Az eltitkolt árnyvadász sarj

A költözés

- Ezt ti sem gondolhatjátok komolyan! - néztem lesajnálóan szüleimre akik azzal az eszement ötlettel álltak elő miszerint hagyjuk el Chicago-t és költözzünk a nagy almába. Hát hogyne.
  - Hope - szólított meg negédesen anyu - meg kell értened hogy nem maradhatunk itt. 
- Miért nem? Azért mert Noah New Yorkba megy tanulni? Kit érdekel? Menjetek nyugodtan. Én biztos nem megyek sehova felejtsétek el. Nem is tudom elképzelni hogy juthatott ilyen egyáltalán az eszetekbe. - háborodtam fel teljesen. Noah a nővérem aki most kezdi az egyetemet, de ő sose szerette ezt a várost. Ezért inkább úgy döntött el megy New Yorkba.
Csak tudnám nekem mi a francnak kell vele mennem?? Én szeretem ezt a várost, sőt imádom. Nem szeretnék elmenni innen..
- Kicsim - pillantott rám apu bármennyire hisztizel anyáddal már eldöntöttük költözünk és kész.
- De én..én nem szeretnék - telt meg könnyekkel a szemem. - Én itt szeretnék maradni.
- Hope tizenhat éves vagy, felelősek vagyunk érted.
- Maradhatnék Oliver-nél! Tudod hogy olyan vagyok Rebecca-nak mintha a lánya lennék, most akár tényleg lehetnék az. - Nyafogtam tovább. Nos igen Oliver. Az anyukája és az én anyukám a főiskolán ismerkedtek meg és azóta is legjobb barátok, ők ketten egyszerre estek teherbe ezért van az hogy Oli-val gyakorlatilag együtt nőttünk fel. Legjobb barátok vagyunk. Nem hagyhatom csak úgy itt mi lenne velem nélküle? Ezeket a kérdéseket a szüleimnek is felvetettem.
-  Van Skype, telefon, internet, nem fog megszakadni a kapcsolatotok hidd el. Én is itt hagyom a legjobb barátnőmet pedig sokkal régebb óta ismerem mint te Oliver-t. 
- Ez mind Noah miatt? Mert sz..- kezdtem volna de apu közbe vágott. - Na jó elég volt Hope! Semmi köze ehhez a nővérednek. És nem is szeretném ha köze lenne hozzá! Menj fel a szobádba és pakold össze a ruháidat, a többi dolgodat már mi összeszedtük. A költöztetők hozzá utánunk nekünk viszont indulnunk kell. Nincs apelláta. 
Elkerekedett szemekkel néztem apura. Sose de tényleg sose volt még ilyen határozott. Ő mindig inkább visszahúzódott anya, na anya viszont épp ellenkezője ő bárhol bármikor kinyitotta a száját ha kellett ha nem. Úgy látszik jelen esetben ez apára hárult. Belenéztem abba a mélykék szemeibe és csupa fájdalmat láttam benne. Nem tudom miért kell elmennünk, de nem szánt szándékból, ezt a fájdalmat látva úgy döntöttem nem nehezítem tovább a dolgukat. Szó nélkül sarkon fordultam és felsiettem a szobámba. Pakoljunk hát a nagy útra!