Életmentő (BTS SUGA FF)

Tae-nek valami baja van... ~BEFEJEZŐ RÉSZ+folytatás bejelentése~

Suga POV:

Kimentünk a kertbe, ahol a múltkor is tartottuk a terápiát. Már mindenki ott volt és körbe ült a füvön. Hoseok már hallotta, hogy megjött So-Young így örömmel pattant fel, hogy megölelje.

-Olyan jó, hogy visszajöttél - szorongatta meg ép kezével - Nagyon megijedtünk mikor hirtelen eltűntél - szomorkodott - De aztán Yoongi hyung elmagyarázta miért.

So-Young nem jött zavarba, hanem mindenkit örömmel üdvözölt.

-Kezdjük - tapsolt Eungi, aki szintén kitűnő örömmel köszöntötte a jövevényt, majd nevetve ültünk le. Vagyis Tae, Jin és Nam nem nevetett.

Mindenki helyet foglalt, majd Eungi körbenézett és végül rajtam állapodott meg a tekintete.

-Yoongi - szólított meg - Emlékszel, legutóbb azt mondtad rosszul érzed magad, mert egyesek nem veszik észre a másik milyen rossz lelki állapotban van - bólintással jeleztem, hogy emlékszem - Változott valamit a helyzet azóta?

-Igen - mosolyodtam el, majd a Kook-Hoseok párosra néztem, akik erre kicsit pironkodva, de elmosolyodtak, majd Eungi nem is firtatva a helyzetet ment tovább.

-Jimin - nézett rá Eungi - Hiányolod még a barátaidat?

-Igen - vágta rá egy szomorú mosoly kíséretében - De nem mindet, mert páran már visszatértek - mosolygott ő is a párosra.

-De még mindig vannak, akiket hiányolsz? - kérdezte.

-Igen - sóhajtott.

-Próbálj meg nyitni feléjük - javasolta kedvesen, mire ő bólintott - Vannak helyzetek, mikor nekünk kell megtennünk a kezdő lépéseket - magyarázta, majd ment tovább - Nam még mindig rémálmaid vannak? - kereste a mellette ülővel a szemkontaktust, de a másik nem akart ránézni, csak fejét lehajtva bólintott egy aprót.

-Minden éjjel felébred - mondta Jimin halkan - Olyankor azt teszem, amit javasoltál. - Viszek be neki nyugtató teát vagy tejet és mesélek neki valamit, amivel elterelem a figyelmét. Általában ez segít, de az álmai újra és újra visszatérnek - rázta a fejét szomorúan.

-Értem - bólintott - Akkor majd erről beszélgetünk külön is. Csak mi hárman. Jó?

-Oké - bólintott, majd megszorította barátja karját, aki erre ránézett, majd mosolyt erőltetett arcára. 

Na. Ez már haladás. Végre nem zárkózik el - gondoltam magamban megkönnyebbülten.

Azonban Jin... 

-Jin hogy érzed magad? - kérdezte most őt Eungi.

Rá se nézett, de még csak meg se moccant. Úgy tűnt szellemben nincs itt, csak testben. Haja ápolatlan volt, ami nála egyenesen elképzelhetetlen lett volna a baleset előtt. Mindig jól nézett ki, sose jött volna ki a szobájából ilyen ápolatlanul. Összeszorult szívvel néztem őt minden nap és egyre kevésbé tudtam abban reménykedni, hogy valaha is a régi lesz minden.

Míg legutóbb legalább ha csak egy kis szarkasztikus válaszra is méltatta Eungi-t, ma már fel se nézett. Két nappal ezelőtt Tae-vel egymás vállán sírtak, azóta azonban mintha csak még jobban kerülték volna egymást. Sőt. Nem csak egymást. Minket is. Tae olyan volt, mint egy hullámvasút. Nem tudtunk rajta kiigazodni. Egyszer nevet még beszél is, máskor begubózva ül és Kölköt simogatja, vagy a szobájában próbál gyerekkori dalokat énekelve nyugtatgatni magát.

Eungi mivel választ nem kapott ismét körbenézett, majd homlok ráncolva akadt meg a szeme valakin.

-Taehyung minden rendben? - kérdezte aggódva.