Fall from Grace

II.Fejezet- Egy különös nap

A telefonom szeretett csengőhangjára keltem. Fél álomban voltam,mikor kidugtam a fejem a takaró alól,s a szerkezetért nyúltam. Mikor megláttam a kijelzőn Drew nevét,és felette az időt azonnal felvettem.
-Hagyjál. Alszom. Korán van.-mormogtam álmosan.
-Gyere le.
-Nem.
-Gyere,vagy felmegyek.-fenyegetett meg a barátnőm-Veranda.-adta meg a helyzetét,majd bontotta a vonalat. Enyén puffogva rúgtam le a takarót magamról,majd kiszállva az agyból az íróasztalnál lévő széken elterülő pokrócért nyúltam. Nagy nehezen levonultam a bejáratig,de csak résnyire nyitottam ki. Pont annyira,hogy álmos,kócos kialvatlan fejem kiférjen. Drew ott állt előttem,hátra dugott kezekkel,s majd kicsattant az energiától. Mondjuk mit is várok tőle? Egy átmulatott éjszaka után jól jön,ha az ember lánya hiperaktív.
-Reggel hat van. Hagyjál,haragszom,és fáj a fejem.-durcáztam neki.
-Tudom,hogy a tegnapi nem úgy alakult,ahogy terveztük,de..de..nézd!-vezette előre eldugott kezeit.-Hoztam reggelit!
-Drew! Ott hagytál egyedül!-csaptam ki az ajtót.
-Hoztam kávét is?-vonta fel kérdőn szemöldökét. Mérgesen néztem rá,bár nem igazán haragudtam rá,egyszerűen csak aggódtam érte. Megadóan sóhajtottam egyet.
-Van fánk is?
-Barackos,anélkül nem is mertelek vona felébreszteni.-mosolyodott el szendén. Fejcsóválva léptem ki a házból,majd a hintaágyra telepedtem. Drew követett.
-Ne haragudj.-kért bocsánatot,én pedig fújtatva vetettem át a vállain a pokrócot,őt is betakarván. Jócskán benne voltunk a tavaszban,de a reggelek még mindig hidegek voltak. Lábainkat felhúzva kezdtünk reggelizni. Az erős presszó kávé jót tett a hasogató fejfájásomnak.
-Ez nem fair,ugyanannyit ittunk.
-Na igen,mondja ezt Ms.Én nem iszom kisérővel a piát kisasszony.
Kuncogva löktem meg a vállát megjegyzése miatt. Tény,hogy tegnap este elengedtem magam,de ha egy kicsit is előre gondolkodtam volna,ez mind nem történik meg. Lábjegyzetbe felírtam az elmémbe,hogy Mindig légy előre látó!
-Drew mi történt? Miért léptél le?
-Oké,de még mielőtt elmondom szögezzük le,hogy nem teszel megjegyzést.
-Jézusom mi az?
-Tegnap találkoztam egy sráccal és ő az egyik NAGY Ő.
Ja igen Drew egyik elmélete az igaz szerelemről,hogy több is létezik. Mindegyikkel más más korszakunkban futunk össze,hogy a létünkhöz és a személyiségünkhöz minden egyes lélek tegyen egy darabkát,és így váljunk teljessé. Én ez ügyben szkeptikus vagyok. Nincs olyan,hogy igazi. Olyan van,hogy vonzalom. De csak egy ideig,aztán úgy is vége,előbb utóbb csalás lesz a vége. Annak a következménye pedig a bántalmazás. Ez persze lehet lelki vagy testi. Sose vágytam szerelemre,vannak ennél fontosabb dolgok is. Ha az elméletemet megosztanám valakivel,aki velem egykorú rávágná kapásból,hogy álszent és öntelt vagyok.Pedig ez nem igaz. Egyszerűen csak másképp látom a világot,ebből kifolyólag pedig megértem Drew kérését,arról hogy ne fűzzek hozzá kommentárt. Sose volt számomra követendő példa a szerelemmel kapcsolatban. Ha láttam egy párt csak a rosszat láttam. Például,hogy az egyik személy vissza húzza a másikat,ketrecbe zárja és nem szabad. Számomra a tér szabadság volt a tinédzser korom fénypontja.
-Maze? Maze? Itt vagy?
-Öhh..persze.Bocsi.Mesélj!
-Bocsi Maze,de nem akarok rászólni,ha kialakul valami beavatlak jó?
Nem nem volt jó. Mi sose titkolóztunk egymás előtt. Olyanok voltunk,mint a nővérek. Fájt,hogy nem bízott meg bennem,de nem tehettem mást,minthogy rámosolygok és bízom benne és teljes mértékben támogatom őt.
-Ha van valami én itt leszek.
-Kössz Mazekeen.-ölelt át hirtelen-Na várjunk csak!-húzódott hátra.-Te hogy jutottál haza?
-Nos,fogalmam sincs. Az addig megvan,hogy kimentem a mosdóba,te pedig eltűnténél,de utána sötétség. Többet nem iszok.
-Hát elhiheted kisanyám,hogy fogsz még.-döltötte a válamnak a fejét Drew,majd csend ereszkedett ránk. Én emiatt bepunnyadtam,s mire feleszméltem,már Maggs rázogatott.
-Ébresztő.Elaludtatok.-simogatta meg az arcomat a nő,míg mellettem guggolt.
-Ó.-adtam hangot gondolataimnak,majd álmosan oldalra néztem. Drew hátravetett fejjel horkolt.-Mennyi az idő?-dörzsöltem meg szemeimet.
-Tizenegy múlt,azt hittem a szobádban vagy,de látom titeket még a hétvége se szakíthat el.-suttogta mosolyogva.
-Intézem.-tornáztam magam ülő helyzetbe.-Hé!-böktem oldalba.
-Hmm mi az?-kérdezte csukott szemekkel,még mindig félálomban volt.
-Menj haza!
-Mi!? Nem. Alszom.-nyafogott,bár már felébredt.
-Most!-adtam parancsba,Maggs vigyorogva bánult minket,s szemeiben szeretet lakozott. Számára mindketten a lányai voltunk,mégha nem is vérszerint.
-Á cső Maggs.-intett sután Drew.
-Szia Drew.-intett vissza,majd az állát a hintaágy vasrúdjára helyezte.-Miújság? Hogy vagy?
-Hiperaktívan.-tért magához végérvényesen a lány. Én hátra dőlve hallgattam magasröptű beszélgetésüket.
-Igazán nem akarlak haza zavarni,de igényt tartanék én is Mazere.
-Igen?-néztem rá meglepődve.
-Yep.
-Értem én. Végszó van.-állt fel mellőlem barátném,majd már sétált is lefele a veranda lépcsőjén. Egy pillanat alatt tünt el az utcáról.
-Mi a terv?-néztem a nőre.
-Lustálkodós nap.-állt fel ő is mellőlem,s nyitotta is az ajtót.-Nézünk valami nyáltól csöpögős filmet.
-Blahh.-adtam hangot nem tetszésemnek,de süket fülekre talált.
Felálltam a hintaágyról,de ekkor erős fájdalom nyilalt a nyakamba. Felnyögtem.
-Mi az?
-Csak fáj.-dörzsöltem meg az érintett területet-Biztos elaludtam. Vacak hintaágy.
-Gyere meg masszírozom.-biccentett a nappali felé.
Mikor odaértünk leültem a kanapéra,s elhúztam a hajam az útból,hogy könnyen odaférhessen Maggs ujjai.
-Te jó Isten Maze mit történt a nyakaddal?-kiáltott fel a gyámom.
Odakaptam a szóban forgó helyre,s újra összerándultam a kellemetlen érzéstől. A fürdőszobába rohantam,s a tükörben próbáltam megvizsgálni a területet. A tarkóm jobb szélén egy hatalmas nagy zúzódás terült el. Az egész véraláfutásos volt,és lila. A hátam mögött Mags állt s elhűlten nézte.
-Többet nem engedlek el semmiféle buliba.-kezdte szigorúan,de a hangjába jóval több aggodalom szorult. Meredten bámulta a nyomot,s mikor rájött,hogy furcsán vizslatom elmosolyodott.
-Ütős buli lehetett.-veregette meg a hátam,s ott hagyott a fürdőben. Felfogtam a hajam,s elmémet erőltetve próbáltam valami emlékfoszlányra bukkani,ami magyarázatot adna a sérülésemre,de bármennyire is akartam emlékezni,annál jobban belefájdult a fejem. A polcról sóhajtva emeltem le a jégzselé tubusát,de a cselekedet közben a derekamba iszonyatos fájdalom költözött. Oda kaptam a kezem, így a tubus hangosan csapódott a kézmosó kerámia felületének. Remegő kézzel toltam fel a pólómat. Elsápadva meredtem a bőrömre. Atya Úristen!
-Maggs!-kiáltottam ki rémülten.
Gyámom hihetetlen gyorsasággal termett mellettem,s meredten nézte sebülésemet a csípőm környékét. A bőr felületemen egy szinte már billogként funkcionáló forma volt.
-Mond,hogy este be léptél egy sátáni szektába.-nyögte felém idegesen.
-Mi!? Tessék?! Dehogy is Maggs. Na várj! Ha belépnék egy ilyenbe,akkor oké,hogy egy sátánista billog égeti a bőrömet?-kiáltottam fel hihetetlenül.
-Igen annak per pillanat jobban örülnék. Mert ez nem jelent jót.
-Maggs te tudod mi ez?
-Maze most menj a szobádba,én meg felhívom az egyik orvos barátomat.
-Ezen aligha tud segíteni. Esküszöm többé nem iszom,ez örökre itt marad?-kezdtem el teljességel kiakadni. Maggs közel lépett hozzám és a vállamra tette kezét,menj a szobádba és pihend ki magad. Ha felkeltél már lehet okosabbak leszünk. Kifújtam a bent tartott levegőt,ez a billog már fent van és aligha tűnik el rólam. Szóval ráérek ezen stresszelni. A fáradtság elemi erővel tört rám,ahogy Maggs a karomat simongatta,s nyugtatólag suttogott szavakat,amelyek számomra már felfoghatatlanok voltak. Mint egy zombi,úgy meneteltem a szobám felé,s dőltem rá az ágyamra. Aztán képzár.
Arra ébredtem,hogy egyfajta nyomás nehezedik a csípőmre. Laposakat pislogva nyitottam ki szememet,s mikor megpillantottam magamon egy sötét árnyékot a szívem négyszeres ritmust járt. A szemeim kitágultak,a rögtön próbáltam az alak alól kiszabadulni,de lefogott. Sikítani akartam,de befogta a számat. Nyögve ficánkoltam alatta,mire a férfi felhúzta a pólómat. Ennél a pontnál már nyüszítettem és reméltem,hogy Maggs meg fogja hallani. A férfi meleg tenyerét a billogra helyezte,s már teljes testsúlyát bevetette. Aztán hihetetlen dolog történt. Kezei közül arany fénysugár szökött a szemem elé,s bevílágította a szobámat. A falakra egy férfi árnyék vetült,szárnyakkal ékesítve azt. A támadómra kaptam a szemem,de elfordította arcát,s haja függönyként omlott közénk.Először a derekamnál meleg érzés kerített hatalmába,aztán mintha az egész átcsapott volna perzselésbe. A bőröm úgy égett,mintha öngyújtót tartanának alatta. Sikoltottam és sírtam. Rúgkapáltam a férfi alatt. Fohászkodtam,hogy vége legyen. Aztán hirtelen újra sötét lett a szobában s a férfi elvette a kezét rólam. Hátra vetettem a fejem s kapkodtam a levegőt. Az agyam kiabált s ösztönzött,hogy álljak fel és fussak,de a testem kimerült. A hajam vizesen tapadt hozzám. A homlokomról verejték patakzott. A férfi csitítóan felém hajolt.
-Csssss. Vége van. Ez csak egy álom. Ébredj.
Hirtelen ültem fel,mint akit megcsapott az áram. Felpattantam az ágyról és felkattintottam a lámpámat. A szobában fényár úszott,hunyorítanom kellett. Hideg levegő csapott felém a nyitott ablakból. A furcsa az volt,hogy az ablakomon a zár már rég elromlott és nem lehetett kinyitni. Lassan lépdeltem oda,s kihajoltam az ablakon. Senki nem rótta az utakat. Visszahajoltam, s mélyeket próbáltam lélegezni. A derekamnál vártam az érkező fájdalmat,de az nem jött. Felhúztam a pólómat. A bőröm érintetlen volt. Nyoma sem volt semmiféle billognak.
-Csak álom..-suttogtam-Nyugi Maze,csak egy álom volt és többé nem iszol Drew-val.-dőltem fáradtan vissza az ágyba.