Még beszélgettünk fél órát, utána Niki hazament, mert holnap dolgoznia kell. Én is elmentem fürödni azután lefeküdtem aludni.
11 óra után keltem fel. Nem tudom, hogy aludtam eddig, mert általában korán szoktam felkelni.
Bár legalább kipihentem magam. Reggelire készítettem szendvicset magamnak. Leültem vele a kanapéra, bekapcsoltam a Tv-t. Egyik kezemben volt a szendvicsem, a másikba pedig a távirányító.
Egy ideig kapcsolgattam a tévét, miközben ettem a szendvicsemet, aztán megláttam, hogy az egyik sportcsatornán ismétlik a Real Madrid egyik régebbi meccsét, ahol még Iker áll a kapuban, így megnéztem. Nagyon ügyesek voltak a fiúk. Iker szépen védett, Ronaldo lőtt gólt és Ramos is fejelt egy gólt. Figyeltem Ramost és láttam, hogy nagyon ügyesen focizik. Mikor több, mint 10 évvel ezelőtt legjobb barátok voltunk, már akkor is nagyon szeretett focizni és ügyes is volt. Ő untig állította, hogy majd egyszer a Real Madrid focistája lesz és hatalmas gólokat fog rúgni és fejelni. És ahogy látom, nem is tévedett nagyot.
Már délután kettő volt, mikor vége lett a meccsnek. Ezért, úgy gondoltam, hogy ideje lenne készülődni, mert öcsém, Jesé bármikor itt lehet. Lezuhanyoztam, felöltöztem, felraktam egy kis sminket. Kivasaltam a hajam és végeztem is 3 előtt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Megkerestem a fekete táskám és belepakoltam pár cuccot, mikor hallottam, hogy csöngetnek.
Odamentem az ajtóhoz és kinyitottam. Az ajtóban az öcsém, Jesé állt.
- Szia Jesé!- köszöntem neki, miközben adtunk egymásnak két-két puszit.
- Szia Lina! Hogy vagy?- kérdezte.
- Én jól, és te? -kérdeztem én is.
- Én is. Na indulhatunk, mert Ikernek megígértem, hogy mi is előbb megyünk.- mondta öcsi.
- Persze.
Bezártam az ajtót, beültünk a Jesé kocsijába és már indultunk is. Elég hamar odaértünk a Santiago Bernabéu stadionhoz. Igazoltam magam, így adtak nekem egy belépőt, hogy én is bemehessek. Bementünk az öltözőkhöz.
- Várj meg itt kint, amíg átöltözök.- mondta Jesé.
- Rendben, de siess.- mondtam neki.
Miközben kint vártam, megérkezett Iker, Sergio, Marcelo, Isco, Ronaldo, meg még néhányan, de az ő nevükre nem emlékeztem. Gondolom Jesé megvárta Ikert, Ronaldot és Ramost, mert több mint 15 percig vártam, mire kijöttek az öltözőből. Iker ugyanabba a ruhába jött ki, mert ugye ő már nem a Real játékkosa hanem a Portoé, de Jesé, Ronaldo és Sergio már az edzős ruhába voltak.
- Szia Lina!- köszöntek szinte egyszerre Ronaldo, Iker és Ramos.
- Sziasztok!- köszöntem nekik.
- Mi járatban erre? -kérdezte Cris.
- Gondoltam megnézem, hogy edz a Real Madrid csapata.- mondtam vigyorogva.
- Majd meglátod, milyen ügyesen is edzünk.- mondta Sergio.
- Hiszem, ha látom.- mondtam neki.
Mire kimondtam, már kezdődött is az edzés. Azt mondta Iker, hogy üljünk a cserepadhoz, mert majd onnan majd jobban látom a fiúkat, így oda ültünk és néztük az edzést.
- Elég ügyesek a fiúk.- mondtam Ikernek.
- Igen, amúgy ismersz valakit Jesén kívül a csapatból?- kérdezte.
- Hát, Ronaldoról már hallottam és még....-próbáltam a végét elnyelni a mondatnak, de ahogy láttam Iker arcát, ő mégis meghallotta.
- Igen, és még kit?-kérdezte. Láttam az arcán, hogy mosolyog, de érdekli is.
- Hmm.... Ramost.- mondtam halkan.
- Honnan ismered és mióta?- kérdezte Iker.
- 2 évig osztálytársak voltunk középiskolába és nem mellesleg elválaszthatatlan legjobb barátok voltunk.- mondtam neki még mindig halkan.
- Nem is mondta Sergio, hogy ismer téged.- mondta.
