- 2 évig osztálytársak voltunk középiskolába és nem mellesleg elválaszthatatlan legjobb barátok voltunk.- mondtam neki még mindig halkan.
- Nem is mondta Sergio, hogy ismer téged.- mondta.
- Szerintem meg sem ismer, azért nem mesélt. Lehet, hogy így jobb is.- mondtam.
- De miért, régen összevesztetek?- kérdezte Iker.
- Nem. Ezért vagyok szomorú, mert meg se ismer, pedig én őt igen. A viselkedése, grimaszai ugyan olyanok, mint régen.- mondtam.
- Akkor miért nem beszélsz vele és mondod el neki vagy kérdezed meg tőle?- kérdezte Iker.
- Nem tudom.- mondtam.
- Jaj, Lins. Pedig szerintem jobb lenne ha megbeszélnétek.- mondta.
Éppen meg akartam szólalni, de hallottam, hogy valaki a nevünket kiálltja.
- Lina! Iker! Vége az edzésnek, de mi még játszunk egyet. Nem álltok be ti is játszani?- kérdezte Cris. Én inkább néztem a földet.
- Én megyek.- mondta Iker.- Gyere te is Lins.- kérte Iker.
Pont akartam mondani, hogy inkább nem, de mikor felnéztem láttam, hogy már az öcsém és Serigo is ott áll előttem.
- Megyek én is, de előre szólok, hogy nem tudok focizni.- mondtam nekik.
- Nem baj, akkor is gyere.- mondta Cris.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Odamentünk a többiekhez.
- Na, ki kivel lesz egy csapatba?- kérdezte Iker.
Mivel már nem Iker az 1. számú csapatkapitány, így Cris osztotta ki, hogy ki melyik csapatba lesz. Mondjuk már voltak akik elmentek átöltözni, így 10 voltunk a pályán.
- Iker, Sergio, Benzema, Jesé és Bale legyen az egyik csapatba. Navas, Pepe, Lina, Isco pedig velem lesznek.
Ezután elkezdtünk játszani. Annyira nagyon nem tudtam segíteni a csapatom játékát, inkább hátráltattam őket. Mondjuk attól függetlenül sokat passzolták nekem a labdát. Abban állapodtunk meg az elején, hogy 30 perces lesz a 'meccs'. A játék vége felé, már szinte élveztem a játékot. A 29 perc környékén járhattunk, amikor nekem passzolták a labdát, (nem mellesleg Sergio , aki nem is az én csapattársam volt ) és mivel engem egyedül hagytak, így volt egy kis előnyöm. Futhattam a labdával egyedül. (Mondjuk szerintem már elfáradtak a többiek, az is közbejátszhatott, meg hagytak is engem.) Így gólt lőttem a 30. percben. Iker is szórakozott, így hagyta, hogy beguruljon a labda a hálóba. Mindenki engem tapsolt, jól esett, de tudtam, hogy ezt direkt így tervezték. Viszont, így is nagyon jó volt velük játszani.
