 18 évesen,este ,egyedül ,sötétben,nem megyünk ki. Ez a környék elég veszélyes. Bár lehet hogy nem is egyedül van. Észrevettem hogy bekapcsolva hagyta a notebookot. Jellemző..Sóhajtva le akartam csukni,amikor a gép szikrázott egyet.

-Ez meg mi a franc?-lepődtem meg teljesen. Mire észbe kaptam volna,már zuhantam lefelé. Mi folyik itt?Láttam,hogy fent lecsukódik a notebook teteje,én meg zuhanok az ismeretlen világ felé. Átzuhantam egy portálon,és már földet is értem.

-Áuu!-sziszegtem,és kinyitottam a szememet. Valami csodálatos világ tárult a szemem elé!A felhőkig érő fák,de ezek valami különleges fák,erőteljesebbek,színesebbek. Egy tó mellett csapódtam be,de olyan kristály tiszta ,hogy ilyet még nem láttam. A selymes fű a bokámig ért,akár le is vehetném a cipőmet,semmi nem menne bele a lábamba. A fák között házak,de azok annyira természetesek,mint ha maga a természet építette volna őket. Semmi füst,semmi káros anyag nincs a levegőben. És az állatok olyan szelídek,hogy a madarak csak pár méterre repkednek tőlem. Egy őz kicsit bizonytalanul odasétált hozzám,mire megsimogattam és engedte.

Hol vagyok?

No pain,no gain    //Befejezett//Where stories live. Discover now